Általában úgy tartják, hogy az evolúciót a jótékony mutációk hajtják.
A mutációval kapcsolatban azonban van néhány alapvető tény, amit szem előtt kell tartanunk:
- A mutációk rendkívül ritkák. Egy 2002-es tanulmány az emlősök mutációs rátájáról azt írja, hogy „az emlősök genomjának átlagos mutációs rátája 2,2 x 10(-9) bázispáronként és évente”.
- Mindig teljesen véletlenszerűek, ami tovább növeli annak az idejét, hogy bármi hasznos felbukkanjon.
- Még rosszabb, hogy nem sok hasznos dolog fog előkerülni, mivel lényegében minden mutáció káros, sőt néha halálos, nagyon kevés kivételtől eltekintve.
- Bár ritkán vannak olyan mutációk (pontosabban a már meglévő tulajdonságok kombinációi), amelyek hasznosak, ezeknek is vannak hátrányaik. Például az antibiotikumoknak ellenálló baktériumok gyengébbek, mint a normálisak, és így kevésbé valószínű, hogy túlélnek, ha nincs jelen antibiotikum.
- A mutációk soha nem hoznak létre újfajta élő szervezetet, mert ehhez sok-sok egymáshoz kapcsolódó mutációnak kellene bekövetkeznie, és minél több mutáció történik, annál valószínűbb, hogy a káros mutációk elpusztítják a szervezetet. Különben is, ilyen folyamatot még soha senki nem figyelt meg.
Az ecetmuslica-kísérletek
A genetikai kutatásban a Drosophila melanogaster nevű ecetmuslicát vizsgálták széles körben. Ennek az az oka, hogy ennek az állatnak csak 4 kromoszómája van, és egy hét alatt éri el az ivarérettséget, így sok generáció tanulmányozható, és a genetikája nem olyan bonyolult, mint sok más állaté. 1927-ben Hermann Joseph Muller amerikai tudós ecetmuslicákkal kísérletezve felfedezte, hogy a röntgensugárzás nagyobb mutációs arányt okoz. Azóta sok kísérletet végeztek azzal a céllal, hogy mutációkat okozzanak a ecetmuslicákban, és megfigyeljék azok hatásait. A kísérletek több száz ecetmuslica generációból álltak.
A mutációk között vannak semlegesek, mint sárga és ébenfa színű muslicák, és károsak, mint a göndör szárnyú muslicák, amelyek nem tudnak megfelelően repülni; rövid szárnyú muslicák, amelyek egyáltalán nem tudnak repülni; a szem nélküli muslicák; és lábhoz hasonlító csápú muslicák.
Ezekből a ecetmuslica-kísérletekből két fontos következtetés vonható le:
- Az ecetmuslicák még mindig ecetmuslicák. Nem változtak át más állatfajtává, tehát nincs bizonyíték az evolúcióra.
- A mutálódott ecetmuslicák nem jobbak, mint a normál ecetmuslicák. A „Nature” című folyóiratban megjelent „Egy hosszú távú evolúciós kísérlet genom-szintű elemzése Drosophilá-val” („Genome-wide analysis of a long-term evolution experiment with Drosophila”) című 2010-es tanulmány valóban sikeresen kimutatott egy előnyös mutációt, mégpedig olyat, amelyben a kikelésig eltelt idő kevesebb, azonban ez a mutáció nem érvényesült a populációban, mivel „a feltétel nélkül előnyös allélek ritkán fordulnak elő, kis nettó többletfittséggel járnak, vagy nem tudnak rögzülni, mert a szelekciós együtthatók idővel változnak”. (idézve itt) Ez az utóbbi rész azt jelenti, hogy „nagyon nehéz még egy ritka hasznos mutációnak is érvényesülnie a populációban, mert mire a környezetben az előny érvényesül, a feltételek úgy változnak, hogy a hasznos mutáció, ami amúgy is információveszteség volt, már nem annyira hasznos”. (itt)
Az antibiotika-rezisztens baktériumok
- Még egy megjegyzés az antibiotikum-rezisztens baktériumokról: a „Nature” 2011-es „Az antibiotikum-rezisztencia ősrégi” („Antibiotic resistance is ancient”) című tanulmánya, valamint néhány más tanulmány is arra utal, hogy az antibiotikum-rezisztencia sokkal régebbi, mint az antibiotikumok. Ez a tanulmány a beringiai permafrosztból vett baktériummintákat elemezte, és megállapította, hogy „a β-laktám, tetraciklin és glikopeptid antibiotikumokkal szembeni rezisztenciát kódoló gének rendkívül változatos gyűjteménye” fordult elő. Az antibiotikum-rezisztenciát okozó mutációk természetes módon is előfordulnak.
- Ahogy Vance Ferrell, az „Evolution Disproved” (Az evolúció megcáfolva) című könyvtrilógia szerzője fogalmazott: „[a]z evolúciót véletlenszerű, véletlenszerű, káros mutációkkal megvalósítani olyan, mintha egy televíziót próbálnánk javítani azzal, hogy kövekkel dobáljuk.” (Vance Ferrell, Az evolúció megcáfolt sorozat – Második könyv, 399. oldal)