A Biblia 66 vagy 73 könyvből áll?

English     Deutsch

Publikálva: 2021.10.11.

A német kreacionista Dr.-Ing. Werner Gitt egy érdekes személyiség. Több német nyelvű könyvet írt a kreacionizmus témájában. Széles körben elterjedt fő gondolata, hogy az információ csak az információból származhat. Az információ nem anyagi, hanem szellemi valóság, és intelligens eredetűnek kell lennie.

A német kreacionista Dr.-Ing. Werner Gitt egy érdekes személyiség. Több német nyelvű könyvet írt a kreacionizmus témájában. Széles körben elterjedt fő gondolata, hogy az információ csak az információból származhat. Az információ nem anyagi, hanem szellemi valóság, és intelligens eredetűnek kell lennie.E cikk célja nem az, hogy bírálja Gitt fő elképzeléseit. Ami engem itt érdekel, az a következő: Gitt a Gyakran feltett kérdések című könyvében olyan érveket sorakoztatott fel, amelyek szerinte a hét deuterokanonikus könyv kánonba tartozása ellen szólnak, és úgy vélem, hogy kijelentései meglehetősen jellemzőek azokra az emberekre, akik a 66 könyvből álló Bibliát (protestáns Biblia) használják a 73 könyvből álló Biblia (katolikus Biblia) helyett. (113-114. o. a magyar fordításban)

Megjegyzés: A katolikus Bibliának 72 könyve van, ha Jeremiás levelét Báruk könyve 6. fejezetének tekintjük, és 73, ha külön könyvnek tekintjük.

Íme egy elemzés és egy válasz a kijelentéseire.

„1. Néhány, a Bibliával ellentétes tanítást tartalmaznak. […] Ilyen pl. bűnbocsánat alamizsnaadás által (Tóbiás 12,9), mágikus praktikák helyeslése (Tóbiás 6,9), bűnökbocsánatszerzés a halottak számára az élők imádsága által (2Makkabeus 12,44).”

Vegyük ezeket sorrendben.

Tóbiás 12,9: „Mert az alamizsna megment a haláltól és megtisztít minden bűntől.” Ez a kijelentés bibliailag helyes, mert Dániel 4,24-ben Dániel ezt mondja Nebukadnezár királynak: „Ezért, ó király, fogadd szívesen tanácsomat: váltsd meg bűneidet az igazságosságot gyakorolva, és gonoszságaidat az elnyomottak iránt irgalmat gyakorolva! Akkor talán tovább tarthat jó sorod.”

Tóbiás 6,9: „Ami meg az epét illeti, az meg szemkenőcsnek jó: ha valakinek fehér foltok vannak a szemén, csak rá kell fújni a foltokra, és meggyógyul.” Ha ezek „mágikus praktikák”, akkor miért nem a következő jelenet János evangéliumának 9. fejezetéből is, amikor Jézus meggyógyít egy vakot. „Míg ezeket mondta, a földre köpött, nyálával sarat csinált, s a sarat a vak szemére kente, majd meghagyta neki: „Menj, mosakodj meg a Sileo tavában.” Ez annyit jelent, mint: „küldött”. Az elment, megmosdott, s amikor visszatért, már látott.” (János 9,6-7) Isten képes azonnal csodát tenni, vagy teremtett tárgyakat használni. Itt nincs ellentmondás Tóbiás könyve és a Biblia többi része között, Tóbiás könyve nem tartalmaz hamis tanításokat.

A Makkabeusok 2. könyvének 12. fejezete volt az oka annak, hogy Luther Márton ki akarta venni a 7 deuterokanonikus könyvet a kánonból. A fejezet a zsidó függetlenségi hadsereg vezetőjéről, Júdás Makkabeusról szól, aki hazája felszabadításáért harcol a Szeleukidák ellen. A fejezet utolsó része, 12,32-45, leírja a harcot „Idumea helytartója, Gorgiász ellen” (12,32). Júdás Makkabeus katonái közül néhányan elestek a csatában. „Ám a halottak ruhája alatt Jamnia bálványainak szentelt tárgyakat találtak, amit a törvény tilt a zsidóknak. Így megtudták, miért estek el.” (12,40) „Aztán imádkozni kezdtek, és könyörögtek, hogy az elkövetett bűnök teljes bocsánatot nyerjenek.” (12,42) Ezek után pedig Júdás „gyűjtést rendezett a katonák között, és mintegy 2000 ezüst drachmát küldött Jeruzsálembe engesztelő áldozat bemutatására. Ilyen szépen és nemesen viselkedett, mivel gondolt a feltámadásra. Ha ugyanis nem hitt volna az elesettek föltámadásában, fölösleges és értelmetlen dolog lett volna a halottakért imádkozni. Arról is meg volt győződve, hogy akik jámborságban halnak meg, azokra nagy jutalom vár – ez szent és jámbor gondolat volt. Azért mutatott be engesztelő áldozatot, hogy megszabaduljanak bűneiktől.” (12,43-45) Ez ugyan az Ószövetségben történt, ahol még nem volt tisztítótűz, de a zsidók számára a Kr. e. 2. században is világos volt, hogy a halottakért lehet imádkozni, hogy a bűn úgynevezett időleges büntetését kiengeszteljék. Luthernek nem tetszett ez az elképzelés, és kivette a Makkabeusok 2. könyvét és a többi hat deuterokanonikus könyvet a Bibliából.

„2. Sohasem alkották a zsidó kánon részét, mivel későbbi toldalékokról van szó.” A zsidóknak nincs hatalmuk a keresztény Biblia felett, mert elutasítják az egész Újszövetséget. Különben is, mi lenne, ha holnap néhány rabbi kijelentené, hogy például az Énekek éneke nem része a Bibliának? Követnénk őket?

„Az apokrifok mindig is vita tárgyát képezték.”

A Biblia kánonja az egyház első négy évszázadában viták tárgyát képezte, mígnem a kérdést Damasus (I. Damasus pápa) dekrétuma (Decree of Damasus), a hippói és a karthágói helyi zsinatok, valamint Gelasius (I. Gelasius pápa) dekrétuma (Decree of Gelasius) megoldotta. E döntések előtt voltak keresztények (!), akik úgy gondolták, hogy például János első és második levele vagy Júdás levele nem része a Bibliának. Mások úgy gondolták, hogy például Hermász pásztora vagy Barnabás levele a Biblia része. De tévedtek, mert a katolikus egyház végül eldöntötte a Biblia kánonját.

„A katolikus egyháznak a Tridenti zsinaton – 1546-ban – a reformáció reakciójaként megalkotott dogmája szerint az apokrifok egyenrangúak az Ó- és Újszövetséggel.”

Helyes. A reformációra válaszul, amely több mint 1000 év után először kérdőjelezte meg a Biblia kánonját, az egyház megismételte ezt az ősi tanítást, amelyről már régen döntöttek a fent említett zsinatok és dekrétumok.

„3. Egyetlen újszövetségi szerző sem idézi ezeket az iratokat, pedig az Újszövetség négy rövid irat kivételével valamennyi ószövetségi könyvre hivatkozik.”

Először is, a Bibliában sehol sincs olyan elv, hogy csak az Újszövetségben idézett könyvek tartoznak az ószövetségi kánonhoz.

Másodszor, Sámuel 2. könyve 1,19-27 egy idézet az “Igazak könyvéből”. Júdás levelének 9. verse Énók első könyve 1,9-et idézi. Mindkettő nem bibliai könyvekből való idézet.

Harmadszor, az Újszövetség nem 4 könyvet nem idéz az Ószövetségből, hanem 11-et. (Énekek éneke, Prédikátor, Eszter, Abdiás, Szofoniás, Bírák, Krónikák első könyve, Ezdrás, Nehémiás, Siralmak és Náhum).

„4. Az apokrif iratok nem tartják magukat tévedhetetlennek. Sirák könyvének előszavában ezt olvassuk: „Most hát arra kérlek benneteket, hogy jóakarattal és figyelemmel fogjatok hozzá az olvasáshoz. De legyetek elnézők, ha egyes szavakban hibáztunk, bár minden erőnkkel azon fáradoztunk, hogy helyesen tolmácsoljuk””

Az előszó nem része Sirák fia könyvének, és nem része a kánonnak. Ráadásul az idézett passzusban a fordító nem tartja magát tévedhetetlen fordítónak.

Dokumentumok

Damasus dekrétuma: iteadthomam.blogspot.com/2009/12/decrees-of-st-damasus-i-ad-366-384.html

Gelasius dekrétuma: https://www.tertullian.org/decretum_eng.htm