Publikálva: 2022.04.18.
A szovjetek hirtelen beleegyeztek, hogy elhagyják Ausztriát, miután osztrákok százezrei imádkozták a rózsafüzért
A szovjetek hirtelen beleegyeztek, hogy elhagyják Ausztriát, miután osztrákok százezrei imádkozták a rózsafüzért
A második világháború után Ausztriát Németországhoz hasonlóan négy megszállási övezetre osztották. Az ország jelentős része keleten szovjet megszállási övezet lett. Molotov szovjet külügyminiszter egyszer azt mondta Leopold Figl osztrák kancellárnak: „Ne reménykedjen, amit mi, oroszok egyszer megkaptunk, azt nem adjuk oda.”
P. Petrus Pavliček OFM ferences pap (1902-ben Innsbruckban született Otto Pavliček néven, meghalt 1982-ben Bécsben), amikor 1946-ban az osztrák Mariazellben lévő zarándokhelyen járt, egy ihletett mondást kapott: „Teljesítsétek, amit mondok, és békességtek lesz.” A következő évben megalapította a Rosenkranz-Sühnekreuzzug, (RSK, Rózsafüzér engesztelő keresztes hadjárata) imamozgalmat a következő imaszándékokkal:
„1. bűnbánat és vezeklés az Isten elleni számtalan sérelemért.
2. imádság a bűnösök megtéréséért.
3. ima a világ békéjéért és Ausztria szabadságáért.”
Megkereste és megkapta a bécsi érsek, Theodor Innitzer bíboros jóváhagyását. Elkezdett minden hónapban engesztelő áhítatot tartani a bécsi ferences templomban.
Az RSK taglétszáma nőtt, az 1948-as 15 000 tagról 1950 vége körül 200 000-re, 1955 májusában pedig 500 000-re. Figl kancellár 1948 után a tagok közé tartozott, akárcsak később utódja, Julius Raab is. (Über uns)
1949-ben, a második szövetségi választások (Nationalratswahl) előtt, amikor a kommunisták győzelmétől tartottak, Fr. Pavliček ötnapos imagyűlést szervezett az említett ferences templomban, mintegy 50 000 hívő részvételével. A kommunista párt ezután a szavazatoknak alig 5%-át szerezte meg.
1950-ben a kommunista szakszervezeti tagok megpróbáltak általános sztrájkot szervezni, zavargásokat szervezni Bécsben, és államcsínyt kíséreltek meg (Koplenig-puccs). Mielőtt ez megtörtént volna, amint a feszültségek fokozódtak, P. Pavliček egy újabb imagyűlést szervezett, mintegy 35 000 ember részvételével, amikor Figl is imádkozta a rózsafüzért és gyertyával a kezében részt vett a körmenetben, néhány miniszterével együtt. A zavargást sikeresen feloszlatták.
1955-ben megtörtént az elképzelhetetlen: A szovjetek a szövetségesekkel együtt beleegyeztek, hogy kivonulnak Ausztriából! Aláírták az osztrák államszerződést, amely Ausztriának demokratikus köztársaságként függetlenséget adott. Az RSK tagjai úgy gondolták, hogy imáik így meghallgatásra találtak.
Az osztrák államszerződés ratifikálása után Julius Raab kancellár Bécsben egy hálaadó ünnepségen beszédet tartott, amelyben a következőket mondta (brosura 7-8): „ […] mi, mint hívő katolikusok – és én büszkén vallom magam is annak – soha nem kételkedtünk abban, hogy a mi Urunk Istenünk egy napon meghallgat minket és véget vet annak a megpróbáltatásnak, amelyet népünknek el kellett viselnie. […] De azoknak a katolikusoknak, akik csatlakoztak ehhez a keresztes hadjárathoz, és akik ma újra egyesültek a hit és a hazaszeretet erőteljes megvallásában, én, mint szövetségi kancellár, őszintén szeretnék köszönetet mondani a szeretetért, hűségért és áldozatvállalásért, amelyet tanúsítottak. Felszólítom Ausztria e hatalmas számú hívő katolikusát, hogy továbbra is hűségesen tartsanak ki hitükben és rendíthetetlenül imádkozzanak, kérve egy boldog és jobb jövőt.”
Jelenleg az RSK-nak világszerte mintegy 700 000 tagja van 132 országban. Fr. Pavliček halála után Fr. Benno Mikocki OFM ferences pap lett a lelki vezető. Magát a szervezetet ma Traude Gallhofer vezeti.
Leírásukból:
„Az imaközösség tagjai
[–] Naponta legalább egy tizedet imádkozzanak a rózsafüzérből, de ennek az imának a kihagyása nem jelent bűnt.
[–] imájukba foglalják bele az Egyház és a világ nagy szükségleteit – személyes szándékaikkal együtt,
[–] a rózsafüzér gyümölcseként: lelkiismeretesen végezzék a munkát, legyenek segítőkészek, és türelmesen viseljék a szenvedéseket és az aggodalmakat, az engesztelés helyettesítése szellemében is.
A Rózsafüzér engesztelő keresztes hadjáratban nincs tagsági díj. A „Betendes Gottes Volk” [„Isten imádkozó népe”] című folyóirat küldése is ingyenes.” (Geschichte des RSK)
A waldenburgi csoda
1940. május 13-án, hétfőn este fél tíz körül Waldenburg (Basel-Landschaft kanton) fölött a tiszta égbolton egy emberi kéz látomása jelent meg, amely körülbelül 20 percig tartott.
A látomást látott svájci katonáknak eskü alatt kellett vallomást tenniük Henri Guisan tábornok, a svájci hadsereg főparancsnoka előtt. (link) Más tanúk is voltak, és vallomásaikat egy 32 oldalas dokumentumban rögzítették.
A rögzített tanúvallomások közül az egyik Müller asszonyé, aki kijelentette:
„Úgy három-negyed kilenc körül volt. Kint álltam a kapunál. Jön egy nő, és azt mondja, nézd meg a jelet az égen. Egy nyilvánvaló kéz volt. Egy felhő sem volt. Furcsa volt. Még az ujjakat is lehetett látni. Azt mondtuk: »Még soha nem láttunk ilyen jelenést«. A férjem is látta a vége felé. Egy védő gesztus volt, tenyérrel lefelé, ujjakat kicsit széttárva. Körülbelül ¼ órán keresztül láttuk. Elmentem, hogy szóljak Mrs. Sondereggernek. Az egész szomszédság együtt állt és látta. Voltak férfiak, nők és gyerekek. Én 35 éves vagyok és háziasszony.
Waldenburg, 1940 június 09. sig Müller asszony“
(https://www.hand-waldenburg.ch/de/zeitzeugenberichte)
A tanúk hangsúlyozták, hogy nem egy kéz alakú felhő volt, hanem egy kéz-látomás.
Sokan meg voltak győződve arról, hogy Flüei Szent Miklós, Svájc védőszentjének keze volt az, aki megvédte az országot a Wehrmacht inváziójától.
Források:
RSK:
RSK főweblapja: https://www.rsk-ma.at
PDF az RSK történetéről, a cikk legtöbb idézetének forrása: https://www.rsk-ma.at/dl/MoKoJKJKLkmNNJqx4KJK/_Leitbild_Kern_WEB_pdf
Rólunk lap: https://www.rsk-ma.at/ueberuns
Az RSK története lap: https://www.rsk-ma.at/ueberuns/geschichte
Waldenburgi csoda:
www.hand-waldenburg.ch, az eseményeket röviden dokumentáló lap