Az alábbi szöveg a „Halálra szántak – mégis élünk!” című könyvből származik, amelyet Tomka Ferenc magyar katolikus pap írt (Szent István Társulat, 2005), 133-135. o. Ezek az emberek a kommunizmus első két évtizedében haltak meg Magyarországon. Az eredeti szövegből a dőlt betűket eltávolítottam, és a neveket kiboldoztam. Néhány fogalmat a cikk végén magyarázok.
Széll Kálmán váci kanonoknak azért kellett meghalnia, mert végrehajtotta püspöke rendelkezését, amely az államnak nem tetszett. Pétery püspök az első békegyűlés meghirdetésekor megtiltotta papjainak, hogy elmenjenek, mert ez az embertelen és istentelen rendszer legalizálását jelentheti. Miután egyesek mégis részt vettek a gyűlésen, a püspök három udvari papját – Széll Kálmánt, Brusznyay Józsefet és Oetter Györgyöt – megbízta, hogy hallgassák ki őket. Megtorlásként mindhármukat letartóztatták. Széll Kállmán a munkatáborban meghalt. […]
Ács Ferenc pálos szerzetes, miután hallott rendtársai elhurcolásáról, megkísérelt elmenekülni. Az ávósók nyomára akadtak és lelőtték. Hogy gyilkosságukat eltussolják, később a robogó vonat elé dobták holttestét. A boncoláskor lőtt sebeket találtak rajta.
Jakab Benjamin jezsuita atya a kistarcsai internálótáborban halt meg.
Gáspár Gusztáv kiváló pesti hitoktató az internálásból való kiszabadulása után Bécsbe menekült. A kommunista vezetés olyan veszélyesnek tartotta személyét, hogy ügynököt küldtek utána, aki a bécsi amerikai zónából átcsalta a szovjet zónába. Ott elfogták, hazahozták, és újra elítélték. A váci börtönben halt meg.
Papp József Kelemen (1900-1953) a ciszterci rend bajai gimnáziumában volt tanár. Diákjai közül többen keresztény egyesületet hoztak létre. Az egyesület világi vezetőit kivégezték, Papp atyát mint bűnrészest börtönre ítélték, és ott halt meg 1953-ban.
Steurer József mosoni plébános (1891-1954) híveit szerető lelkipásztor volt, úgy ismerték, mint aki „mindenkinek mindene” volt. A kommunisták figyelmeztették, hogy tűnjön el a községből, mert útjukban van (túl sokan szeretik őt). Mivel nem hagyta magára híveit, a rendőrség ismételten zaklatta, fenyegette. Letartóztatták, 1954. január 7-én meghalt a budapesti rabkórházban. A rákoskeresztúri temetőben, a 307-es parcellában nyugszik.
Dr. Zsíros László plébános halálának történetére, az utolsó tanúk elmenetele előtt, 2000 táján még felhívta a figyelmet egy paptársa. Sok kevésbé ismert vértanú és hitvalló nevét, történetét fel sem tudták jegyezni a téma – gyakran nagy kockázatot vállaló – krónikásai. Zsíros atya azt a feladatot kapta, hogy – az elhurcolt és halálra ítélt Vezér Ferenc és a pálosok után – ellássa Petőfiszállás-Szentkút lelkipásztori gondját. Rövidesen rendőri fenyegetésekben részesült, majd 1954-ben egy budapesti útján „ismeretlen tettesek” megtámadták és összeverték. A Széher úti kórházba került (ahol azonban, a korra jellemzően, semmi feljegyzés nem maradt róla), majd belehalt sérüléseibe. Történetét, sok hasonló vértanúéval együtt, a legutóbbi időkig a nyilvánosság nem ismerte. Szülőhelyén, Boldogon síremléket állítottak neki, de azt a kommunizmus alatt lerombolták; s csak a rendszerváltás után állították helyre. Községe vértanúként emlékezik rá.
[…]
Kenyeres Lajos (1908-1957) tiszavárkonyi plébános buzgó lelkipásztor volt, hittanosai, hívei nagyon szerették. A szószékről esetenként szókimondóan tiltakozott az országot és az egyházat ért támadások miatt. A környék erősen kommunista hatalom alatt álló vezetősége ezt nem nézte jó szemmel. Egyszer hitoktatásról jött hazafelé kerékpáron a Tisza partján. Összeverték, majd tarkón lőtték és a Tiszába dobták. A Tisza partján találták meg kerékpárját és szentolvasóját, vérnyomok között. Holttestét a Tiszából halászták ki, jól láthatóak voltak rajta a kínzás nyomai: a sebek és a kivert fogak helye.
[…]
Kovács Ferenc (1932-1958) gencsapáti káplánt, a mindössze három éve felszentelt papot az ÁVH emberei buzgó és eredményes lelkipásztori munkája miatt többször megfenyegették. Végül egy kihallgatáson úgy megverték, hogy sérüléseibe belehalt a kórházban. Ezt akkoriban – a rendőrség fenyegető tilalma miatt – nem volt szabad nyilvánosságra hozni: Csak 1990 után vallhatták meg az igazságot: dr. Márfi Gyula akkori püspöki irodaigazgató, később veszprémi érsek tanúskodott a történtekről.
Somogyvári Béla Hetény ferences atya (1921-61) többszöri börtön és megkínzás után Szentendrén lett a fiatalok kedvelt hittanára. Ekkor az ÁVO ismét zaklatni kezdte. Verések, vallatások következtek 1961 tavaszától az Andrássy úton. Egy kihallgatás után a rendőrség hazáig szállította őt. A rendőrök távozása után az atyát szobájának kilincsén felakasztva találták.
Szabó László váci káplánt (1934-1966) az ÁVO ismételten beidézte, kihallgatta, üldözte, 1966 novemberében eltűnt lakásáról. Csak januárban találták meg – holtan – a Bükk hegység egyik barlangjában. A szovjet diktatúrákban minden országban gyakori volt papok eltüntetése és az öngyilkosság látszatának keltése.
A győri székesegyház. Istvan a Flickr-en a CC-BY-NC-ND 2.0-licenc alatt, itt.