Amint 2025 az új évvel véget ér, szeretnék egy pillanatra visszatekinteni az elmúlt évre.
2025 folyamán két PDF fájlt tettem közzé: 10 régi dalt a német Gotteslob énekeskönyvből és egy elhagyott angol-kínai katolikus szótárat. Többek között írtam a szervadományozás problémáiról, a kvietizmus eretnekségéről, a lélek halhatatlanságáról (Laux atya szövegét felhasználva), a Fermi-paradoxonról és Sándor Istvánról magyar vértanúról. A Keresztény felkészültségi útmutatók sorozat is folytatódott ebben az évben.
Az év legfontosabb eseménye természetesen az volt, hogy megválasztottak egy ellenpápát: Robert Prevostot („XIV. Leó”). Leírtam, hogy a „pandémia” idején hogyan rendelt el telefonos gyónást: a gyónó elment a gyóntatószékhez, és telefonján bűneit üzenetekben elküldte a papnak, aki csak ott ült és a telefonját nézegette. Ha van szentségtörés a gyónás szentsége ellen, akkor ez az.
Nemrég olvastam egy blogbejegyzést Indignus famulus magyar bloggertől, amelynek címe: „Az végítélet tüze és az átkozott (láb)jegyzetek”. Ez eszembe juttatott egy nem eléggé tárgyalt problémát.
Aki elolvassa sok új katolikus Biblia bevezetőit és lábjegyzeteit, találkozni fog olyan állításokkal, hogy az Izajás könyvét három ember írta (Izajás, Deutero-Izajás és Trito-Izajás), hogy Máté és Lukács evangéliumaik megírásához Márk evangéliumát és egy „Q” nevű kitalált könyvet használtak, hogy például Lukács evangéliuma Jeruzsálem 70-ben történt pusztulása után íródott, mert találhatók benne próféciák arról az eseményről stb.
Ezek az állítások a kommentárok íróinak hitetlenségét mutatják. Ezekből a kommentárokból egyértelműen kitűnik, hogy nem hiszik, hogy a Szentlélek ihlette a szerzőket, és késztette őket arra, hogy lejegyezzenek próféciákat. Nem tudják elhinni, hogy Izajás, aki a babiloni fogság előtti Hiszkija király kortársa volt, próféciát írt a perzsa királyról, Círuszról, aki engedélyezte az izraeliták hazatérését, és név szerint is megemlítette őt. Ez nem lehetséges egy naturalista gondolkodású ember számára: Izajás könyvének ezt a részét valaki utólag írhatta, még akkor is, ha a képzeletbeli „Deutero” kilétére még csak utalás sincs.
Azt tervezem, hogy az év elején elindítok egy cikksorozatot, amely a Pápai Biblikus Bizottság (Pontificia Commissio Biblica) legkorábbi dokumentumait dokumentálja.
A bizottságot XIII. Leó pápa alapította 1902-ben. Megalakulásakor öt bíborosból és negyven teológusból állt, és fő célja a Bibliával kapcsolatos kételyek megválaszolása volt.
Fennállásának első évtizedeiben megerősítette a hagyományos katolikus tanításokat, például azt, hogy Szent Pál írta a Zsidókhoz írt levelet, hogy Izajás könyvét egyetlen személy (Izajás) írta, hogy a 15. zsoltár 10. versét, ahol a szerző azt mondja, hogy „nem hagyod lelkemet az alvilágnak, és nem engeded, hogy szented romlást lásson”, csak úgy lehet értelmezni, hogy Jézus feltámadására utal.
A teológusok, szentek, egyházatyák régi könyveinek, valamint a régi pápai dokumentumoknak az olvasása a legjobb ellenszer a mai „egyházi vezetők” tévtanításai ellen. A következő év folyamán az Egyház kincseiből több régi gyöngyszemet szeretnék bemutatni ezen a weboldalon.
Boldog új évet kívánok minden olvasónak! Isten áldását kívánom!
