Publikálva: 2022.01.31.
1981-ben Szűz Mária megjelent három diáklánynak Ruandában, Afrika szívében. Sajnos ez a történet nem ismert széles körben – pedig lenyűgöző.
Kilátás Kibehóban. (Credit: Vantage Point.jpg: https://www.flickr.com/photos/xiziluo/19484762418/
Kibeho, Rwanda. May 26th, 2015. Photo and editing by Xizi Luo. Please give credit.
https://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/2.0/ Xizi Luo (https://www.flickr.com/photos/xiziluo/))
Ruandáról
Ruanda egy kis kelet-afrikai ország, területe 26.338 km² és körülbelül 12 millió lakosa van. Hivatalos nyelvei a kinyarwanda, ez a lakosság anyanyelve, a francia, az angol és a szuahéli. Az ország északon Ugandával, keleten Tanzániával, délen Burundival, nyugaton pedig a Kongói Demokratikus Köztársasággal (KDK) határos.
Ruanda a 14. századtól 1962-ig monarchia volt, amelyet népszavazáson szüntettek meg. Az 1885-ben érkező német gyarmatosítók formálisan fenntartották a monarchiát, és az protektorátusként működött tovább, Burundival együtt, amelynek lakossága ugyanazokból az etnikumokból áll, mint Ruandáé. Az első világháború után az ország belga fennhatóság alá került. Az ország 1962-ben lett független. A lakosság mintegy 55%-a katolikus, 5%-a muzulmán, a többi protestáns. Az ország nemzetközi figyelmet kapott az 1994-es ruandai népirtáskor, amikor mintegy 250.000 hutu lemészárolt mintegy egymillió tuszi lakost.
Ruandát három etnikai csoport alkotja: a hutu, a tuszi és egy kis számú twa (pigmeus) népesség. Mindegyikük anyanyelve a kinyarwanda. A Ruandai Királyság idején a tuszik alkották a magasabb osztályt, és a legtöbb arisztokrata tuszi volt, míg a hutuk többsége szegény földműves és egy ideig lényegében jobbágy volt. A hutu és tuszi felosztás tehát a társadalmi-gazdasági viszonyok maradványa, nem pedig kultúra vagy nyelvi különbségek alapján alakult ki. Ez a lappangó ellenségeskedés aztán az 1994-es népirtásban tört ki.
A népirtás után az ország gazdasági fellendülésnek indult, és azóta is javul.
A látnokok
Alphonsine Mumureke 1965.21.03-án született Cyzihirában, Thaddée Gakwaya és Marie Immaculée Mukarasana harmadik gyermekeként. Bár Ruandában nagyon ritkák voltak a válások (Ilibagiza könyv, 32), az ő szülei elváltak és őt édesanyja nevelte fel. Alphonsin énekelt a plébániai kórusban, de nem volt túl vallásos.
Nathalie (vagy Anathalie) Mukamazimpaka (született 1964.21.01-jén Muganzában) Laurent Gnango és Gaudence Kabaziga gyermeke volt. Őt „jámbornak és bölcsnek ismerték, bár akadémiai szempontból gyenge volt. Jellemét tekintve Nathalie félénk, befelé forduló, józan és nyugodt volt.” (Mwebe, 19. o.)
Marie Claire Mukangango (született 1961-ben Rusekerában) Baseka és Veronique Nyizatura gyermeke volt. Nagyon társaságkedvelő, extrovertált, kezdeményezőkészségről tanúbizonyságot tevő lány volt.
Marie Claire gyakorolta a hitét, de nem volt nagyon vallásos.
A látnokról egy rövid leírás például itt található: http://www.kibeho-sanctuary.com/index.php/en/apparitions/visionaries
A látnokok balról jobbra: Anathalie, Marie-Claire és Alphonsine
Az iskola
A Kibeho Középiskola egy leányiskola volt, amelyet a Benebikira Nővérek (kinyarwanda nyelven „Mária lányai”), egy 1900-ban Ruandában alapított vallásos rend vezetett. Állami támogatást kaptak, és az állam fizette a diákok tandíját.
A legelső jelenések
Az első jelenés 1981. november 28-án, szombaton történt. Alphonsine Mumureke éppen a földrajzóráról jött el, amikor hirtelen a félelem és az öröm vegyes érzését érezte. Nem tudta, miről van szó, ezért megpróbálta megnyugtatni magát. Nem sokkal később, amikor az osztálytársainak ételt szolgált fel, ismét eluralkodott rajta ez az érzés. Amikor megpróbálta elhagyni az ebédlőt, extázisban a földre zuhant. Ekkor hallotta, hogy egy szelíd női hang megszólítja őt: „Gyermekem!” A lány válaszolt: „Hosszú életet neked!” [ruandai üdvözlet]. Miután a hang megismételte a hívást, egy fehér felhő jelent meg, és egy gyönyörű nő jelent meg a felhőből. A nő nem volt se fekete, se fehér bőrű, mezítláb volt, varratlan fehér ruhában, imára összetett kézzel. A következő beszélgetés következett:
„Ki vagy te?”
„Én vagyok az Ige Anyja.”
„Te vagy az Ige anyja? A nevem Alphonsine.”
„A mennyei dolgok közül mi tesz téged boldoggá?”
„Szeretem Istent és szeretem az Ő Édesanyját, aki nekünk adta a Fiát, Jézust, aki megmentett minket!”
„Tényleg?”
„Ó igen, igazán.”
„Ha ez igaz, akkor tudd, hogy meghallgattam az imáidat, és azért vagyok itt, hogy megvigasztaljalak. Szeretném, ha barátaid és iskolatársaid is úgy hinnének, mint te, mert nekik nincs elég hitük.”
„Édesanyám, ha tényleg te vagy az, és azért jöttél az iskolánkba, hogy azt mondd nekünk, hogy legyen több hitünk, akkor igazán szerethetsz minket! Olyan nagy öröm, hogy a saját szememmel láthatlak.”
Itt Ilibagiza közbeveti, hogy Mária „megkérte Alphonsine-t, hogy csatlakozzon Mária Légiójához”. Ő beleegyezett.
Ezután a jelenés így zárult: „Most nézd, ahogy visszatérek a mennybe, hogy a Fiammal legyek.”
Alphonsine jól érezte magát és áldottnak Szűz Mária jelenlétében.
Mária kinézete a látomások során
Szűz Mária a legelső jelenésben azt mondta Alphonsine-nak: „Ndi Nyina wa Jambo” („Én vagyok az Ige anyja.”). (Mwebe 13. o.) A látnokok nem tudták megmondani, hogy milyen a bőrszíne Máriának, se fekete nem volt, se fehér, de a bőre tökéletesnek tűnt. „Varrás nélküli fehér ruhát viselt, a haját fehér fátyol takarta”. (Ilibagiza 62. o.) Gyönyörű fiatal nőként jelent meg. Anathalie és Marie-Claire első látomásaikban nem látták Máriát, csak egy hangot hallottak.
Alphonsine-t kigúnyolták az osztálytársai
Az első jelenés után néhányat kivéve az osztálytársai többsége nem hitt Alphonsine-nak. A rektor és az iskolát vezető nővérek is szkeptikusak voltak. Egyesek úgy vélték, hogy a lány szimpátiát akart szerezni, mások arra is gondoltak, hogy ördögi hatás alatt áll, mivel Kibungo tartományból származott (ma a Keleti Tartomány része), amely a vudu gyakorlásának egyik központja volt. Néhány diák hitt neki, de hallgattak, mivel féltek a többitől.
A diákok többsége, akik nem hitt Alphonsine-nak, a jelenések alatt elkezdte körülvenni és gúnyolni őt, és a fülébe kiabálni. Ő azonban nem hallotta és nem látta őket jelenés közben, ezért nem reagált. Legfőbb kritikusa Marie-Claire Mukangango volt, aki, mint már említettük, extrovertált diák volt. Azt mondta, hogy Alphonsine megszállott, vagy csak színlel, hogy becsapja a többi diákot. Panaszt tett a püspöknél, aki azt válaszolta, hogy kivizsgálják a jelenéseket. Ez nem akadályozta meg Marie-Claire-t abban, hogy megkeserítse a látnokok életét.
Egyik játékuk az volt, hogy rózsafüzéreket dobáltak, mint lasszókat Alphonsine nyaka köré; ezek többsége a földön landolt. Néhány lány és hívő, aki hitt neki, rózsafüzéreket tett eléje, hogy Mária megáldhassa azokat. A jelenés alatt Alphonsine felvette azokat a rózsafüzéreket, amelyek a hívőkéi voltak, és Mária megáldotta azokat.
Alphonsine azért imádkozott, hogy Mária más diákoknak is jelenjen meg, remélve, hogy ez meggyőzi az diáklányokat és az iskola vezetőségét.
Anathalie is elkezdett látomásokat látni
Anathalie 1982. január 12-én, kedden kezdett látomásokat látni. Vacsora után hirtelen megszédült. Hasonló félelmet érzett, mint Alphonsine az első látomása előtt. Amikor bement a szobájába, és elkezdte imádkozni a rózsafüzért, elvesztette az eszméletét, és egy végtelen réten találta magát, „furcsa színű virágokkal”. (Ilibagiza 48. o.) Vörös gömböket látott a levegőben maga körül. Ennél az első látomásnál még nem látta Szűz Máriát. Egy hang szólt hozzá egz felhőből:
„Gyermekem, szomorú vagyok, mert üzenetet küldtem, és senki sem hallgatja meg szavaimat, ahogy én szeretném.” A hang olyan szomorú volt, hogy Nathalie sírni kezdett.
A hang folytatta: „Az a kívánságom, hogy sírj, ahogy most is sírsz. A könnyeid büntetés – nem azért, mert vétkeztél ellenem, hanem azért, hogy emlékeztesselek arra, hogy megbüntethetem azokat, akik úgy döntenek, hogy figyelmen kívül hagyják az üzeneteimet. Gyermekem, imádkoznod kell, mert a világ szörnyű állapotban van; az emberek elfordultak Istentől és Fiam, Jézus szeretetétől.”
Mária üzenete arra is kiterjedt, hogy a látnoknak mit kellene tennie az életével:
„Olyan sok lélek rohan a pusztulásba, hogy szükségem van a segítségedre, hogy visszafordítsam őket a Fiamhoz. Amíg a Földön vagy, hozzá kell járulnod a lelkek megmentéséhez. Ha együttműködsz velem, küldetést adok neked, hogy visszavezesd ezeket az elveszett lelkeket a sötétségből. Mivel a világ rossz, gyermekem, szenvedni fogsz – ezért ha elfogadod ezt a küldetést, akkor minden szenvedést is el kell fogadnod, amit küldök neked örömmel, szeretettel és türelemmel.” (Ilibagiza 49. o.)
Mária még részletesebben kifejtette a szenvedést, és azt mondta Anathalie-nak, hogy „senki nem jut a mennybe szenvedés nélkül. És mint Mária gyermeke, soha nem teheted le a keresztet, amelyet hordozol”.
Anathalie azt mondta Máriának: „Elfogadom, Anyám, önként vállalom küldetésemet. (50. o.)
Mielőtt eltűnt, Mária hozzátette: „Nem ígérhetek neked boldogságot ezen a világon, de örök boldogságot ígérhetek neked a következő világon.” „Most elhagylak téged […] De szorosan szorítsd kezedbe rózsafüzéredet, és térdelj le, hogy megáldhassalak, gyermekem.”
Elkezdődtek Marie-Claire látomásai
Marie-Claire első élménye nem jelenés volt, hanem egy kellemetlen incidens. 1982. március 1-jén elvesztette az eszméletét, és egy sötét helyen találta magát, ahol fojtogató szag terjengett. Amikor osztálytársai és egy apáca Lourdes-i szenteltvízzel locsolták meg, ismét magához tért. Még aznap este két árny közeledett feléje, akik megfenyegették, hogy eljönnek érte, majd eltűntek. Amikor felébredt, a földön találta magát, körbevéve a többi lánnyal. Alphonsine elmondta Marie-Claire-nek, hogy Mária figyelmeztette őt az ördögökkel kapcsolatban, akik azt tervezték, hogy „megtámadják az iskola diákjait”. Marie-Claire felháborodott, és dühös lett Alphonsine-ra, és ismét azt állította, hogy vudut gyakorol.
Másnap az osztályteremben Alphonsine bizsergést kezdett érezni, ami azt jelentette, hogy Mary hamarosan megjelenik neki. Elhagyta az osztálytermet, és ekkor megjelent neki Mária. Marie-Claire ugyanazt a pánikot kezdte érezni, mint előző nap, és elvesztette az eszméletét. Amikor extázisában körülnézett, egy végtelen füves mezőn találta magát. Nem látott senkit. Egy hang kétszer is megszólította: „Mukangango”. Ő válaszolt:
– „Rendben, megtaláltál. Mukangango vagyok. Itt vagyok, és készen állok a harcra!” Ökölbe szorította a kezét.
– „Miért akarsz velem harcolni, gyermekem? Mitől félsz ennyire? Soha ne félj anyádtól!”
– „Azt hittem, hogy az ördögök, akik kísértettek az éjjel, visszatértek, hogy elvigyenek.”
– „Ó, nem, szegény gyermekem. Nem kell félned tőlük. Ígérem, hogy az éjszakai dolgok, amelyek megfenyegettek téged, nem fognak többé megijeszteni.”
Mária azt mondta Marie-Claire-nek, hogy énekeljen neki egy éneket a „Boldogok, akiket üldöznek”-verssel a Hegyi Beszédből. A lány szégyellte magát, és habozott.
– „Nem, nem fogom. Nincs jó énekhangom.”
– „Akkor megkérem a nővéredet, hogy énekeljen veled.”
Ebben a pillanatban megjelent mellette Anathalie, de Máriát még mindig nem látta.
Mária azt mondta: „Énekeld el ezt a dalt a nővéreddel”, mire Anathalie így válaszolt: „Igen, anyám.” A dal eléneklése után újra magához tért. (Ilibagiza könyve alapján)
Miután meglátta Szűz Máriát, megváltozott. Visszavonta az első két látnok elleni rágalmait, és a rózsafüzért imádkozott a bocsánatért. Felhagyott nyers stílusával is. Ez a hír elterjedt az iskolában, és még többen hittek a látnokoknak. Hamarosan zarándokok áradata kezdte elözönleni Kibehót.
A templom Kibehóban. (Credit: Kibeho_Churchfromtheside_1200p.jpg: https://www.flickr.com/photos/polandmfa/26666810847/
https://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.0/ Ministry of Foreign Affairs of the Republic of Poland (https://www.flickr.com/photos/polandmfa/)
Taken on April 14, 2018)
Ígéret a diákoknak
Szűz Mária megígérte, hogy 1982. március 25-én megjelenik mindhárom látnoknak. Amikor megjelent, azt mondta nekik, hogy szeretné, ha mind a 120 diák térden állva imádkozná a rózsafüzért, engesztelésül a látnokok szavai iránti kételyeikért. Megígérte, hogy ha ezt megteszik, akkor a következő 6 évben ennek az iskolának minden diákja diplomát fog szerezni. Ahogy Ilibagiza a könyvében kifejti, ez nagy ígéret volt, mivel a legtöbb gyerek szegénység vagy más személyes körülmények miatt abbahagyta az iskolát. A diákok közül a protestánsok és a muzulmánok nem akarták mondani a rózsafüzért, de Anathalie-nak sikerült meggyőznie őket. Anathalie utólag elmondta az osztálytársainak, hogy „Mária sírt örömében, mert mindannyian olyan őszintén imádkoztak, és előre gratulálni akart nekik, amiért majd kitüntetéssel végzik az iskolát.” (Ilibagiza 66. o.) Ilibagiza szerint minden diák leérettségizett a népirtásig, amely körülbelül 12 évvel később történt.
A jelenések helyszíne
A jelenések eleinte a hálóteremben zajlottak, de később Szűz Mária jóváhagyásával az udvaron történtek, ahol építettek egy fából készült pódiumot a látnokok számára, és felszereltek hangszórókat is. A pódium a népirtás alatti káoszban megsemmisült.
Alphonsine misztikus utazása
1982. március 20-ról 21-re virradó éjszaka Szűz Mária a pokolba és a mennybe vitte Alphonsine-t. Amikor Mária megkérte őt, hogy jöjjön el az útra, ő így válaszolt: „Természetesen, kedves Mária. Tudod, hogy bárhová követlek. Csak mondd meg, mikor legyek készen, kedves, és én várni fogok!” (Ilibagiza 131. o.) Figyelmeztette az iskolaigazgatót, hogy Mária azt mondta neki, hogy az utazás alatt halottnak fog tűnni, de hagyják egyedül az ágyban. Szombaton nem jelent meg a vacsoránál. Amikor egy apáca bement, Alphonsine-t az ágyban találta, kómaszerű állapotban. Nem reagált semmilyen ingerre. Az apáca azt hitte, hogy meghalt, és riasztotta az igazgatót. Azután, miközben emberek zsúfolódtak a szobában, az orvosok megvizsgálták az életjeleit. Lassú volt a pulzusa és a légzése, és alacsony a vérnyomása. Életben volt, de egy lehetetlen fizikai állapotban. Amikor megcsípték vagy tűvel szurkálták, nem reagált – akárcsak a jelenéseknél. Tizennyolc órával később ébredt fel, és elmesélte, mit látott.
Mária először a „Kétségbeesés Helye” nevű helyre vitte, amely tele volt „árnyakkal és a szomorúság és fájdalom nyögéseivel”. Ezután „egy aranyló fényű, boldogsággal és nevetéssel teli helyre” látogatott el. (ibid.) „Amikor Alphonsine megkérdezte, hogy mi ennek a gyönyörű, kívánatos helynek a neve, [a Boldogságos Szűz Mária] azt válaszolta, hogy ez a megvilágosodott szívűek otthona.” (Mwebe 14. o.) Csak hangokat hallott, de nem látott senkit. Miután látta a látomásokat, felébredt. Üzenetet is hozott az apácáknak: imádkozzák jól a rózsafüzért, és maradjanak Mária gyermekei egymás szeretetében.
Anathalie misztikus utazása
Anathalie kétszer ment misztikus utazásra: 1982. szeptember 4-én és október 30-án. Az egyik utazásáról így számol be: „Először egy »kereszteződés« nevű helyet mutatott nekem, ott hét angyal volt. Aztán mutatott egy zsúfolt és gyönyörű helyet, amit »az öröm teljességének« hívtak. Megmutatott nekem egy »elemzés« nevű helyet, fáradhatatlan emberek közönségével. És végül mutatott nekem egy másik helyet, amit »büntetésnek« hívtak, és a teremben lévő emberek makacsok voltak. Ezeknek a helyeknek a szépsége nem volt ugyanaz. A elsőr nagyon szép volt, a fényben; az öröm teljességének helye elég szép volt ahhoz, hogy fáradhatatlanul lehessen szemlélni; az elemzés egy olyan hely volt, ahol mérsékelt volt a hőség, és amely nem volt olyan érdekes, mint az öröm helye. Az úgynevezett »büntetés« területe egy nagyon ijesztően rossz hely volt, távol állt a megfigyelő ízlésétől, és akik ott voltak, »keményfejűeknek« nevezték magukat”.” (itt)
Anathalie negyven napig böjtölt úgy, hogy csak az Eukarisztiát vette magához
Dr. Vénant Ntabomvura, a kibehói eseményeket vizsgáló orvosbizottság vezetője egy 2019-es interjúban mesélt erről az érdekes jelenségről: „Nathalie, aki még mindig Kibehóban van, elmondta nekünk, hogy azt a parancsot kapta, hogy negyven napig böjtöljön és csak a Szent Eucharisztiát vegye magához, hogy csatlakozzon Jézushoz. Ez a nagyböjt idején volt. Amikor ezt Nathalie-tól megtudtam, azt mondtam magamban, hogy »ez egy lehetőség, hogy közelebbről megfigyelhessük, ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni.« Elmentem a püspökhöz, hogy megkérjem, engedje meg, hogy különleges őrséget állítsak oda, egy szigorú őrséget, hogy ne lehessen csalni. A püspök beleegyezett. Így hát alakítottam egy csapatot, mindenféle vallású ápolónőkből. Voltak ott például protestánsok is. Megeskettem őket a Szent Bibliára, és hangjelzőt tettünk az ajtóra. Azt mondtam ezeknek az ápolónőknek, hogy kövessenek mindent szorosan, ami ennek a gyermeknek a szobájában történik. Figyeljetek … ez a gyermek teljesen követte, amit a Boldogságos Szűz kért tőle. Nem evett, hanem a Szent Eucharisztiából élt. Ez például rendkívüli, ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni.” (itt)
Vallási mozgalom az országban
A ruandaiak és sokan a szomszédos országokból elkezdtek Kibehóba áramlani, többnyire gyalog, mivel akkoriban még nem voltak kiépített utak. Immaculée a könyvben részletesen leírja apja útját, aki gyalog ment Kibehóba körülbelül 300 emberrel.
A jelenések vallási lelkesedést váltottak ki az országban, de ahogy Immaculée sajnálkozva megállapítja: „Sajnos nem imádkoztak elegen – túl kevesen tisztították meg szívüket a gyűlölettől.” (p. 151)
Egy kilátás Kibehóból. (Credit: Climbing the Mountains_Kibeho_1200p.jpg: https://www.flickr.com/photos/xiziluo/19505145082/
Kibeho, Rwanda. May 26th, 2015. Photo and editing by Xizi Luo. Please give credit.
https://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/2.0/ Xizi Luo (https://www.flickr.com/photos/xiziluo/))
A népirtás előjelei
1982. augusztus 15-én mintegy húszezres tömeg gyűlt össze a látnokok fapódiuma körül. Alphonsine-nak jelent meg aznap elsőként Mária. Szűz Mária nagyon szomorú volt, és sírni kezdett. Amikor Alphonsine megkérdezte, hogy miért sír, Mária azt felelte, hogy énekeljen egy dalt, melynek címe „Naviriye ubusa mu Ijuru” („Hiába jöttem a mennyből”):
„Az emberek nem hálásak,
Nem szeretnek engem,
Hiába jöttem a mennyből,
Minden jót otthagytam a semmiért..
A szívem tele van szomorúsággal,
Gyermekem, mutasd meg nekem a szeretetet,
Te szeretsz engem,
Gyere közelebb a szívemhez.” (Ilibagiza 147. o.)
Mária még jobban sírt. Alphonsine megkérte, hogy hagyja abba a sírást. Mária percekkel később elmondta neki az üzenetét, háromszor: „Kinyitottad az ajtót, és ők nem akartak bejönni.”; háromszor „Mire várnak?” és hétszer „Hogy segíthessünk Jézusnak megmenteni a világot.” Ezután Alphonsine hosszú képsorokban vérfolyókat, levágott fejeket és rengeteg holttestet látott. Ezeket a képeket rémülten mesélte a hallgatóságnak. Ezután Mária arra kérte, hogy hétszer ismételje el a következő két mondatot: „Tűz lesz, amely a föld alól fog előjönni, és és megemészt mindent a Földön.” és: “Azon a napon, amikor eljössz, hogy magaddal vidd azokat, akik Téged szolgáltak, Istenem, könyörgünk, hogy könyörülj rajtunk.”
(Ilibagiza 149. o.)
Alphonsine után Anathalie és Marie-Claire is hasonló látomásokat látott. Végül Marie-Claire ezt az üzenetet adta át Máriától: „Ne felejtsétek el, hogy Isten hatalmasabb, mint a világ minden gonoszsága… a világ a katasztrófa szélén áll. Tisztítsátok meg szíveteket az ima által. Az egyetlen út Isten. Ha nem Istenben kerestek menedéket, hová fogtok elbújni, amikor a tűz már mindenhová elterjedt?.” (Ilibagiza 150-151. o.) Sokan felismerték, hogy a látnokok Ruandáról beszélnek. Ez volt Isten egyik figyelmeztetése az emberek számára, hogy tisztítsák meg szívüket az etnikai gyűlölettől.
Marie-Claire küldetése: a Hét Fájdalom Rózsafüzérének terjesztése
A Hét Fájdalom Rózsafüzére a középkorból származik. Marie-Claire azt a küldetést kapta Szűz Máriától, hogy ismét népszerűsítse ezt az imát. Ennek a rózsafüzérnek a szokásos rózsafüzértől eltérő formája van: hét csoport, mindegyik hét Üdvözlégy Máriával. Az ima Mária életének hét fájdalmáról emlékezik meg: Simeon próféciájának meghallása, menekülés Egyiptomba, Jézus elvesztése a templomban, találkozás Jézussal a Golgotára vezető úton, a kereszt lábánál állva, Jézus holttestének átvétele és Jézus sírba helyezése.
Az utolsó jelenés – Mária megjelenik Alphonsine-nak 1989. november 28-án
Szűz Mária a következő üzenetet mondta Alphonsine-nak:
„Búcsúzom tőletek, de nem felejtem el Ruandát, Afrikát és nem felejtem el az egész világot sem.
Ne felejtsétek el a hosszú zarándoklatokat, amelyeket a régióitokból a ruandai Kibehóba tettetek (Azokra utalt, akik Ruandán kívülről érkeztek).
Azoknak, akiknek problémáik lesznek a családjaikban: Emlékezzetek az alázatos Szent Családra, amely teljes szegénységben élt; problémáitokban támaszkodjatok rá.
Nehéz megpróbáltatások várnak az Egyházra, de ne féljetek, mert semmi sem erősebb Isten hatalmánál.
Imádkozzatok szüntelenül az Egyházért.
Gyermekeim, imádkozzatok, imádkozzatok! Ha követitek Fiam evangéliumát, semmi sem veheti el az Örömöt a lelketekből.
Azoknak, akiknek élethosszig tartó problémáik vannak: Ezen a világon sehol sincs probléma nélkül, ezeket a problémákat fel kell ajánlanotok Istennek, és minden kereszténynek áldozatot kell hoznia.
A konszekrált életűekhez: Az élet sokat megerőltető és nehéz, ami lényeges, hogy hűségesek maradjatok a fogadalmaitokhoz (Ne szegjétek meg fogadalmaitokat).
Az ifjúsághoz: amilyen fiatalok vagytok, szinte mindenre képesnek érzitek magatokat, vigyázzatok, hogy ne válasszatok olyan utat, ahonnan nincs visszaút (Teljesen elveszni).
Minden vezetőnek: Tiétek az egész nép felügyelete. Ne öljetek, hanem mentsetek. Ne legyetek kapzsik és önzők, hanem osztozzatok meg a többiekkel. Ne hallgattassátok el azokat, akik rá akarnak mutatni a hibáitokra. Mondom nektek, bárkit is zaklatnátok azért, mert a nép nevében beszél, mert az emberi méltóságért, az emberek szeretetéért, mindenki jobb életkörülményeiért, minden olyan jóért küzd, ami méltó Isten népéhez és Isten szeretetéért, semmi sem fog történni vele.” (Mwebe 15.-16. o., E. Niyonzimát idézve)
Hiányzó részletek
A látomásokról nem sok minden érhető el az interneten, és a legtöbbjük kinyarwanda vagy francia nyelven van, ami némileg bonyolítja a helyzetet.
Joseph Mwebe SDB szerint, akinek az esszéjére ebben a cikkben részletesen hivatkoztam, azt mondja, hogy a Teológiai Bizottság kérte, hogy a három látnok írja le az üzeneteket a naplóikba, és hogy ezek a naplók a Gikongoro egyházmegye archívumában vannak. Az interneten azonban nem találtam meg őket. A fő látomásokon és üzeneteken kívül az üzenetek nagy része egyszerűen nincs fenn az interneten. Anathalie látomásai magnószalagos felvételének átiratai (Kinyarwanda nyelven): itt, itt, itt, itt és itt találhatóak.
Kíváncsiságomat felkeltette, amikor Ilibagiza a 148. oldalon megemlíti, hogy Szűz Mária megtanította Alphonsine-nak az „Ég és Föld Királynője” című dalt. Azonban nem találtam információt a neten, hogy konkrétan melyik éneket tanította Alphonsine-nak.
Ha az olvasók közül valaki ruandai, kérem, vegye fel velem a kapcsolatot az adatvédelmi szabályzatban említett e-mail címen. Minden új forrás vagy információ érdekelne.
A látomások vizsgálata
A helyi püspök, Gahamanyi püspök 1982. március 20-án létrehozott egy orvosokból álló bizottságot, 1982. május 14-én pedig egy teológusokból álló bizottságot. Az orvosok bizottságának négy orvos volt a tagja, és Dr. Ntabomvura Vénant vezette. Később meghívták az akkori Ruanda egyetlen pszichiáterét, Dr. Bonaventure Muremyangangót is a csapatukba.
az orvosok elsősorban a látnokokat vizsgálták a jelenések alatt, megfigyelve az olyan ingerekre adott reakcióikat, mint például a bőr megcsípése. Következtetésük az volt, hogy nem találtak természetes magyarázatot az eseményekre.
A teológusokból álló bizottság 9 tagból állt, élükön Rubwenjanga Frederic tiszteletes atyával. Gondosan tanulmányozták az üzenetek tartalmát, és interjúkat készítettek a látnokokkal. Azt vizsgálták, hogy az üzenetek és a látnokok élete összhangban van-e a katolikus hittel vagy nem. Arra a következtetésre jutottak, hogy az üzenetekben semmi hit- vagy erkölcsellenes nincs.
Gahamanyi püspök 1988-ban jóváhagyta a nyilvános áhítatot Kibehóban, de magukat a jelenéseket csak utódja, Misago püspök hagyta jóvá.
A látomások után
„Kibehói tanulmányai végén Alphonsine-t azonnal a Butare-i Egyházmegye alkalmazta titkárként és gyorsíróként az Egyházmegyei Katolikus Oktatási Szolgáltató Központban, amely akkoriban a Gikongoro prefektúrához tartozott.” (link)
Anathalie Kibehóban maradt, de nem világos, hogy mit csinált ez idő alatt. Marie-Claire tanárnő lett, és 1987-ben férjhez ment Elie Ntabadahigához. Gyermekei nem születtek.
A népirtás
1990-től kezdődően a tuszikat képviselő Ruandai Hazafias Front (RPF) lázadócsoport támadásokat indított ruandai területen. Bár a kormány Franciaország segítségét kérte, és meg is kapta, az RPF-nek sikerült területeket elfoglalnia és rajtaütéseket végrehajtania, ami béketárgyalásokra kényszerítette a kormányt. Másrészt sok hutu között kezdett elterjedni a „hutu-hatalom” nevű ideológia, amely a tuszik elleni gyűlöletre szólított fel.
1994. április 6-án Habyarimana elnök repülőgépét lelőtték, amikor kezdett leszállni Kigali repülőterén. A megalakult ideiglenes kormány megkezdte a tuszi kisebbség tömeges legyilkolásának megszervezését. A ruandaiak nagy része analfabéta volt, így a rádióknak óriási befolyása volt. A kormány által működtetett Radio Ruanda és az RTLM, egy másik rádióállomás, gyűlöletet, és a tuszik megölésére való felhívásokat kezdett sugározni. Elkezdődött a tuszik gyilkolása macsétákkal, fejszékkel, lándzsákkal és hasonló fegyverekkel. A falvakban, ahol a szomszédok ismerték egymás etnikai hovatartozását, a hutuk megölték tuszi szomszédaikat. A nagyobb városokban útzárakat állítottak fel, és az Interrahamwe milícia követelte, hogy láthassák a járókelők személyi igazolványát, és ha tuszi állt rajta, az illetőt megölték. Amikor a tuszik olyan helyeken gyűltek össze, mint az iskolák, kórházak és templomok, hogy csoportosan védekezzenek, az erőszakos hutu biztonsági erők bekerítették őket. Kézigránátokat dobáltak a csoportba, és géppisztolyokkal válogatás nélkül lőttek. A menekülő embereket meggyilkolták. Ebben a hihetetlen brutalitásban körülbelül 250.000-300.000 hutu ölt meg 600.000 és egymillió közötti számú tuszit és mérsékelt hutut, akik nem akartak részt venni a népirtásban. A meggyilkoltak között volt Marie-Claire is, akit Byumba tartományban, nem teljesen tisztázott körülmények között, férjével együtt öltek meg.
Alphonsine Zaїréba (KDK) menekült. „Onnan átköltözött Elefántcsontpartra, ahol teológiát tanult az abidjani UCAO egyetemen. Felvették a klarissza nővérek kongregációjába, és 2006. július 15-én letette a vallási fogadalmait. Jelenleg a kapucinus rendi nővérekkel van egy olaszországi kolostorban, ahol diszkréten él.” (Mwebe, 18. o.) Nem tudni, hogy pontosan hol él, és nem akar rámpafényben lenni.
Anathalie a gikongorói püspökségbe költözött. Ezután elhagyta az országot, és a KDK keleti részén, Bukavuban maradt egy vallási közösségnél. 1996-ban visszatért Kibehóba, ahol a mai napig egy számára épített lakásban él, a plébánián szolgál és türelmesen válaszol a zarándokok kérdéseire. Szemlélődő imaéletet él. Szűz Mária azt mondta neki az utolsó jelenésénél: „Itt maradsz, hogy imádkozz a tisztítótűzben lévő lelkekért, és vállalod a szenvedést a bűnök engesztelésére, hogy a bűnösök megtérjenek.” (link)
Egyházi jóváhagyás
A katolikus egyházban a Normae Congregationis dokumentum szerint a helyi püspök az a hatóság, aki jóváhagyhat vagy elutasíthat Mária-jelenéseket. A Vatikán felülbírálhatja a püspököt, de ha hallgat, az azt jelenti, hogy a püspök nyilatkozata normatív. A jóváhagyás nem tévedhetetlen, de egy illetékes egyházi hatóság szakértői véleményét jelenti: a jelenés nagy valószínűséggel hiteles, és a katolikusok számára megengedett, hogy terjesszék és imádkozzák az áhítatokat. Egyetlen katolikus sem köteles azonban hinni benne.
Alphonsine, Anathalie és Marie-Claire jelenéseit 2001. június 29-én hagyta jóvá a helyi püspök, Augustin Misago, Gikongoro püspöke. A jóváhagyást még aznap közzétették a Szentszéki Sajtóiroda közleményében, ami azt jelenti, hogy de facto a Vatikán is jóváhagyta.
Más látnokok
A három jóváhagyott látnok mellett még sok más állítólagos látnok is volt, összesen mintegy 33. többi látnok többsége nem volt hiteles, amint azt a kibehói eseményeket vizsgáló egyházmegyei bizottság megállapította. A bizottság csak 8 látnokot vizsgált meg, azokat, akiknek az első évben (1981. november 28. és 1982. november 28. között) voltak jelenései. Ez a nyolc személy a következő volt: (feltehetően Ilibagiza 175-177 szerint) Alphonsine, Anathalie, Marie-Claire (†) (jóváhagyott); Agnes, Vestine, Segatashya (†), Stephanie (†) és Valentine (nem jóváhagyott). Bár Ilibagiza Our Lady of Kibeho című könyve mindegyiket hitelesnek tartja, a püspök a nem jóváhagyottakról azt mondja dekrétumában, hogy „csak a három első látnok tekinthető hitelesnek.”
Most
A népirtás után, miután több nővér meghalt és több kolostorukat lerombolták, a Benebikira nővérek 1996-ban újra megnyitották kolostorukat, iskolájukat és egészségügyi központjukat Kibehóban. A német Radio Horeb hallgatóinak adományaiból Kibehóban megnyílt egy Mária Rádió állomás. Honlapjukon további információkat találhatunk a jelenésekről. A „Szeplőtelen Fogantatás Mária Atyái” szerzetesrend Kibehóban egy képzőközpontot építettett, és az Gyümölcsoltó Boldogasszony Rendnek van ott egy kolostora. Kibehóban van egy templom a zarándokok számára, de a Mária által kért nagy templom még nem épült meg. Az IGIHE [Idő] ruandai hírportál 2020. július 30-án arról számolt be, hogy vannak tervek a bazilika megépítésére, és egyesült államokbeli adományozók pénzt gyűjtöttek, de az épület terveit illetően nézeteltérések vannak.
Anathalie Mukumazimpaka 2021-ben
Források
Book of Immaculée Ilibagiza: Our Lady of Kibeho: Mary Speaks to the World from the Heart of Africa
A kibehói szentély lapja: http://kibeho-sanctuary.com/en/apparitions.html
Cikkek a helyi Radio Maria rádióban (néhány angol nyelvű cikk a jelenésről nem szerepel ezen a listán, de a honlapon máshol megtalálható): https://www.radiomariakibeho.rw
Egy a helyi egyházmegye által készített előadás a jelenésekről (franciául): http://jesusmarie.free.fr/apparitions_kibeho.pdf
Joseph Mwebe SDB hosszú esszéje Kibehóról (Anathalie utolsó jelenésének dátuma téves): http://thesis.dbutumestc.org/downloadnotes.php?dow=teacheradmin/images/pdf/Mwebe2.docx
Photo credits
Polsko-rwandyjskie konsultacje w Kigali.jpg: https://www.flickr.com/photos/polandmfa/26666811667/
https://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.0/ Ministry of Foreign Affairs of the Republic of Poland (https://www.flickr.com/photos/polandmfa/)
Taken on April 14, 2018
Vantage Point.jpg: https://www.flickr.com/photos/xiziluo/19484762418/
Kibeho, Rwanda. May 26th, 2015. Photo and editing by Xizi Luo. Please give credit.
https://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/2.0/ Xizi Luo (https://www.flickr.com/photos/xiziluo/)
Kibeho_Churchfromtheside_1200p.jpg: https://www.flickr.com/photos/polandmfa/26666810847/
https://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.0/ Ministry of Foreign Affairs of the Republic of Poland (https://www.flickr.com/photos/polandmfa/)
Taken on April 14, 2018
Climbing the Mountains_Kibeho_1200p.jpg: https://www.flickr.com/photos/xiziluo/19505145082/
Kibeho, Rwanda. May 26th, 2015. Photo and editing by Xizi Luo. Please give credit.
https://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/2.0/ Xizi Luo (https://www.flickr.com/photos/xiziluo/)
The three visionaries together and Anathalie in 2021 are taken as fair use from http://kibeho-sanctuary.com/en/apparitions/visionaries.html and radiomariakibeho.rw, respectively.