Sziénai Szent Katalin levele az ellenpápát támogató bíborosoknak

Sziénai Szent Katalin az Egyház egyik nagy szentje és Európa egyik védőszentje. Isteni látomásokban részesült. Fő műve a Dialógus, de több száz levele is fennmaradt. Élete során átélte a nagy nyugati egyházszakadást (1378–1417), egy egyházi válságot, amikor két, majd később három pápa is volt.

Az 1378-as konklávé során a tömeg körülvette a palotát, és követelte, hogy válasszanak valakit Rómából. A bíborosok nyomás alatt érezték magukat, és megválasztották Bartolomeo Prignano érseket, aki nem volt római, de olasz volt. Megkoronázták az érseket, aki felvette a VI. Orbán nevet. A pápává koronázás azt jelezte, hogy a bíborosok érvényesnek tartották a választást. Orbánnak azonban erőszakos megnyilvánulásai voltak. Több bíboros elhagyta Rómát, Fondiba ment, és bejelentette, hogy a választás kényszer hatására érvénytelen. Megválasztották Genfi Róbert bíborost pápának, aki felvette a „VII. Kelemen” nevet.

Szent Katalin VI. Orbánt ismerte el igaz pápának. Az alábbiakban egy leveléből idézünk, amelyet a VI. Orbántól elpártolt itáliai bíborosoknak írt, és amelyben arra kérte őket, hogy ismerjék el az igazi pápát. Kemény szavai alkalmazhatók a mai „bíborosokra” is, akik nem hajlandók elismerni, hogy Robert Prevost nem lehet igazi pápa.

A teljes szöveg itt található (lásd 693. o.).

Saint Catherine of Siena painting in a Dominican church in Valletta. Image by Lawrence Lew OP, CC-BY-NC-ND 2.0, https://www.flickr.com/photos/paullew/52037492996/

„Drága Testvéreim és Atyáim Krisztusban, az édes jézusban! Én, Katalin, jézus Krisztus szolgáinak szolgálója és rabszolgája, írok nektek az drága vérében a vággyal hogy láthassam: visszatértetek az igaz és tökéletes világosságba és kiléptetek abból a nagy sötétségből és vakságból, amelybe estetek. Akkor atyáim lesztek, másként nem. Így tehát atyáimnak hívlak benneteket, amennyiben elszakadtok a haláltól és visszatértek az életbe (mert most a Kegyelem életétől vagytok elszakadva, a főtöktől vagytok levágva, ezért nincs, honnan életet merítsetek), a hit egységébe és a VI. Orbán pápa iránti tökéletes engedelmességbe, amely engedelmességben azok élnek, akiknek van világosságuk, rnellyel megismerik és megismervén megszeretik az igazságot.”

„Mi mutatja nekem, hogy hálátlanok, hitványak és béresek vagytok? Az üldözés, amellyel a Menyasszony ellen támadtatok és támadtok olyan időkben, amikor pajzsként kellene védenetek őt, ellenállván a szakadás csapásainak az igazságnak azzal a tudásával és ismeretével, hogy VI. Orbán pápa valóban pápa, legfőbb Főpap, akit szabályos választással választottak meg és nem megfélemlítésre, valójában inkább isteni sugallatra, mint a ti emberi törekvéstekből. fgy hirdettétek nekünk ti magatok azt, ami az igazság. Most pedig köpönyeget fordítottatok, mint nyomorult és gyáva lovagok: a saját árnyékotok megrémített titeket. […] Mi az oka ennek? Az önszeretet mérge, ami megmérgezte a világot. Ez az, ami miatt ti, oszlopok, rosszabbak vagytok, mint a szalma.”

„És ezért azt mondom, hogy ti vele együtt rosszat tettetek, és elmondható, hogy az ördög egy tagját választottátok meg, mert ha Krisztus tagja volna, előbb választotta volna a halált, mintsem hogy beleegyezzék ily nagy rosszba, hiszen jól tudja az igazságot és nem mentegetőzhet tudatlansággal. Íme, mindezt a hibát elkövettétek és elkövetitek ezzel az ördöggel kapcsolatban, azaz azáltal, hogy pápának valljátok őt (holott nem az az igazságban), és tiszteletet adtok annak, akinek nem szabadna. Elhagytátok a fényt és a sötétségbe mentetek, az igazságból hazugságba jutottatok. Bármerre fordulok, nem találok mást, csak hazugságokat.”

„Megfontolván a lelkem, hogy világosság nélkül nem ismerhetjük és nem szerethetjük az igazságot, mondtam és mondom, hogy a legnagyobb vággyal vágyom arra, hogy láthassam: felkeltetek a sötétségből és egyesültetek a fénnyel.”

„Térjetek, térjetek vissza és ne várjátok meg az igazságosság büntető vesszejét, hiszen Isten kezéből nem tudunk kimenekülni. Az kezében vagyunk vagy az igazságosság, vagy az irgalmasság által: jobb nekünk bűneinket beismerve az Irgalmasság kezeiben lenni, mint bűneinkben megmaradva az Igazságosság kezeiben. Bűneink ugyanis nem maradnak büntetés nélkül, különösen azok nem, rnelyeket a szent Egyház ellen követtünk el.”

„Jaj nekem, édes testvéreim (édes testvéreim és atyáim lesztek, amikor az igazság mellé álltok), ne álljatok ellen tovább a könnyeknek és a verítéknek. melyet Isten szolgái oly bőséggel hullatnak értetek, hogy tetőtől talpig megmosakodhatnátok benne! Ha megvetitek ezeket és az édes és szerelmes vágyakat, rnelyeket fölajánlanak értetek, sokkal keményebb feddésben fogtok részesülni. Féljetek Istentől és igaz ítéletétől. Az végtelen jóságáért remélem. hogy be fogja teljesíteni bennetek szolgáinak vágyát.”