„Ferenc” ellenpápa (Jorge Bergoglio) eretnek és aposztata, tehát nem tagja a Katolikus Egyháznak. Így nem lehet pápa.
Az oldal szerzője úgy véli, hogy XVI. Benedek lemondása érvénytelen volt, amiről ebben a cikkben írt. Azonban még ha Jorge Bergogliót érvényesen választották volna is pápává, akkor is elvesztette volna már hivatlát, nyilvános, formális eretneksége miatt.
Ki az eretnek?
Eretnek az, aki meg van keresztelve (vagyis keresztény), de nem hisz a Katolikus Egyház legalább egy dogmájában.
Formális eretnek az, aki ismeri és megfelelően érti az Egyház tényleges tanítását, majd elutasítja azt. Ennek ellentéte a materiális eretnek. A formális eretnekek elvesztik tagságukat az Egyházban. Ez a Biblia tanításán alapul. „De még ha mi, vagy akár az égből egy angyal hirdetne is nektek más evangéliumot, mint amit mi hirdettünk nektek, kivetett legyen!” (Gal 1,8) „Az eretnek embert egy-két intés után kerüld, tudva, hogy az ilyen romlott, vétkezik, és saját maga ítéli el önmagát.” (Tit 3,10-11)
Az Egyház története során gyakran elhangzott, hogy ez alól a pápa sem kivétel. Hogy a cikk ne legyen nagyon hosszú, álljon itt csak egy idézet. Liguori Szent Alfonz, egy 18. századi püspök és egyháztanító mondta: „Azt válaszoljuk, hogy ha egy pápa mint magánember valaha is eretnekségbe esne, akkor azonnal elesne a pápaságtól; mert mivel az Egyházon kívül lenne, nem lehetne többé az Egyház feje. Mely esetben tehát az Egyháznak valójában nem leváltania kellene őt, mert senkinek sincs hatalma a pápa felett, hanem ki kellene jelentenie, hogy elesett a pontifikátustól.” (Vindiciae pro suprema pontificis potestate adversus Iustinum Febronium, Torino, 1832, 142. o., itt idézve)
Amoris Laetitia
2016 márciusában Bergoglio kiadta az Amoris Laetitia (AL) című „posztszinódusi apostoli buzdítást” a házasságról. Ez egy nagyon összetett téma, ezért csak röviden fogjuk tárgyalni. Az Amoris Laetitia-ban Bergoglio több eretnek ötletet terjesztett elő. A hírhedt 8. fejezetben azt állította, hogy az elváltak és újraházasodottak közötti nemi élet bizonyos esetekben Isten akarata lehet. Emellett megengedte az elváltak és újraházasodottak szentségekhez járulását. Josef Seifert katolikus filozófus professzor a dokumentumot „erkölcsteológiai atombombá”-nak nevezte, „amely azzal fenyeget, hogy lerombolja a tízparancsolat és a katolikus erkölcsi tanítás egész erkölcsi építményét” (itt, 5. o.) Püspöke kirúgta.
Az AL egyik legkirívóbb eretneksége a 303. bekezdés, amely a válás és újraházasodás tárgyalása után következik, és így szól: „De ez a lelkiismeret nemcsak azt ismerheti fel, hogy egy helyzet objektíven nem felel meg az evangélium általános javaslatának; hanem azt is őszintén és becsülettel felismerheti, hogy mi lenne most a nagylelkű válasz, amit Istennek felkínálhatna, és bizonyos fokú erkölcsi bizonyossággal felfedezhetné, hogy ez az az ajándék, amit Isten vár tőle a korlátai konkrét összetettsége között, jóllehet ez még nem az ideális cél. Mindenesetre emlékeztetünk arra, hogy ez a megkülönböztetés dinamikus, és mindig nyitottnak kell maradnia a növekedés új szakaszai és új döntések iránt, amelyek lehetővé teszik az eszmény teljesebb megvalósítását.” Más szavakkal, az „objektív eszmény” az önmegtartóztató élet. Ha valaki ezt nem tudja megtenni, akkor a jelenlegi „legnagylelkűbb válasz” Isten akarata lehet. Vagyis Isten akarata a házasságtörés. Ez természetesen istenkáromlás.
Sok püspök, pap és teológus nyilvánosan kijavította Bergogliót az Amoris Laetitia témájában, de ő nem fogadta el a korrekciót, így formális eretnekké vált.
szeptember 5-én a Buenos Aires-i pasztorális régió püspökei közzétették az Amoris Laetitia VII. fejezetének „alkalmazására” vonatkozó irányelveiket. Bergoglio visszaírt egy „apostoli levelet”. Kijelentette, hogy „[a]z írás nagyon jó, és teljesen megmagyarázza az Amoris laetitia VII. fejezetének jelentését. Nincsenek más értelmezések.” Mind az argentin levél, mind Bergoglio válasza megjelent a vatikáni közlöny, az Acta Apostolicae Sedis, 2016. októberi kiadásában. (az eredeti spanyol nyelvű változat az AAS-ban)
A dubia
szeptember 19-én négy bíboros (Raymond Burke, Walter Brandmüller, Joachim Meisner, Carlo Caffarra) öt dubiát tartalmazó levelet küldött Bergogliónak. Egy dubium (kétely) olyan igen-nem-kérdés, amelyet általában a Hittani Kongregációnak tesznek fel.
A dubiumok a következőképpen foglalhatók össze (a teljes szöveg itt olvasható):
AL 300-305 után adható-e feloldozás annak, aki érvényes házasságban él, de nemi életet él valaki mással?
AL 304 után lehet-e azt mondani, hogy vannak „abszolút erkölcsi normák, amelyek tiltják az eredendően rossz cselekedeteket, és amelyek kivétel nélkül kötelezőek”?
AL 301 után lehet-e azt mondani, hogy valaki, aki „rendszeresen Isten törvényének valamely parancsolatával ellentétesen él”, „a súlyos megrögzött bűn objektív helyzetében” van?
AL 302 után, amely „az erkölcsi felelősséget enyhítő körülményekről” beszél, lehet-e még mindig fenntartani II. János Pál tanítását, miszerint „egy tárgya miatt bensőleg rossz cselekedetet a körülmények vagy a szándék soha nem” tud „átalakítani »szubjektíve« jó vagy megvédhető választássá” (Veritatis Splendor 81) (https://www.vatican.va/content/john-paul-ii/hu/encyclicals/documents/hf_jp-ii_enc_06081993_veritatis-splendor.html)?
AL 303 után érvényes-e még a Veritatis Splendor 56, amely azt tanítja, hogy soha nem lehet a lelkiismeretre hivatkozni, hogy legitimáljuk „az abszolút erkölcsi normák alóli kivételek”-et?
A mai napig nem érkezett válasz a dubiákra. Meisner és Caffarra egyaránt 2017-ben halt meg.
A Correctio filialis
2017-ben katolikus papok, diakónusok, teológusok és tudósok egy dokumentumot tettek közzé „Correctio Filialis de haeresibus propagatis” („A terjesztett eretnekségek testvéri korrekciója”) címmel. Ebben a dokumentumban a szerzők felsorolnak hét eretnekséget, amelyek az Amoris Laetitia-ban szerepelnek. Ezeket a következőképpen lehet összefoglalni:
„A megigazult embernek nincs ereje Isten kegyelmével ahhoz, hogy teljesítse az isteni törvény objektív követelményeit.”
Azok a keresztények, akik érvényesen házasodtak, majd elváltak, és új partnerük van, akivel nemi életet élnek, nem feltétlenül élnek halálos bűnben.
„Lehet olyan helyzet, hogy a keresztény hívő teljes mértékben ismeri az isteni törvényt, és önként úgy dönt, hogy súlyos ügyben megszegi azt, de emiatt nem kerül halálos bűn állapotába.”
„Az ember, miközben engedelmeskedik egy isteni tilalomnak, vétkezhet Isten ellen éppen az engedelmesség által.”
Az ember lelkiismerete helyesen dönthet úgy, hogy az elváltak és újraházasodottak közötti nemi aktusnak „erkölcsileg helyesek”, sőt, Isten akaratának is megfelelnek.
Az erkölcsi törvény nem tartalmaz abszolút tilalmakat olyan cselekedetekre vonatkozóan, amelyek „tárgyuknál fogva mindig súlyosan törvénytelenek”.
Krisztus azt akarja, hogy Egyháza változtassa meg az elváltakról és újraházasodottakról szóló tanítását.
Ezek az eretnekségek az AL 295-301., 303-305., 308., 311. pontjában találhatók.
Bergoglio ismét nem korrigálta az eretnekségeket az Amoris Laetitia-ban.
Egyéb helyreigazítások
január 18-án Tomash Peta, a kazahsztáni Asztana érseke, Athanasius Schneider, az ő segédpüspöke, és Jan Pawel Lenga emeritus érsek közzétettek egy „Felhívás imádkozásra” nyilatkozatot. Az alcím ez volt: „Hogy Ferenc pápa erősítse meg az Egyház változatlan gyakorlatát a házasság felbonthatatlanságának igazságát illetően”. Ezek a püspökök megerősítették a házasságról szóló katolikus tanítást, és felszólították Bergogliót, hogy „egyértelműen vonja vissza a fent említett lelkipásztori irányelveket, amelyeket már több részegyházban is bevezettek”.
december 31-én ugyanezek a püspökök egy másik dokumentumot is közzétettek „A szentségi házassággal kapcsolatos megváltoztathatatlan igazságok megvallása” címmel. Ebben azt írják, hogy „a jelenlegi burjánzó zűrzavarral szemben meg akarjuk vallani a házasság felbonthatatlanságára vonatkozó változatlan igazságot […]”, és hogy az elváltak és újraházasodottak áldoztatása „a katolikus és apostoli hit teljes hagyományától idegen fegyelem”. Hét másik püspök is aláírta ezt a dokumentumot, köztük Janis Pujats bíboros, Riga emeritus érseke, Luigi Negri, Ferrara-Comacchio emeritus érseke és Andreas Laun, Salzburg emeritus segédpüspöke.
Mindezen nyilvános helyreigazítások fényében nagyon nehéz azt állítani, hogy Bergoglio valahogyan bűntelen lenne, és eretneksége csak materiális lenne.
A házasságról szóló tényleges tanítás
Ami a házasságot illeti, XI. Pius a Casti conubii című enciklikájában gyönyörűen leírta az Egyház tanítását:
„Nem lehetnek ugyanis olyan nehézségek, amelyek hatálytalaníthatnák Isten belső természetük szerint rossz tetteket tiltó törvényeit. Isten erősítő kegyelméből a hitvesek minden körülmények között megfelelhetnek kötelességüknek és a házasságban tisztán megőrizhetik magukat ettől a szennytől. Mert áll a keresztény hit igazsága, melyet a Trienti Zsinat így fejezett ki: »Senki sem mondhatja azt a vakmerő és a szentatyák által átokkal tiltott szót, hogy a megigazult embernek az Isten parancsainak megtartása lehetetlen. Isten ugyanis lehetetlent nem parancsol, hanem parancsával arra int, hogy tedd meg, amit bírsz, kérd, amit nem bírsz, s Ő megsegít, hogy bírjad.« (Trienti Zsinat: 6. sess.11. fej.) Ugyanezt a tant az Egyház ismét ünnepélyesen kihirdette és megerősítette, amikor elítélte a janzenista eretnekséget, amely így merte káromolni Isten jóságát: »Isten egyes parancsai a megigazult emberek számára, még ha akarják és törekszenek is rá, a rendelkezésre álló jelenlegi erőkkel megtarthatatlanok, s hiányzik a kegyelem is, mely azokat megtarthatókká tenné« (Cum occasione apostoli konstitució, 1. 1653. V. 31).”
A szingapúri hitehagyás
Szingapúrban tett „apostoli látogatása” során a következő megjegyzéseket tette egy fiatalokból álló csoportnak:
„Ha elkezdünk egymás között vitatkozni, és azt mondjuk, hogy »az én vallásom fontosabb, mint a tiéd, az én vallásom igaz, a tiéd nem«, hová fog ez vezetni bennünket? Hová? Az rendben van, hogy [a vallások között] vitatkozunk.
Minden vallás egy út Istenhez. Különböző nyelvek, amelyekkel el lehet jutni Istenhez, de Isten mindenki számára Isten. És hogyan lehet Isten Isten mindenki számára? Mindannyian Isten fiai és lányai vagyunk. De az én istenem fontosabb, mint a te istened, igaz ez?
Csak egy Isten van, és mindannyiunknak megvan a maga nyelve, hogy eljussunk Istenhez. Szikh, muzulmán, hindu, keresztény, ezek különböző utak.”
A vatikáni honlapon a kijelentést először meghamisították („[a]z egyes vallásokat olyan utaknak tekintik, amelyek megpróbálnak eljutni Istenhez” helyett „minden vallás egy út az Istenhez való eljutáshoz”), majd kijavították.
Ez egyértelmű hitehagyás (aposztázia). Urunk Jézus Krisztus kijelentette: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam.” (János 14:6) Ha valaki azt hiszi, hogy minden vallás Istenhez vezet, vagyis minden vallás igaz vallás, az teljesen elhagyta Krisztust.
Bergoglio ráerősített hitehagyására. Szeptember 17-én egy fiatalokkal tartott találkozón azt mondta: „Az egység nem egyformaság, és a kulturális és vallási identitásotok sokszínűsége Isten ajándéka. Egység a sokféleségben.”
Néhány nappal később ismét ráerősített, egy párizsi vallásközi találkozón azt mondta, hogy „engednünk kell, hogy a minden hitben jelen lévő isteni inspiráció vezéreljen bennünket”.
Viganò érsek jól fogalmazott: „Bergoglio a szingapúri fiataloknak címzett istentelen kijelentéseivel, miszerint »minden vallás út Istenhez«, sérti Isten felségét, elárulja az isteni kinyilatkoztatást, lábbal tiporja hitünk fő misztériumait és semmissé teszi Isten Fiának, a mi Urunk Jézus Krisztusnak megváltó áldozatát. Hazug szavai azért különösen alattomosak, mert az új nemzedékeknek szólnak, akiket Bergoglio megtéveszt, elhitetetve velük, hogy lehetséges üdvözülni anélkül, hogy elismernénk, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, az egyetlen Megváltó, és hogy az Ő Egyháza az üdvösség egyetlen bárkája. Én vagyok az ajtó (Jn 10,9) – mondta magáról a mi Urunk. Ezt az igazságot megtagadni hitehagyást és a Kereszt lábbal tiprását jelenti. Ezt a legmagasabb küszöbről tenni példátlan súlyú botrány, amelyet csak a püspöki kar többségének félelmetes vagy cinkos hallgatása múlhat felül.”
Bergoglio irodájában van egy festményről egy kép, amelyen egy meztelen Jézus a halott Júdás fölé hajol. A kép először 2021-ben jelent meg a L’Osservatore Romano című vatikáni lap nagycsütörtöki számában. Később Bergoglio azt mondta, hogy a képet az irodájában tartja. Először egy 2024 februárjában készült videón volt látható. (Lifesitenews)