Sándor István SDB, magyar szalézi testvér és a kommunizmus mártírja

Portrait of István Sándor SDB.

Sándor István SDB

szalézi laikus testvér, vértanú

Született: 1914. október 26.

Meghalt: 1953. június 8.

Sándor István SDB (1914-1953) szalézi testvér a kommunizmus egyik mártírja volt.

1914. október 26-án született Szolnokon, három testvér közül az elsőként. Édesapja vasúti alkalmazott volt.

A ferences rend Szolnokon a katolicizmus fellegvára volt. István a ferences plébánián részesült a keresztség, az elsőáldozás és a bérmálás szentségében, és részt vett a szerzetesek által szervezett lelkigyakorlatokon. Később Rákospalotán járt katolikus iskolába.

1928-tól 1931-ig vasesztergályosnak tanult Szolnokon. 1932-ben be szeretett volna belépni a szalézi rendbe, de az egyik feltétel a szülők beleegyezése volt, amelyet csak 1935-ben kapott meg.

A következő évben István Budapestre költözött, és a rákospalotai Don Bosco Nyomdánál dolgozott, amely vallási könyveket, a Don Bosco Kalendáriumot, a Missziós Ifjúság magazint és különböző más ifjúsági magazinokat adott ki. A szalézi rend vezetése azt akarta, hogy végezze el a nyomdászinasi kiképzést és töltsön el két év próbaidőt, mielőtt felveszik a noviciátusba. Csoportvezetője lett a Katolikus Iparos- és Munkásifjak Országos Egyesületének.

1938-ban István megkezdte noviciátusát, 1940. szeptember 8-án pedig letette ideiglenes fogadalmát. Többször behívták katonának, és rövid ideig hadifogoly is volt. 1946. július 24-én letette örökfogadalmát.

The interior of the Franciscan church in the city center of Szolnok. Image by Fülöp András, CC-BY-NC-SA 2.0, https://www.flickr.com/photos/101240316@N03/32726804507

Szolnok belvárosában a ferences templom. András Fülöp képe, CC-BY-NC-SA 2.0, itt

1950-ben a kormány „feloszlatta” az összes szerzetesrendet. Ezt követően „Kiss István” álnéven dolgozott egy Persil-gyárban. Magánlakásokon találkozott egykori tanítványaival.

Tanítványai közül néhány munkásfiatalt besorozottak az államvédelmi hatóság kötelékébe.

Tanítványai közül néhányra nyomást gyakoroltak a besorozás után, hogy csatlakozzanak az ÁVH-hoz, amely akkoriban a kommunista Magyarország titkosrendőrsége volt. Néhányan csatlakoztak, de megtartották hitüket, és más katonákat is megnyertek a hitnek. Ez a tevékenység később kiváló ürügyül szolgált ahhoz, hogy Istvánt és barátait azzal vádolják, hogy „alá akarják ásni” a biztonsági apparátust.

Tomka Ferenc pap a „Halálra szántak, mégis élünk” című könyvében így ír Sándor István esetéről:

„Újpest főutcáján, az Árpád úton új kocsmát nyitottak, Pokol Csárda névvel. A bejárat melletti táblán ez állt: Lépjen be a Pokolba! A Clarisseumba, a találkozóra érkező fiatalok vezetőjükkel együtt megállapították, hogy ez a hit kigúnyolása akar lenni. Másnap reggelre a fiúk fekete szurokkal kenték be a táblát. A kocsma vezetői az ÁVH-t hívták ki, s azokat a nyomozókutyák a Clarisseumhoz vezették. Itt fogták el Hegedűs Hajnalkát, az akkor 15 éves gimnazistát, aki éppen odaérkezett. Kínzások által kiszedték belőle a csoport több tagjának és a vezető szerzetesnek nevét.”

Ezek után egy Sándorral szimpatizáló párttag értesítette őt az ellene kiadott elfogatóparancsról. Tartományfőnöke hamis okmányokat szerzett és felvette a kapcsolatot egy csempésszel, hogy István Ausztriába menekülhessen. István azonban az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy nem akar elmenekülni, hanem barátai mellett marad, még ha ez a mártírhalált jelenti is.

Sándor egyik barátja, Dániel Tibor kispap lakhelyén a házmester kommunista ügynök volt, aki gyanút fogott a Tibor által kapott levelek nagy száma miatt. Felbontotta a leveleket, ami Tibor, István és mások letartóztatásához vezetett.

A kommunisták azt hazudták a vádlottaknak, hogy ha beismerik a vádakat, hamarosan szabadon engedik őket. Néhány vádlott beismerte az „összeesküvést”, de többéves börtönbüntetésre ítélték őket.

Sándor Istvánt és három társát, Zana Albertet, Farkas Ferencet és Ari Lászlót halálra ítélték. Utóbbi ítéletét életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták.

Sándor Istvánt, Zana Albertet és Farkas Ferencet 1953. június 8-án felakasztották. Dániel Tibor a börtönben elszenvedett bántalmazások következtében 1956-ban meghalt.

Sándor Istvánt 2013 októberében Angelo Amato Budapesten „boldoggá avatta”.

Források

Hivatalos lap (angolul is elérhető)

Cikk a szaléziak honlapján (itt)

Cikk a Mindszenty Alapítvány honlapján (itt)

Article on the webpage of a Salesian school (itt)

The river Zagyva at Szolnok. Image by Fülöp András, CC-BY-NC-SA 2.0, https://www.flickr.com/photos/101240316@N03/40664665713

A Zagyva Szolnoknál. András Fülöp képe, CC-BY-NC-SA 2.0, itt.