Christian Preparedness Guides 3. rész
Itt két idézetet szeretnék megosztani a tökéletes bánatról.
John Laux atya „Mass and the Sacraments“ („A mise és a szentségek“) című könyvéből (1928)
„A bűnbánat az értelem fájdalma vagy bánata és az elkövetett bűn megvetése, a többé nem vétkezés szilárd szándékával” (Tridenti Zsinat).
A bűnbánat a bűnbocsánat szentségének vételére való felkészülésünk legszükségesebb része. Bűnbánat nélkül semmilyen bűn nem bocsáttatik meg. Ezért a bűnbánatot a gyónás előtt, vagy legalábbis a feloldozás megadása előtt kell felindítani.
2. A bűnbánat az akarat cselekedete. – A bűnbánó elfordul a bűntől, megveti azt, megbánja, hogy elkövette, és elhatározza, hogy elégtételt tesz érte, és a jövőben elkerüli azt. Az akarat ilyen cselekedete feltételezi azt a tudatot, hogy a bűn rossz. Ezért, ha valóban bűnbánóvá akarunk válni, gondolnunk kell a bűn rosszindulatára és annak szörnyű következményeire. Az értelem cselekedetének meg kell előznie az akarat cselekedetét.
3. A bűnbánatunknak, és ezért a javulási szándékunknak is belsőnek, egyetemesnek, legfelsőbbnek és természetfelettinek kell lennie. –
a) Bűnbánatunk belső, ha szívünkben megvetjük a bűnt, mint minden rossz közül a legnagyobbat, és őszintén kívánjuk, hogy soha ne követtük volna el. „A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat”, mondja a próféta (Joel 2,13). […]
b) A bűnbánatunk egyetemes, ha kivétel nélkül minden halálos bűnünkre kiterjed. Ha csak bocsánatos bűneink vannak, amelyeket meg kell gyónnunk, akkor legalább az egyiket valóban meg kell bánnunk, különben gyónásunk semmis lesz. […]
c) Bűnbánatunk akkor a legfőbb, ha elhatároztuk, hogy nem követünk el halálos bűnt semminek a szeretetéért és semmitől való félelemből.
d) Bűnbánatunk természetfeletti, ha Isten kegyelméből fakad, és olyan indítékokon alapul, amelyeket a hit tesz ismertté számunkra, pl. ha azért sajnáljuk bűneinket, mert azokkal megbántottuk Istent, elvesztettük a mennyországot és megérdemeltük a poklot. Ha csak azért sajnálnánk a bűneinket, mert azok valamilyen szégyent vagy földi veszteséget hoztak ránk, akkor a bánatunk pusztán természetes bánat lenne, és nem használna üdvösségünknek.
A természetfeletti bűnbánat lehet tökéletlen vagy tökéletes. – Ha azért sajnáljuk bűneinket, mert attól félünk, hogy Isten megbüntet bennünket értük, akkor bűnbánatunk tökéletlen (attritio). Azért tökéletlen, mert nem a szeretet legmagasabb rendű indítékából fakad. „Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet.” (1Jn 4,18). Ha viszont azért sajnáljuk, mert megbántottuk Istent, aki végtelenül jó, és aki a legnagyobb jótevőnk és legszeretőbb Atyánk, akkor bűnbánatunk tökéletes. „A tökéletes szeretet kizárja a félelmet” (1Jn 4,18). […]
[…]
A tökéletes bűnbánat azonnal eltöröl minden halálos bűnt, még mielőtt meggyónjuk azokat, – ahogyan a tíz leprás is meggyógyult útközben, amíg mentek a papokhoz. „Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni fogom” (Jn 14,21).
Ezért ha valaha is szerencsétlenségünkre szándékos bűnbe esünk, azonnal tökéletes bűnbánatot kell felindítanunk. Természetesen még mindig kötelesek vagyunk gyónni, hogy teljesítsük a rendes törvényt, és ezt hamarosan meg kell tennünk. Ha mások életveszélyben vannak, és nincs pap jelen, segítenünk kell nekik, hogy a tökéletes bűnbánat cselekedeteit megtegyék. „A tökéletes bűnbánat a mennyország kulcsa.”
Mindig törekednünk kell a tökéletes bűnbánatra bűneinkért. […] „A tökéletlen bánat” – mondja a Tridenti Zsinat –, „bár önmagában, a bűnbocsánat szentsége nélkül nem tudja megigazítani a bűnöst, mégis arra képessé teszi őt, hogy a bűnbocsánat szentségében az isteni kegyelemben részesüljön.”
4. Bűnbánatunkhoz szilárd javulási szándék kell, hogy társuljon. – El kell határozzuk, hogy:
a) kerülni fogunk minden bűnt, legalábbis minden halálos bűnt;
b) kerülni fogjuk a bűnre vezető alkalmakat, és felhasználni azokat az eszközöket, amelyek szükségesek a javulásunkhoz;
c) a penitenciánkat teljesíteni fogjuk, és amennyire csak lehetséges, helyrehozzuk a bűneink által okozott károkat.
Ha csak bocsánatos bűneink vannak, szilárdan el kell határoznunk, hogy elkerüljük azokat, vagy legalábbis csökkentsük számukat.
A bűnre vezető alkalmak alatt mindazt értünk, ami alkalmas arra, hogy bűnbe vezessen bennünket, például rossz társak, rossz szórakozások, rossz olvasmányok. […]
Ha nem határoztuk el magunkat, hogy elkerüljük a halálos bűnöket vagy az arra vezető alkalmakat, akkor nincs igazi bűnbánatunk; rosszul gyónunk, és a feloldozás semmit sem használ nekünk.
a „Lelkipásztor nélküli gyülekezetek“ („Gemeinden ohne Seelsorger“) című könyvből (1874)
Harmadik rész. A tökéletes bűnbánat a kegyelem forrása az életben és mentőöv a halálban
I. Mi a tökéletes bűnbánat?
A bűnbánat a lélek bánata és undorodás az elkövetett bűnöktől azzal a szándékkal, hogy a jövőben ne kövessünk el többé bűnt. Tökéletlen és tökéletes bánatra osztható. A tökéletlen bűnbánat a pokoltól és a mennyország elvesztésétől való félelemből fakad; elegendő a gyónáshoz, ha az Isten iránti szeretet kezdete kíséri. A tökéletes bűnbánat viszont, amelyet gyermeki vagy szeretet-bűnbánatnak is neveznek, az Isten iránti tökéletes szeretetből fakad; szívből jövő keserű fájdalom bűneink miatt, mert ezzel megsértettük Istent, a legfőbb és legszeretetreméltóbb Jót. A pokoltól való félelmet és a mennyország reményét nem kell kizárni a tökéletes bűnbánatból, de háttérbe kell szorulniuk. Akiben igazi szeretet van, azért vágyik a mennybe, hogy egyesüljön szíve Istenével, és csak azért fél a pokoltól, mert ott örökre elszakadna Istentől; a büntetés nagyságából felismeri az Istennek okozott sérelem nagyságát. Bűnbánatának igazi indítéka azonban az Isten iránti szeretet […]. Ebből a szeretetből fakad azután a rendkívül nagy fájdalom, hogy egy ilyen szeretetreméltó Istent megsértett, ebből fakad a bűn iránti igazi gyűlölet és a tőle való irtózás, és az a szilárd elhatározás, hogy inkább mindent elveszít és a legkeservesebb halált is elviseli, mint hogy Istent egy súlyos bűnnel megbántsa, hogy erejéhez képest elkerül minden bocsánatos bűnt, mint a legfőbb Jó megsértését, hogy felhasználja a javuláshoz szükséges eszközöket, hogy vezekeljen és jóvátegye a bűn rossz következményeit, amennyire csak lehet.
Szent Mária Magdolnát ilyen lelkiismeret-furdalás töltötte el, amikor Jézus lábainál sírt; Szent Pétert, amikor kiment és keservesen sírt; a keresztre feszített gonosztevőt, amikor azt mondta Jézusnak: „Jézus, emlékezz meg rólam, mikor eljössz országodba.” [Lk 23,42]. Szent Pálnak is ilyen szilárd elhatározása volt, amikor ezt vallotta: „Abban ugyanis biztos vagyok, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem jövendők, sem erők, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.” [Róm 8,38-39]; hasonlóképpen Szent Anzelmnek, aki kijelentette: „Ha az egyik oldalon egy tüzes kemencét látnék, a másikon pedig egy bocsánatos bűnt, inkább a kemencébe vetném magam, minthogy Istent egy bocsánatos bűnnel megsértsem”.
Az igazán hálás szeretet, vagyis az a szeretet, amely nem annyira az adományokra, hanem inkább Istenre, az Adományozóra gondol, és Őt végtelen kegyelme miatt mindenek felett szereti, tökéletes szeretet, és ezért az ebből fakadó bűnbánat is tökéletes bűnbánat. Ugyanez vonatkozik a gyermeki szeretetre is. […]
II. Mi a tökéletes bűnbánat hatása?
Az ember háromféleképpen nyerhet bocsánatot súlyos bűneiért: először is a keresztség szentsége által; másodszor a bűnbocsánat szentsége által; harmadszor a szentség utáni vágyakozással együtt járó tökéletes bűnbánat által. Az Egyház azt tanítja, hogy a tökéletes bűnbánat a szentség (a meg nem kereszteltek esetében a keresztség, a megkereszteltek esetében a gyónás) iránti vágyakozással párosulva kibékíti a bűnöst Istennel, még mielőtt ténylegesen részesülne a szentségben, és bocsánatot nyer minden bűnére. A tökéletes bűnbánat feltételezi Isten tökéletes szeretetét, de ez és a halálos bűn állapota nem létezhet együtt a lélekben; ez a szeretet kioltja ezt az állapotot, heves tüze felemészti a bűnt. Példák: Dávid, Mária Magdolna, Péter, a gonosztevő stb. Az Úr azt mondta Magdolnáról: „Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett.” [Lk 7,47]
A tökéletes bűnbánat tehát megigazítja a bűnöst, nemcsak vészhelyzetben és halálveszélyben, hanem általában és mindig, ha valóban jelen van. De mivel az Újszövetségben Krisztus parancsa szerint minden súlyos bűnt az Egyházban a kulcsok hatalmának kell alávetni, ezt a bűnbánatot a gyónás uténi vágynak kell kísérnie. Ezt azonban nem kell kinyilvánítani, hanem elegendő a szentség utáni vágy, amely a tökéletes szeretet velejárója, vagy az a határozott szándék, hogy megtegyük mindazt, amit Isten megkövetel. A Tridenti Zsinat tanítja: „Bár néha előfordul, hogy a szeretet általi bűnbánat tökéletes, és a bűnbocsánat szentségének tényleges vétele előtt is kiengeszteli a bűnöst Istennel, a Szent Zsinat mégis azt tanítja, hogy ez a kiengesztelődés nem tulajdonítható egyedül ennek a bűnbánatnak a szentség utáni vágy nélkül, amely vágy benne foglaltatik.” Tridenti Zsinat, 14. ülés 4. fejezet. Ezért amikor a legközelebbi alkalommal elmegyünk a szentgyónáshoz: ez kötelességünk, mert Krisztus parancsa. A bizonytalanság, hogy bűnbánatunk valóban tökéletes volt-e, szintén erre kényszerít bennünket. A gyónás bűnös elhalasztása egy súlyos bűn elkövetése után eléggé biztos jele lenne annak, hogy a bűnbánat, amelyet valaki e bűn felett felébresztett, csak tökéletlen volt, és nem törölte el a halálos bűnt.
III. Mikor kell felindítani a tökéletes bűnbánatot?
1. Bár a gyónáshoz elegendő a tökéletlen bűnbánat, mégis törekednünk kell a tökéletes bűnbánat felébresztésére. A bűnbocsánat szentségének gyümölcsei elsősorban a bűnbánattól függenek. Minél szívből jövőbb, annál több ideiglnes büntetés bocsáttatik meg nekünk az örök büntetéssel egyidejűleg, és annál nagyobb mértékben részesülünk a megszentelő és egyéb kegyelmekben. Ha azonban a bűnbánat teljesen hiányzik, akkor a gyónás érvénytelen. […] A bűnbánatot a feloldozás előtt kell felindítani.
2. A gyónáson kívül tanácsos a tökéletes bűnbánatot gyakrabban, például minden este vagy vasárnaponként felébreszteni, még a teljesen önkéntes bocsánatos bűnök elkövetése után is, különösen, ha kétségünk van afelől, hogy a bűn bocsánatos vagy inkább súlyos volt-e. Két oknak kell erre késztetnie bennünket.
Először is, soha nem lehetünk kétségtelenül biztosak abban, hogy a megszentelő kegyelem állapotában vagyunk. […] Még a nagy világ-apostol, Pál is azt vallja magáról: „Semmiben sem érzem ugyan magamat bűnösnek, de ez még nem tesz engem igazzá. Az Úr az, aki megítél engem.” (1Kor 4,4) […] Ez a bizonytalanság azonban nem kétségbeeséssel, hanem üdvös félelemmel kell eltöltsön bennünket: „munkáljátok üdvösségeteket félelemmel és rettegéssel”. (Fil 2,12) A gyakori, szívből jövő bűnbánat enyhíti ezt a félelmet, mert a zsoltáros így szól: „A töredelmes lélek áldozat Istennek, a töredelmes, alázatos szívet, Isten, nem veted meg.” [Zsolt 51,19] Ha tehát a szeretből fakadó bűnbánat állandóan betölti szívünket, biztosítja számunkra Isten kegyelmét és ezzel együtt örök üdvösségünket.
De még ha feltételezzük is, hogy a megszentelő kegyelem állapotában vagyunk, van egy másik ok is, amiért gyakran fel kell felindítanunk a tökéletes bűnbánatot. Ez a második ok a nagy érdem. Elnyeri számunkra a bocsánatos bűnök bocsánatát, amelyekbe naponta esünk, és csökkenti a ránk váró időleges büntetést: ezáltal lerövidíti a ránk váró büntetést a tisztítótűzben. Emellett növeli bennünk Isten kegyelmét és az Iránta való szeretetet, megerősít bennünket a jóra, és így hozzájárul remélt mennyei boldogságunk növekedéséhez. […] Isten szeretete a földön nem létezhet anélkül a fájdalom nélkül, hogy ezt a legszeretetreméltóbb Istent oly sokszor megsértettük: a tökéletes bánat mintegy a tökéletes szeretet földi formája.
3. A kereszténynek különösen akkor kell a tökéletes bűnbánatot felébresztenie, ha szerencsétlenségére súlyos bűnbe esett. Soha ne feküdj le aludni halálos bűnben, mert a pokolban ébredhetsz fel! Az is hittétel, hogy a halálos bűn állapotában nem lehet érdemeket szerezni a mennyországban. Ha valaha is súlyos bűnbe esel, akkor igyekezz azonnal kibékülni Istennel, akit megbántottál, igazi, szeretből fakadó bűnbánattal. Vádold meg magadat Előtte bűnösségeddel, esedezz bocsánatotért, kérj időt és kegyelmet a gyónáshoz és megtéréshez. […] Ezt a fájdalmat azonban nem kell az érzékekkel érezni, mert a bűnbánat lelki fájdalom, a lélek fájdalma, nem érzés, hanem az akarat mozdulata. Ha ilyen szívből jövő tökéletes bánat után hirtelen a szentségek nélkül halnál meg, akkor Istenben egy kiengesztelődött és irgalmas bírót találsz, aki nem fog örökre elvetni téged. Ha azonban az Úr az életet adja neked, akkor menj szentgyónásra, amint lehetőséged nyílik rá. […]
4. Végül, meghaláskor, súlyos bűn esetén és a szentségek hiányában ez a bűnbánat az üdvösség egyetlen eszköze. Bízhatunk abban, hogy Isten megadja a szükséges kegyelmet azoknak, akik valóban jóakaratúak, és nincs lehetőségük gyónni. Ez különösen vonatkozik azokra a jámbor katolikusokra, akik hirtelen halnak meg, és azokra az emberekre, akik önhibájukon kívül a Katolikus Egyházon kívül élnek és halnak meg, de akik az igazságot keresték és a legjobb tudásuk szerint gyakoroltákaz erényt. Még egy hitetlen, egy zsidó, egy török, egy pogány is üdvözülhet, ha halálos ágyán Istenhez fordul, tökéletes, szeretből fakadó bűnbánattal bocsánatot kér, és egyúttal meg akarja tenni és meg akarja kapni mindazt, amit Isten kegyelméből az üdvösséghez szükségesnek ismer el. Hiszen Isten azt akarja, hogy mindenki üdvözüljön, mindenkinek felajánlja szabadító kezét, és csak azok vesznek el, akik elutasítják azt. Amint azt később látni fogjuk, a tökéletes bűnbánatot egy pillanat alatt fel lehet indítani egy különleges isteni kegyelem segítségével, és csakis a szívvel. A kegyelem néha hirtelen gyullad ki a lélekben, mint egy villámcsapás. De amennyiben együtt kell működnünk, minél gyakrabban és szívből gyakoroltuk ezt a bűnbánatot az életben, annál könnyebb lesz számunkra a halálban. —
IV. Hogyan lehet a tökéletes bűnbánatot felindítani?
[…] Minden ember, még a legegyszerűbb és legműveletlenebb, még a legnagyobb bűnös is fel tudja indítani és fel is kell indítania; sőt, bizonyos körülmények között az örök üdvösség függ tőle. Másrészt ezt a bűnbánatot nem szabad túl könnyedén venni. Inkább szilárd, elszánt akaratot igényel az ember részéről és különleges, rendkívüli kegyelmet Isten részéről. Isten azonban nem tagadja meg ezeket a kegyelmeket senkitől, aki buzgón kéri tőle, és legjobb tudása szerint együttműködik Vele.
Sok szó nem segít; a bűnbánatnak a szívben kell lennie. Szent Ferenc egyszer egy egész éjszakán át sóhajtozott Istenhez: „Ó Istenem és mindenem! Ó Istenem és mindenem: Ó legédesebb Istenem és mindenem!” Ez tökéletes szeretet volt. A tökéletes bűnbánatot hasonló rövid kifejezésekkel lehet felébreszteni. Dávid, aki házasságtörésben és gyilkosságban volt bűnös, csak annyit mondott: „Vétkeztem az Úr ellen!”, és azonnal hallotta a próféták szavát: „Az Úr meg is bocsátotta bűnödet”. [2Kir 12,13] A vámos a mellét veregette, és azt mondta: „Istenem! Légy irgalmas nekem, bűnösnek!” És megigazulva ment haza. [Luk 18,13] Mindkettőjük szívében bensőséges szeretet volt Isten iránt, és rendkívül nagy fájdalom az Őt ért sérelem miatt, együtt a szilárd elhatározással, hogy megjavulnak és elégtételt tesznek, még ha mindezt nem is fejezték ki szavakkal.
A tökéletes bűnbánat legbiztosabb jelei a megfelelő tettek, nevezetesen a lehető leghamarabbi gyónás, az életvitel valódi megjavítása, az alkalmak elől való menekülés, a felebaráttal való megbékélés, a vezeklés cselekedetei, buzgóság az imádságban, a hivatásbeli kötelességek teljesítésében, a felebaráti szeretet gyakorlásában stb. A tökéletes szeretet és bűnbánat nem pislákoló és hamarosan kialvó szalmaláng, hanem parázs, amely meggyullad és tartósan megmarad a szívben. A gyakori felélesztés révén a belső parázs új táplálékot kap, és lángra lobban. A bűnbánat szívből jövő könnyei, mint Magdolna és Péter esetében, különleges kegyelem, de semmiképpen sem szükségesek.
A tökéletes bűnbánat, mint elhangzott, olyan kegyelem, amelyet ima és együttműködés útján nyerünk el. Ezért imádkozz gyakran és buzgón az igazi, szívből jövő, szeretetből fakadó bűnbánatért. […] [F]ordulj Máriához, a bűnösök menedékéhez. Továbbá, mivel először fel kell ismerned bűneidet, hogy megbánhasd őket, vizsgáld meg szorgalmasan lelkiismeretedet, lehetőleg minden este (különösen fő hibádat illetően). Az önvizsgálat és az önismeret felnyitja szemed arra a számtalan és nagy sérelemre, amit már eddig is okoztál Istenednek. Büntesd magad vezekléssel, a körülményeidnek és a vétkeid nagyságának megfelelően. Ilyen cselekedetek: böjt vagy legalábbis egy kis tartózkodás az ételtől és italtól, a szem, a nyelv visszafogása, megengedett élvezettől való tartózkodás, alamizsnálkodás, különösen a szenvedés és a kellemetlenségek türelmes elviselése bűnökért való vezeklésként. […]