Vértanú laikusnők a XX. században

English     Deutsch

1890. október 15-én született Pozoblancoban, Córdoba tartományban, Spanyolországban. koncepcionista apácák által vezetett iskolába járt, amikor is 15 éves korában elveszítette édesanyját, majd otthon maradt, hogy gondoskodjon fiatalabb testvéreiről. 1925-ben férjhez ment Juan Caballero Cabrera építészhez. Egy lányuk született. A tanúvallomások szerint Teresa példamutató életet élt.

A Szalézi Munkatársak Jámbor Egyesületének tagja volt, és a Katolikus Női Akció elnöke, valamint írni és olvasni tanította a szegény gyerekeket. Amikor kitört a polgárháború, felajánlotta magát Istennek „ügye győzelméért”. 1936. augusztus 16-án meggyilkolták Boldog Antonio María Rodríguez Blanco plébánost. Teresa-t augusztus 22-én letartóztatták, mint Pozoblanco egyik prominens katolikusát. 

A börtönben erősítette a reményt másokban. Ezt a rövid imát ismételgette: „Jesús en el ara / Jesús en la cruz / Jesús en el alma / mil veces Jesús” (Jézus az oltáron / Jézus a kereszten / Jézus a lélekben / ezerszer Jézus). 

Teresát a „Népfront Bizottsága” 19 másik emberrel együtt bíróság elé állította. „A marxista eszmék elleni politikai propagandával” vádolták. Ő erre azt válaszolta: „Nem a tőkét, hanem Jézus Krisztus törvényét védtem”. Egy másik hamis vád volt, hogy katonai egyenruhát viselt és fegyvert hordott.

Miután 17 társával együtt halálra ítélték, azt mondta: „Erre vártunk. Jézus Krisztus magának igényel minket, és mi vele megyünk, ahol jobb a sorsunk, mint itt, e család között”. 

Szeptember 20-án lelőtték a falu temetőjében. Utolsóként akart meghalni, hogy bátorítsa társait. Utolsó szavai a következők voltak: „¡Os perdono, hermanos! ¡Viva Cristo Rey!” („Megbocsátok nektek, testvérek! Éljen Krisztus Király!”) 45 éves volt.

XVI. Benedek pápa 2007. október 28-án boldoggáavatta a plébánosával együtt, mint a 498 spanyol vértanú egyikét. Az akkoriban tíz éves lánya megérte a boldoggáavatását.

Boldog Teresa Cejudo Redondo képe a Pozoblanco-i szaléziánus templomban.

1890. december 3-án született a spanyolországi Valenciában. Apja korán meghalt és anyja megbénult egy betegség következtében, úgyhogy korán elkezdett dolgozni varrónőként. Kurzusokat is tanított a témában. Mindeközben a plébániáján tevékenykedett. Tagja volt a Katolikus Akciónak és katekéta is volt; naponta járt misére. Betegeket készített fel a szentségek vételére. A kommunisták gyűlöletét nemcsak aktív hite váltotta ki, hanem az is, hogy lakóhelyén elindította a varrónők keresztény szakszervezetét, a „Sindicato de la Aguja”-t („A tű szakszervezete”).

Amikor az üldözés már javában tartott, azt mondta az életét féltő unokahúgának: „Nem érdemlem meg az örömöt, hogy az Úr engem kiválasszon mártírnak.” Néhány nappal később, 1936. szeptember 19-én „frentepopulisták” egy csoportja letartóztatta, és egy Valencia melletti eldugott helyre, a „Torre Espioca”-hoz vitte. Amikor verték, folyton azt ismételgette, hogy „¡Viva Cristo Rey!”, ezért lefogták és kivágták a nyelvét, majd lelőtték. 45 éves volt.

II. János Pál pápa 2001. március 11-én boldoggá avatta, a 233 valenciai vértanú egyikeként.

A Torre Espioca, egy 11. századi mór védelmi torony Picasent falu közelében, Valencia tartományban.

Taken from here. License: CC-BY-NC-SA 2.0. Author: Grupo Fotográfico Picafoto.

1890. február 20-án született Caudete-ben, Albacete tartományban, Spanyolországban. Szülei Caudetéből a jobb élet reményében az Alicante tartománybeli Alcoyba költöztek. Fiatalon  elkezdett dolgozni egy textilgyárban. Minden nap misére járt, és ferences terciárius lett, és a Spanyol Katolikus Nők Szövetségének volt elnöke Valenciában. A gyárban 1927-től haláláig a munkásnők katolikus szakszervezetének elnöke volt. Emellett katekétaként is dolgozott, és több vallási szervezetnek is tagja volt. Munkájának köszönhetően sok gyermeket megkereszteltek, és az emberek érdeklődni kezdtek aziránt, hog magukat Jézus Szentséges Szívének szenteljék.

Florencia sok apostoli munkát végzett a gyárban, meggyőzött meg nem keresztelt munkatársakat, hogy keresztelkedjenek meg, másokat pedig arról, hogy egyházi házasságot kössenek. 

1936. szeptember 23-án letartóztatták. A börtönben érezte, hogy meg fog halni, és megígérte két nőnek, akik vele együtt voltak bebörtönözve, hogy az első dolog, amit kérni fog Istentől, amint eljut az ő látására, az lesz, hogy engedjék őket szabadon. Ez valóban megtörtént a halála utáni napon.

Október 1-jén egy Rotglá y Corbera nevű faluba vitték. Maguk a gyilkosok mondták, hogy amikor látta, hogy le fogják lőni, hangosan a Szent Szívnek ajánlotta magát, és bocsánatot kért Istentől gyilkosai számára. Utolsó szavai ezek voltak: „¡Viva Cristo Rey!”. 46 éves volt.

II. János Pál pápa 2001. március 11-én boldoggá avatta, mint a 233 valenciai vértanú egyikét.

Alcoy 2007-ben. Taken from here. License: CC-BY-NC 2.0. Author: Luis Gosalbez.

1903. november 11-én született a spanyolországi Sevillában, egy polgári családban. Mivel művészileg tehetséges volt, rajzot és festészetet tanult a sevillai Képzőművészeti Iskolában. Szülei tanácsára beiratkozott egy tanárképzőbe. 1923-ban szerzett diplomát.

1926-ban belépett az Institución Teresiana-ba, amely egy laikus egyesület tanárok képzésére. Alapítója Szent Pedro Poveda Castroverde pap volt, aki szintén vértanúhalált halt a polgárháború idején. 

Amikor Hornachuelos-ba érkezett, ahol tanári állást kapott, Victoria letérdelt a templomban, és azt kérte Istentől, hogy mentse meg a város összes lakóját, mondván: „¡Pídeme precio!” („Kérj tőlem egy árat!”)

Victoria egyszer azt írta a naplójába: 

„Mit tegyek, Uram, hogy még inkább a kedvedre tegyek?”

„Teljesen átadom magam a te legimádnivalóbb tervednek: Tégy velem, amit akarsz, mert teljesen hozzád tartozom, de ne feledkezz meg kérésemről.”

“Add, hogy szereteted átalakítson engem, hogy éghessek és megtisztulhassak benne. Lelkesíts meg igazságod szellemével és egyszerűségeddel, hogy vonzzam a lelkeket. Öltöztess fel erőddel és bátorságoddal a harcra, amely a világban vár rám…” 

Egy Szűz Mária-kép hátoldalára, amely mindig nála volt, ezt írta: „Angyalok királynője, legáldottabb Anyánk, NE HAGYJ SENKIT EBBŐL A VÁROSBÓL ELVESZNI. Imádkozz értünk.” 

Esténként írni-olvasni tanította az írástudatlan lakosokat. Vasárnaponként 15 és 20 év közötti lányokat tanított írni.

A fizetéséből cipőt, téli ruhát vásárolt a tanítványainak. Minden alkalommal, amikor meglátogatta a családját, a városban vásárolt egy nagy darab ruhaanyagot, hogy a tanítványai megtanuljanak varrni.

Az osztályteremben elhelyezett egy Szűz Mária-szobrot a kis Jézussal, és „Megbocsátás Szűzének” nevezte el, mert minden rosszul viselkedő lánynak előtte kellett bocsánatot kérnie. 

Az ő erőfeszítéseinek és példájának köszönhetően a városból egyre többen kezdtek el járni misére. 

Amikor 1936 júliusában megkezdődött az üldözés, tudta, hogy veszélyben van, de nem menekült el. Fogadta a letartóztatott plébános nővéreit a házában, és élelmet, ruhát és könyveket vitt a börtönben lévő papnak.

1936. augusztus 11-én két fegyveres férfi jött a házához, és azt követelték, hogy jöjjön velük, állítólag azért, hogy vallomást tegyen. Egy börtönné átalakított házban tartották fogva. „Azok, akik látták őt a rácson keresztül, úgy emlékeznek rá, hogy ült, nyugodtan, elmélkedő testtartásban, kezeit összekulcsolva, »mint amikor misén van«.” A plébánossal és 16 másik férfival együtt volt bebörtönözve. 

Augusztus 12-én hajnali 2 órakor a milícia felébresztette a foglyokat, megbilincselte őket, és tizenkét kilométeres menetre kényszerítette őket egy elhagyatott bányába Rincónban. Útközben Victoria bátorította a többieket: „¡Ánimo, daos prisa! Nos espera el premio…” („Bátorság, siessetek! Vár minket a jutalom…”) Ott a milícia először a 17 férfit lőtte a bányaaknába. 

Amikor egyedül maradt, néhány milicista felajánlotta, hogy megkímélik, ha abbahagyja makacsul a hitét megvallani. Válaszul letérdelt, karjait kitárta, és egy kicsi Szűz Mária-ikont tartva az ujjai közt, azt mondta nekik: „Digo lo que siento. ¡Viva Cristo Rey! ¡Viva mi Madre!” („Azt mondom, amit érzek. Éljen Krisztus Király! Éljen Anyám!”) 32 éves volt.

II. János Pál pápa 1993. október 10-én boldoggá avatta tíz másik vértanúval együtt.

Hornachuelos 2010-ben. Taken from here. License: CC-BY 2.0. Author: Javier Lastras.

Valenciában született 1876. október 15-én. 

Feleségül ment az özvegy Carlos del Río Diez de Bulneshez, akitől négy gyermeke született. A párnak ezenkívűl volt három gyermeke Carlos első házasságából. Férje halála után Valenciába költözött fiával, Luisszal, aki értelmi fogyatékos volt.

Amikor elkezdődött az üldözés, szerzeteseket rejtegetett a házában, ételt vitt a börtönben ülőknek, és megpróbálta elérni, hogy szabadon engedjék őket. Egy milicista csoport letartóztatta őt a házában, nővérével, Boldog María de la Purificación de San José CCV-vel és mostohalányával, Boldog María Josefa de Santa Sofía CCV-vel, akik mindketten apácák voltak, valamint a fiával együtt. 

1936. szeptember 23-án a paternai lovardába vezették őket, ahol először a fiát, majd a két apácát lelőtték.A gyilkosok elmondása szerint az áldozatok boldognak és elégedettnek tűntek, imádkoztak és hálát adtak Istennek. Sofía utolsó szavai a következők voltak: „¡Viva Cristo Rey!”. Sofía 59 éves volt.

2001. március 11-én boldoggá avatta II. János Pál pápa a nőtestvérével és mostohalányával együtt, mint a 233 valenciai vértanú egyikét.

A Paterna Lovasiskolában elkövetett köztársasági mészárlások áldozatainak emlékműve. Ez többek között Boldog Ismael Escrihuela Esteve, Boldog José Perpiñá Nácher, Boldog José María Zabal Blanco, Boldog Ana María Aranda Rivera, Boldog Luisa María Frías Cañizares, Boldog Luís Campos Gorriz és mások kivégzésének helyszíne.

Taken from here. License: CC-BY-SA 4.0. Author: Baila.

Sources

Boldog Teresa Cejudo és Boldog Victoria Díez kivételével a cikkben szereplő összes szentről rövid spanyol nyelvű leírás található a Toledói Katolikus Akció által kiadott PDF-ben: itt  

Boldog Teresa Cejudo Redondo

A córdobai püspök lelkipásztori levele a 498 vértanú boldoggá avatása alkalmából (spanyolul): itt 

Cikke a vértanúk életéről (spanyolul): itt 

Interjú az unokájával (spanyolul): itt 

A CNA cikke az unokája emlékeiről (angolul): itt 

Cikk róla a szaléziak honlapján (spanyolul): itt

Cikk a spanyol vértanúkról szóló sorozat részeként (spanyolul): itt 

Pozoblanco plébániája (spanyolul): itt 

Boldog Francisca Cualladó Baixalui

Cikk a spanyol mártírokról szóló sorozat részeként (spanyolul): itt

Boldog Florencia Caerols Martínez

Cikk a Vidas Santas blogon (spanyolul): itt

Az Albacete-i Egyházmegye honlapján (spanyolul): itt

Az El Testigo Fiel cikke (spanyolul): itt

Rövid cikk egy mexikói plébánia honlapján (spanyolul): itt

Cikk a spanyol mártírokról szóló sorozat részeként (spanyolul): itt

Boldog Victoria Díez Bustos de Molina

Honlap róla, forrásokkal több nyelven: http://victoriadiezdesdehornachuelos.es 

A volt granadai püspök által írt rövid életrajz (spanyolul): itt 

Egy 20 oldalas PDF a boldog életéről (angolul): itt 

Cikk az Institución Teresiana honlapján (spanyolul): itt 

Cikk az Institución Teresiana honlapján (angolul): itt 

Boldog María Sofía Teresa Ximénez Ximénez

Rövid cikk egy mexikói plébánia honlapján (spanyolul): itt

Cikk egy spanyol vértanúkról szóló sorozat részeként (spanyolul): itt