A hamis Vatikán Prevost ellenpápa vezetésével újabb dokumentumot adott ki. Ennek címe „A szinódus végrehajtási szakaszának tervezete” (“Pathways for the Implementation Phase of the Synod”), és 2025. július 7-én jelent meg.
A dokumentum elején a „szinódus” végrehajtásának különböző fázisait ismertetik. Ezek a következők: a „szinodalitás” bevezetése az egyházmegyékben mostantól 2026 decemberéig, majd az értékelés fázisai, végül 2028 októberében egyházi közgyűlés a Vatikánban.
Néhány részlet következik a dokumentumból, és az én megjegyzéseim:
„Az Egyház szinodális formája az Egyház küldetésének szolgálatában áll, és az Egyház életében bekövetkező minden változás azt a célt szolgálja, hogy az Egyház jobban képes legyen hirdetni Isten országát és tanúságot tenni az Úr evangéliumáról korunk férfiainak és nőinek.” (p. 3)
Jézus azt mondta a tanítványainak: „Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet.” (Mt 28,19). A hamis „szinodális egyháznak” esze ágában sincs ezt tenni. Nem áll szándékukban megerősíteni, hogy a Szent Katolikus Egyház az egyetlen igaz vallás, és hogy küldetése az, hogy megpróbáljon minden embert megtéríteni. Ehelyett mind ez a dokumentum, mind a 2024. októberi dokumentum „megtérésről” beszél, és ezt az Egyházra alkalmazza. A jelenlegi dokumentum idézi a korábbi dokumentumot: „a misszióra való elhívás egyúttal az egyes helyi egyházak és az egész Egyház megtérésére való felhívás”.
„Minden helyi egyház, minden plébániai közösség képes lesz a szinodalitás gyakorlására a rendes lelkipásztori szolgálatán belül […]. A FD [Záródokumentum] arra kéri a helyi egyházakat, hogy határozzák meg azokat a »képzési utakat is, amelyek a különböző egyházi kontextusokban kézzelfogható szinodális megtérést eredményeznek« (FD, 9. sz.). A végrehajtási szakasz célja tehát, hogy kézzelfogható hatást gyakoroljon az Egyház életére, valamint struktúráinak és intézményeinek működésére.”
Más szóval, a „szinodalitás” célja, hogy megváltoztassa a világ minden plébániájának működését. Meg akarják változtatni a Katolikus Egyház hierarchikus struktúráját, de amit valójában elérnek, az az, hogy egy hamis egyház állítanak fel.
„Ha ez az elvont hipotézisek megfogalmazására korlátozódna, akkor nem érné el a célját, és mindenekelőtt eloszlatná azt a lelkesedést és energiát, amelyet a szinodális folyamat eddig kiváltott.”
Ez egy vicc, ugye? A dokumentum az „enthusiasm” („lelkesedés”) mellett ötször használja a „dynamism” („dinamizmus”) szót (egyszer „szinodális dinamizmus” néven), azt a benyomást keltve, hogy a „szinodalitást” az emberek követelikk. 2020 évek óta a templomba járók száma drasztikusan lecsökkent, és alapvetően senkit sem érdekel a szinodalitás, így ez az állítás nyilvánvaló valótlanság.
„A megvalósítási szakaszt Ferenc pápa kezdte meg a 2024. november 24-i kísérőlevéllel, amelyben az FD-t az egész Egyházra bízta. A szinodális intézmény történetében példátlan módon kijelenti, hogy a FD »részt vesz Péter utódának rendes tanítóhivatalában (vö. EC 18 § 1; KEK 892)«, és kéri, hogy fogadják el mint ilyet. Ezért az FD a maga teljességében a végrehajtási szakasz viszonyítási pontja.” (7)
Amint azt a szinódus záródokumentumról szóló cikkemben tárgyaltam, az a tény, hogy Bergoglio a tanítóhivatal részének nyilvánította, azt mutatja, hogy Bergoglio nem lehetett pápa, mert ez a dokumentum a pápa primátusát tagadó eretnekséget tartalmaz. Erről részletesebben írtam az előző cikkemben. Egyetlen katolikus sem kényszeríthető arra, hogy elfogadja ezt az eretnek dokumentumot.
„[…] fontos, hogy ez az új folyamat konkrétan hozzájáruljon »a részvétel lehetőségeinek bővítéséhez és a differenciált társfelelősség gyakorlásához minden megkeresztelt, férfi és nő számára« […]” (9)
A mi Urunk Jézus Krisztus alapította a Katolikus Egyházat, és elrendelte, hogy bizonyos férfiak, a papok és a püspökök vezessék azt. Nem akármilyen férfiak vagy nők, hanem felszentelt férfiak. Bárki, aki megpróbálja megváltoztatni ezt az elvet, közvetlenül szembemegy a mi Urunk által lefektetett alapokkal.
Szeretném felhívni a figyelmet a dokumentum egy másik paragrafusára is, amely később található:
„A fent említett vezérfonalakon kívül az a dinamizmus, amely az FD-t élteti, és amelyet a végrehajtási szakasznak át kell vennie, bizonyos polaritások és feszültségek folyamatos megfogalmazásából ered, amelyek az Egyház életét és az ekkleziológiai kategóriák kifejezésmódját építik fel. Néhány e polaritások közül: az egész Egyház és a helyi egyház; az Egyház mint Isten népe, mint Krisztus teste és mint a Lélek temploma; mindenki részvétele és egyesek hatalma; a szinodalitás, a kollegialitás és a primátus; általános papság és szolgálati papság; szolgálat (szolgálatok, melyekhez felszentelés kell és amelyekhez megbízás kell) és a misszióban való részvétel a keresztségi hivatás alapján, szolgálati forma nélkül. Az FD megvalósítása megköveteli, hogy foglalkozzunk ezekkel a feszültségekkel és különböztessük meg őket, ahogyan azok az egyes helyi egyházak létezésének körülményei között felmerülnek.”
Feszültség Krisztus Teste és a Lélek temploma között? Feszültség a Fiú és a Szentlélek között?
Ez a bekezdés úgy hangzik, mint Hegel dialektikája, a Georg Hegel német filozófus által kitalált elmélet. https://plato.stanford.edu/entries/hegel-dialectics/ Gyakran úgy foglalják össze, hogy „tézis – antitézis – szintézis”. Azt állította, hogy a világ állandó küzdelemben van. Amikor egy eszme (tézis) megjelenik, rövidesen megjelenik az ellentéte (antitézis) is. Némi küzdelem után az eszmék egy új eszmévé (szintézis) olvadnak össze, és ez a szintézis lesz az új tézis, a ciklus pedig ismétlődik. Ebben az esetben a hierarchikus struktúra és a „szinodalitás” közötti „küzdelem” áll fenn, amelynek valamilyen módon meg kell oldódnia.
Úgy tűnik, hogy küszöbön áll a hamis „egyház” felépítése a világon mindenütt.
Aki egy részletesebb elemzést szeretne meghallgatni, annak linkelem a Catholic Esquire e témában készült videóját. Csakúgy, mint a tavaly októberi szinódus záródokumentuma esetén, most is találó elemzést és kommentárt közölt.