
Regensburg katedrálisa éjszaka. Z-Lux14 fényképe a CC-BY-NC-ND 2.0 licensz alatt, itt.
Az Egyház felépítése
A hivatalos adatok szerint Németország mintegy negyede katolikus, főként az ország déli és nyugati része. Németország 27 egyházmegyéből áll, amelyek közül hét főegyházmegye.
Németországban 2023-ban 11.702 katolikus pap és 9418 plébánia volt.
A német egyház sajátosságai
A németországi úgynevezett Katolikus Egyház legfontosabb sajátossága az egyházi adó (Kirchensteuer). Attól függően, hogy Németország melyik tartományában tartózkodik az illető, ez az adó a jövedelemadó 8%-a vagy 9%-a. Ez egy nem triviális extra adó, amelyet csak akkor lehet elkerülni, ha valaki hivatalosan „kilép az Egyházból”, amit évente több százezer ember tesz meg. Ennek az „Egyházból való kilépésnek” köszönhetően csökkent nagyon le a katolikusok száma.
Amióta a Vatikán aláírta a Reichskonkordátumot a náci Németországgal, a püspököknek hűségesküt kell tenniük az államnak. Ez így szól: „Isten előtt és a szent Evangéliumokra esküszöm és ígérem, ahogyan az egy püspökhöz illik, hűséget Németországnak és N. államnak. Esküszöm és ígérem, hogy tiszteletben tartom az alkotmányosan megalakult kormányt és azt papjaimmal is tiszteletben tartatom. A német állam jólétéért és érdekeiért való kötelességtudó törődésemben igyekszem megakadályozni minden olyan kárt, amely a rám bízott egyházi hivatal gyakorlása során fenyegethetné azt.” (például itt)
A németországi katolikus egyház sok embert foglalkoztat. A Caritasnál például 700.000 ember dolgozik, és így az állam után a második legnagyobb munkaadó.
A „katolikus” szervezetek
Németországban számos „katolikus” szervezet létezik, mint a BDKJ (Német Katolikus Fiatalok Szövetsége), KDFB (Német Katolikus Nőszövetség), KfD (Katolikus Nők Németországi Közössége), KLJB (Katolikus Vidéki Fiatalok Mozgalma), KAB (Katolikus Munkásmozgalom), FkM (Katolikus Férfiak Fóruma) stb.
A legfontosabb közülük a „Zentralkomitee der deutschen Katholiken” (Német Katolikusok Központi Bizottsága, ZdK). Ez a szervezet az 1848-as forradalomig nyúlik vissza. Azt állítja magáról, hogy a németországi híveket képviseli, és együttműködött a püspökökkel a „Szinodális Úton”, amelyről alább lesz szó.
A KDFB hivatalosan követeli, hogy lehessen nőket pappá szentelni. Ugyanezt követeli a KfD is. A többi szervezet is tett eretnek megjegyzéseket az idők folyamán.
„A Szinodális Út”
A német püspökök és a ZdK képviselői 2019 és 2023 között „A Szinodális Út” („Der Synodale Weg”) elnevezésű találkozósorozatot tartottak. Állításuk szerint ezt „különösen a szexuális visszaélések rendszerszintű okai elleni küzdelem és egyúttal a németországi egyház belső megújulásának elérése érdekében” szervezték. A valóságban arról beszéltek, hogyan lehet az Egyházat valami egészen mássá alakítani, és hogyan lehet a szexuális erkölcsöt eltörölni.
A „Szinodális Út” dokumentumaiban túl sok eretnekség található ahhoz, hogy itt tárgyalni lehessen őket. Van azonban egy lényeges pont. Néhány esetben az egyes dokumentumokról tartott szavazások nyilvánosak voltak, így tudjuk, hogy melyik püspök hagyta jóvá ezeket az eretnek dokumentumokat. Ebben a cikkben öt ilyen dokumentumban található eretnekségekre fogok összpontosítani, és megpróbálom bemutatni a püspökök formális eretnekségét.
„Az evangélium hirdetése laikusok által szóval és szentségekkel” (5. ülés)
a nőknek engedélyezni kell, hogy szentmiséken prédikáljanak (3. o.); a laikusoknak engedélyezni kell, hogy kiszolgáltassák a betegek kenetét (4. o.); a laikusoknak engedélyezni kell, hogy plébániákat vezessenek (4. o.) (link)
„Áldási szertartások az egymást szerető párok számára” (5. ülés)
az egyházmegyéknek liturgikus áldási szertartásokat kell bevezetniük az azonos nemű párok és az olyan személyek számára, akik szeretik egymást, de nem akarnak vagy nem tudnak házasságot kötn (1-2. o.), és ezeket a szertartásokat később át kell venni az Áldások könyvébe (link)
„A nemek sokféleségének kezelése” (5. találkozó)
az emberek megváltoztathassák a nemre vonatkozó bejegyzést a keresztelési anyakönyvben (4. o.); a transzneműek számára lehetővé kell tenni, hogy beléphessenek szerzetesrendekbe; a „nemek sokszínűségének” témája legyen része a papok továbbképzésénél (link)
„A homoszexualitás újraértékelése a Tanítóhivatal által” (4. ülés)
Isten bizonyos embereket homoszexuálisnak teremtett (2. o.); a homoszexualitás etikailag nem ítélhető meg másként, mint a heteroszexualitás; a homoszexualitást elítélő részeket el kell távolítani a katekizmusból; a homoszexuálisokat be kell engedni minden egyházi hivatalba és a papságba (3. o.) (link)
„Nők az egyház szolgálataiban és tisztségeiben” (4. találkozó)
Az egyetlen közvetlenül eretnek követelés ebben a dokumentumban az, hogy „a jövőben a nem többé ne legyen döntő tényező a tisztségek elosztásánál”. (36. o.)
Csak három püspök volt, aki nem szavazott igennel a fent említett öt dokumentum egyikére sem, és akit XVI. Benedek nevezett ki: Rudolf Voderholzer, Regensburg püspöke; Gregor Maria Hanke OSB, Eichstätt püspöke; Wolfgang Ipolt, Görlitz püspöke. Rainer Maria Woelki bíborost XVI. Benedek nevezte ki bíborossá, de Bergoglio nevezte ki kölni érsekké. (Előtte Berlin érseke volt.) Stefan Oster SDB-t („Passau püspöke”), Stephan Burgert („Freiburg érseke”) és Bertram Meiert („Augsburg püspöke”) Bergoglio nevezte ki.
Figyelmeztették a német püspököket, akik a „Szinodális Úton” az eretnekségek mellett szavaztak
70 bíboros és püspök testvéri nyílt levele
április 12-én több mint 70 bíboros és püspök „testvéri nyílt levelet” tett közzé a „Szinodális Út” résztvevőihez. Az aláírók között voltak Arinze, Burke, Pell és Napier bíborosok. Azt mondták, hogy a „Szinodális Út” „az egyház életében elkerülhetetlenül skizma lehetőségét idézte elő”.
Az Skandináv Püspöki Konferencia levele
A Skandináv Püspöki Konferencia közzétett egy 2022. március 9-én kelt levelet. Ebben nem vádolják közvetlenül a német püspököket eretnekséggel vagy szkizmával, helyette azt mondják, hogy „a németországi egyház szinodális útjának módszere és tartalma aggodalommal tölt el bennünket”.
Más püspökök és bíborosok
Walter Brandmüller bíboros 2022-ben egy nyilatkozatot tett közzé, amelyben elítéli a „Szinodális Útat”. Azt írta, hogy „[a] kidolgozott szövegekben – amint az várható volt – olyan követelések hangzanak el, amelyek egyértelműen ellentmondanak a hiteles katolikus hitnek, a hierarchikus-szakramentális alkotmánynak és az Egyház kötelező erkölcsi tanításának.” Hozzátette, hogy a püspökök „nyíltan ellentmondanak a hit igazságainak”.
március 11-én George Pell bíboros a K-TV-nek adott interjúban felszólította a Hittani Kongregációt, hogy ítélje el Georg Bätzinget, a Német Püspöki Konferencia „elnökét” a szexuális erkölcs „nagymértékű és kifejezett elutasítása” miatt.
Gerhard Ludwig Müller, a Hittani Kongregáció korábbi prefektusa támogatta Pell bíboros nyilatkozatát. Müller 2022. március 17-én a „Die Tagespost” című német katolikus hetilapnak és a „Lifesitenews” hírportálnak nyilatkozott: „Pell bíboros teljes joggal emlékezteti a Hittani Kongregációt arra a felelősségére, hogy megvédje a hit igazságát és Krisztus Egyházának egységét Péter utóda tekintélyében a német szinodalizmus nyílt eretnekségével szemben (vö. II. Vatikáni Zsinat, Lumen gentium 18). Aki a Szentíráson és az Apostoli Hagyományon kívül más kinyilatkoztatási forrásokat akar előírni a híveknek, az eltávolodott a katolikus hittől (vö. II. Vatikánum, Dei verbum 9f). Az eretnek püspököknek nem szabad engedelmeskedni, és minden katolikus arra hivatott, hogy tanúságot tegyen ellenük az igazságról, még akkor is, ha hatalmukat nyers erővel érvényesítik, ahogyan egykor az ariánus és donatista püspökök üldözték az igaz katolikusokat.”
2021. május 5-én Joseph Zen bíboros, Hongkong emeritus érseke, Marian Eleganti, Chur emeritus segédpüspöke és Athanasius Schneider, Asztana segédpüspöke egy felhívást tett közzé, amelyben Bergoglio beavatkozását sürgették. Azt írták: „A 2019-ben kezdeményezett német Szinodális Út az elmúlt két évben termékeny talaj volt olyan eszmék és elméletek tervezésének és későbbi egységesítésének, amelyek nyilvánvaló módon ellenkeznek a Szent Katolikus Egyház megváltoztathatatlan és örök érvényű Tanítóhivatalával, amelyet az isteni Megváltó az apostolok szilárd sziklájára alapított”. Az aláírók ezután megemlítik a „Szinodális Út” házasság elleni támadásait.
Laikusok petíciói
Nemcsak püspökök, hanem laikusok is kifejezték aggodalmukat a német püspököknek. Csak egy példát idézek.
Katolikus professzorok, újságírók és volt politikusok egy csoportja 2020. február 26-án „Felhívás a Szinodális Út elleni ellenállásra” címmel tett közzé egy felhívást. A szöveget Prof. Hubert Windisch pap írta. Figyelmeztettek arra, hogy a püspökök valójában protestantizálni akarják az egyházat Németországban. Kijelentették: „Ellenezzük ezt a szinodális utat. Katolikusok maradunk.”
Mindezen nyilvános nyilatkozatok fényében nagyon nehéz azt állítani, hogy az eretnek dokumentumok mellett szavazó német püspökök nem vétkesek. Ha vétkesek, akkor formálisan eretnekek, és elvesztették tagságukat a Katolikus Egyházban, ami azt jelenti, hogy semmilyen hivatalt nem tölthetnek be.
Véleményem szerint a következő következtetéseket lehet levonni
Csak három egyházmegye van Németországban, amelynek püspökeit XVI. Benedek nevezte ki, és amelynek püspökei nem szavaztak meg eretnek dokumentumokat: Regensburg (Voderholzer), Eichstätt (Hanke) és Görlitz (Ipolt).
Azon egyházmegyéknek, amelyeknek püspökeit XVI. Benedek nevezte ki, de akik eretnekség mellett szavaztak, püspöki székei valószínűleg üresek Így az esseni, speyeri, münsteri, trieri, magdeburgi egyházmegye, a müncheni és freisingi érsekség, valamint a katonai egyházmegye sede vacante állapotban van.
Ami a többi egyházmegyét illeti, a helyzet még érdekesebbé válik. Az Egyházi Törvénykönyv 189. kánonja szerint: „Az olyan lemondás, melynek elfogadásra van szüksége, érvényét veszti, ha három hónapon belül nem fogadták el […]”. Mivel a 2013 februárja után lemondott püspökök Bergogliónak nyújtották be lemondásukat és nem Benedeknek, lemondásuk soha nem történt meg.