XVI. Benedek pápa lemondása

English     Deutsch

Nézzük először a nyilvánvaló, megfigyelhető tényeket, amelyek azt mutatják, hogy itt valami figyelemre méltó dologról van szó..

XVI. Benedek a lemondása után újra a „Joseph Ratzinger” nevet használta? Nem, megtartotta pápai nevét.

Újra „bíborosnak” nevezte magát? Nem, kitalálta az „emeritus pápa” címet.

Lemondott az „Őszentsége” pápai címről? Nem. 

Újra fekete reverendát viselt? Nem, megtartotta pápai öltözékét (bár a mozetta nélkül).

Elhagyta a Vatikánt? Nem, a Mater Ecclesiae kolostorban maradt a Vatikánon belül.

Ezenkívül apostoli áldást (vagyis a pápai áldást) is adott a saját nevében, ahogyan arról e sorok írója már írt. Ezt csak egy pápa teheti meg. 

Benedek utolsó audienciája

Mielőtt elemeznénk a „Declaratio”-ját, amelyben „lemondott”, nézzük meg, mit mondott a 2013. február 27-én tartott utolsó általános audienciáján:

„Engedjék meg, hogy még egyszer visszatérjek 2005. április 19-re. A döntés súlya abban is rejlett, hogy ettől kezdve mindig és örökre elköteleztem magam az Úrnak. Mindig – aki elfogadja a péteri szolgálatot, annak nincs többé magánélete. Ő mindig és teljesen mindenkihez, az egész Egyházhoz tartozik. Az élete, úgymond, teljesen megfosztatik a magánszférájától. […] 

A »mindig« egyben »örökké« is – nincs visszatérés a privát szférába. Az a döntésem, hogy lemondok a szolgálat aktív gyakorlásáról, nem vonja vissza ezt. Nem térek vissza a magánéletbe – az utazások, találkozók, fogadások, konferenciák stb. életébe. Nem hagyom el a keresztet, hanem új módon maradok a Megfeszített Úrral. Már nem viselem a hivatal erejét az Egyház kormányzására, de az imádság szolgálatában úgyszólván Szent Péter közelebbi szférájában maradok. Szent Benedek, akinek a nevét pápaként viselem, nagy példa lesz számomra ebben. Ő megmutatta nekünk az utat egy olyan élethez, amely – aktívan vagy passzívan – teljesen Isten művéhez tartozik.”

Miért használja a „mindig” és az „örökké” szavakat? Miért fűz állandóan minősítéseket ahhoz a dologhoz, amiről lemond? Azt mondja, hogy lemond a „szolgálat aktív gyakorlásáról”, és megemlíti, hogy többé nem viseli „a hivatal erejét az Egyház kormányzására”. Tartsuk szem előtt az aktív-passzív megkülönböztetést is. 

A kánonjog

Mielőtt belefognánk a „Declaratio” elemzésébe, amellyel „lemondott”, vessünk egy pillantást a Katolikus Egyház hivatalos szabálygyűjteményére, az Egyházi Törvénykönyvre. Két paragrafus nagyon fontos a tárgyalt témához: a 188. kánon és a 332.2. kánon. 

188. kánon: „A jogtalanul elszenvedett súlyos félelemből, megtévesztés vagy lényegi tévedés hatására, illetve simóniával végzett lemondás magánál a jognál fogva érvénytelen.”

A „lényegi tévedés” itt kulcskifejezés. Ez a lemondással vagy annak következményeivel kapcsolatos tévedést jelenti. Erre később még visszatérünk.

332.2. kánon: „Ha úgy adódik, hogy a római pápa lemond hivataláról, az érvényességhez szükséges, hogy a lemondás szabadon, annak kijelentése pedig szabályosan történjék, de nem szükséges, hogy bárki is elfogadja.”

A „hivatal” a latin eredetiben „munus”, ami egy másik kulcsfontosságú pont. 

Figyeljük meg a végén lévő kifejezéseket is: „magánál a jognál fogva” és „nem szükséges, hogy bárki is elfogadja”. Ezek azt fejezik ki, hogy a pápai lemondás érvényessége vagy érvénytelensége nem attól függ, hogy a püspökök vagy bíborosok mit gondolnak.

A „Declaratio”

Vessünk most egy pillantást Benedek „Declaratio”-jára. A latin eredeti „ministerium” (szolgálat) és „munus” (hivatal) szavát ugyanazzal a szóval fordították. A latin kifejezést zárójelbe teszem.

„Nemcsak a három szentté avatás miatt hívtalak össze benneteket erre a konzisztóriumra, hanem hogy tudassak veletek egy döntést, amely nagy fontosságú az Egyház életére nézve. Miután ismételten megvizsgáltam a lelkiismeretem Isten előtt, arra a bizonyosságra jutottam, hogy az erőm, előrehaladott kor miatt, nem alkalmas a péteri hivatal [munus Petrinum] megfelelő ellátására.

Tehát itt ezt a kifejezést használja. 

„Jól tudom, hogy ez a hivatalt [munus], lényegileg lelki természete miatt, nemcsak szavakkal és cselekedetekkel kell teljesíteni, hanem nem kevésbé imával és szenvedéssel is.”

Miért ez a megkülönböztetés? Miért osztja fel a pápaságot egy „aktív” és egy „passzív” részre?

„A mai világban azonban, amely sok gyors változásnak van kitéve, és amelyet a hitélet szempontjából mély jelentőségű kérdések ráznak meg, Szent Péter hajójának kormányzásához és az Evangélium hirdetésérhez a lélek és a test erejére egyaránt szükség van, olyan erőre, mely az előző néhány hónapban annyira megfogyatkozott bennem, hogy fel kellett ismernem alkalmatlanságomat a rám bízott szolgálat [ministerium] megfelelő teljesítésére.”

Itt hirtelen átvált a „munus”-ról a „ministerium”-ra, ami a „munus” aktív része. Azt mondja, hogy gyenge, és nem tudja többé betölteni a „ministerium”-ot. 

„Ezért, és jól ismerve e cselekedet súlyosságát, teljes szabadsággal kijelentem, hogy lemondok Róma püspökének, Szent Péter utódjának szolgálatáról [ministerio Episcopi Romae], melyet a bíborosok 2005 április 19.-én rám bíztak, oly módon, hogy 2013 február 28.-a este 20:00 órától, Róma széke, Szent Péter széke megüresedik, és azok, akiknek erre joga van, össze kell hívjanak egy konklávét az új Pápa megválasztására.”

Nem mondott le a „munus”-ról, arról a „munus”-ról, amiről le kellett volna mondjon, amit megemlített beszéde elején!

„Kedves Testvéreim, szívem mélyéből köszönöm azt a szeretetet és fáradozást, amellyel szolgálatom súlyát velem hordoztátok, és bocsánatot kérek minden hiányosságomért. És most Isten Szent Egyházát Legfőbb Pásztorunkra, a mi Urunk Jézus Krisztusra bízzuk, és könyörgünk az Ő szent Anyjához, Máriához, hogy anyai jóságával segítse a bíboros atyákat az új Pápa kiválasztásában. Ami engem illet, a jövőben is odaadóan kívánom szolgálni Isten Szent Egyházát az imádságnak szentelt életemmel.”

Ez volt Benedek beszédének befejezése.

Ellenvetések

Válaszoljunk csak néhány ellenvetésre.

Minden püspök és bíboros azt mondja, hogy Ferenc a pápa, tehát ő a pápa.

Ez az, amit néha „egyetemes békés elfogadásnak” neveznek. Ha azonban a lemondás érvénytelen volt, és volt egy érvényes pápa, akkor semmiféle elfogadás a püspökök és bíborosok, illetve a papok és a hívek részéről nem tehet egy másik embert pápává. Ha ez megtörténhetne, akkor ez azt jelentené, hogy Isten megfosztaná a pápaságtól a pápát, ha elég sokan kezdenének el valaki mást pápának elismerni. Továbbá, ha az a valaki nyilvános, nyilvánvaló, formális eretnek, akkor semmiféle elfogadás nem teheti őt pápává. Miért? Mert valakinek katolikusnak kell lennie ahhoz, hogy pápa lehessen. 

Egyébként három püspök is azt mondta nyilvánosan, hogy nem hiszi, hogy Bergoglio pápa. Az első René Henry Gracida, a texasi Corpus Christi emeritus püspöke. Honlapján tette közzé ezt a cikket „I Believe” („Hiszem”) címmel, amelyben kifejti, hogy szerinte Benedek lemondásra kényszerült, és csak „a joghatósági hatalomról mondott le, de a rendi hatalomról nem”, bár ő úgy véli, hogy Bergoglio a joghatósági hatalomban osztozik Benedek pápával (a cikket még Benedek életében írta). 

A második a jól ismert Carlo Maria Viganò érsek, aki régebb nuncius volt az Egyesült Államokban. Itt van egy a sok beszéde és cikke közül, amelyben kifejti, miért nem hiszi, hogy Bergoglio pápa. 

A harmadik a lengyel Jan Paweł Lenga, a kazahsztáni Karaganda emeritus érseke. Egyik videójában kijelentette, hogy XVI. Benedeket ismeri el pápának, Bergogliót pedig „bitorlónak” és „eretneknek” nevezte. Ezenkívűl nem hajlandó a szentmise ünneplésekor a „Ferenc” nevet megemlíteni.

Lenga rendszeresen tölt fel videókat a Youtube-csatornájára. Bár videói lengyelül vannak, néhány videó angol felirattal is rendelkezik.. 2021-ben kiadott egy könyvet „Sekta Bergoglio – Potrzebna kontrrewolucja katolicka” („A Bergoglio-szekta – katolikus ellenforradalomra van szükség”) címmel.

De mindenki azt hiszi, hogy Ferenc a pápa! Protestánsok, hinduk, ateisták, mindenki!

Ez teljesen lényegtelen. Ebben a vitában csak a tények számítanak.

De Benedek meghalt.

Igen, és a pápai szék az ő halála óta üres.

Ez szedevakantizmus!

Szedevakantizmus az a hit, hogy XII. Pius (meghalt 1958-ban) volt az utolsó érvényes pápa, tehát e cikk írásakor már 65 éve sede vacante van, azaz üres a pápai szék. Az a hit, hogy a pápai szék egy rövid időre megüresedik, nem tesz valakit szedevakantistává. 65 év nem ugyanaz, mint egy év (e cikk írásakor)! A múltban voltak hosszú interregnumok (két pápa között eltelt idő), a leghosszabb négy év volt Szent Marcellinus (meghalt 304-ben) és Szent I. Marcell (megválasztották 308-ban) között. 

Azok az emberek, akik azt állítják, hogy Benedek volt a pápa haláláig, csak azért találták ki ezt, hogy találjanak valamit, amivel megindokolhatnák Ferenc tetteit. De nincs benne semmi különös, régebb is voltak rossz pápák.

A „rossz pápákat” azért nevezik így, mert erkölcstelen életet éltek. Bergoglio esetében ez nem így van: ő eretnek, vagyis az általa állítólag képviselt hit ellen van. 

Igen, sokunk számára Bergoglio eretnekségei voltak azok, amelyek arra ösztönöztek, hogy utánanézzünk ennek az elméletnek. De voltak olyanok is, például két kánonjogi szakértő (Arroba és Violi), akik már nagyon korán kifogásokat emeltek Benedek lemondásával kapcsolatban, amint azt Sandro Magister vatikáni szakértő 2014-es cikke is bizonyítja.

Még ha ez igaz is, senki sem tehet semmit. Csak meg kell várni, amíg Ferenc meghal.

Nem, a püspökök és a bíborosok képesek arra, hogy megoldják ezt a helyzetet. El kellene ismerniük a nyilvánvalót, és konklávét kellene összehívniuk. Emellett Bergogliónak is halhatatlan a lelke: őt is bűnbánatra kellene felszólítani. 

Ha ez igaz, akkor nem lett volna maga Benedek is eretnek a pápaságról vallott meggyőződése miatt, és nem vesztette volna el hivatalát?

Hasonlítsuk össze XVI. Benedeket és Bergogliót ebből a szempontból. Bergoglio eretnekséget tett közzé az Amoris laetitia-ban; nyílt levelekben és dubiákban figyelmeztették erre, de ő kitartóan kitartott eretnekségei mellett. Benedeket viszont tudomásunk szerint soha nem szembesítették tévedéseivel. Ha bármelyik püspök vagy bíboros átbeszélte volna vele a helyzetet, valószínűleg átgondolta volna a dolgot.

Nem rajtunk, laikusokon múlik, hogy eldöntsük, Ferenc ellenpápa-e vagy sem. Ezt a kérdést a következő pápa vagy egy jövőbeli zsinat fogja eldönteni.

A Katolikus Egyház egyik dogmája az, hogy az Egyház egy látható intézmény: a földi feje is látható. A laikusok használhatják és kellene is, hogy használják az Istentől kapott eszüket, hogy felismerjék, hogy valami nagyon-nagyon nincs rendben azzal, ha egy pápa lemond, de megtartja pápai nevét, címét és ruháját, míg a következő úgynevezett „pápa” eretnek.

Mi a probléma az „emeritus pápa” címmel? A 402.1. kánon kimondja, hogy „[A]z a püspök, akinek hivataláról való lemondását elfogadták, mint kiérdemesült megtartja egyházmegyéjének címét […]”. Az „emeritus pápa” cím ugyanolyan, mint az „emeritus püspök”.

A 402.1. kánon szövegéből világosan kitűnik, hogy ez nem vonatkozik a pápára, mivel a pápa nem olyan püspök, akinek lemondását el kell fogadni, ahogyan azt a fent idézett 332.2. kánon kimondja. Az „emeritus püspök” nem hasonlítható a kitalált „emeritus pápa” címhez, mert az „emeritus püspök” még mindig püspök. Tehát egy „emeritus pápa” még mindig pápa…? 

Órákkal azelőtt, hogy Benedek lemondása hatályba lépett, ő a Castel Gandolfo rezidencia erkélyén állt, és azt mondta a tömegnek: „Nem vagyok többé a katolikus egyház pápája, illetve ma este 8 óráig az leszek, és utána már nem.” (link)

Ha a „Declaratio”-val, az utolsó audienciájával, a „lemondás” utáni viselkedésével stb. összefüggésben nézzük, akkor ennek a mondatnak a jelentése világos: ő már nem az „aktív pápa”. 

Az utolsó pápai dokumentum, amelyet Benedek kiadott, a „Normas nonnullas” címet viselte. Ebben Benedek megváltoztatta a konklávékra vonatkozó szabályokat. Miért tette volna ezt, ha nem mondott volna le?

Benedek lényegi tévedésben volt, és azt akarta szabályozni, hogyan választják meg a következő „aktív pápát”. Sem ez, sem Benedek fenti kijelentése nem cáfolja azt az elméletet, hogy Benedek lemondása érvénytelen.

Miért ne vonhatnánk le azt a következtetést, hogy Benedek érvényesen mondott le, de tévedett abban, hogy megtarthat valamit a pápaságból?

Mert a 188. kánon érvényteleníti a lemondást, ha a tisztséget betöltő püspök „lényegi tévedés”-ben van a lemondással kapcsolatban.


Boldogságos Szűz Mária, keresztények segítsége, imádkozz értünk!

Bellarmin Szent Róbert, Szalézi Szent Ferenc és Liguori Szent Alfonz, imádkozzatok értünk!

Szent Henry Morse, valódi jezsuita, imádkozz értünk!

Ugandai szent vértanúk, imádkozzatok értünk!

Szent V. Piusz pápa, imádkozz értünk!