Miért hívják a katolikusok a papokat „atyának”, amikor pedig Jézus azt mondja Mt. 23:9-ben, hogy „Atyátoknak se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei”?
Ez nem tiltja az „atya” szó használatát, hiszen István is úgy kezdte a beszédét a Szanhedrin előtt, hogy: „Testvérek és atyák!” (ApCsel 7:2) Szent Pál ugyanezt teszi ApCsel 22:2-ben, ahol a zsidó halgattóságot „Testvérek, férfiak és apák!”-nak szólítja. Ezenkívűl Ábrahámot a körülmetéletlenek atyjának nevezi a Róm 4:11-ben. Mindez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy Jézus szavai nem kizárólagos tiltása az „atya” megnevezésnek, hanem annak kifejezése, hogy senki más sem „Atya” olyan módon, ahogy Isten, aki az Atya.
Voltak Jézusnak testvérei?
Márk 6:3-ban az áll, hogy „[n]em az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? S ugye, nővérei is itt élnek közöttünk?” (Itten igazából Józész áll, a József egy becéző formája.) Egyesek ebből azt következtetik, hogy Jézusnak voltak testvérei. Azonban ezek csak közeli rokonok, nem szó szerinti testvérek. Az első utalás erre az az a Bibliai szöveg, ahol Jézus anyját Jánosra bízza, nem pedig egyik testvérére, János 19:26-27-ben. (Ez azt is jelenti, hogy József már meghalt addig.) Ha lett volna élő testvére, megsértette volna őket. János 19:25 szerint Mária a „kereszt alatt ott állt”. De, Máté 27:55-56 szerint „messziről több asszony figyelte, mi történik”, köztük „Mária, Jakab és József [a Józész] anyja”. Tehát Jézus két „testvérének” egy másik Mária volt az anyja.
Hol fordul elő a Bibliában a bérmálás?
Először is, az ember életében többször is megkaphatja a Szentlelket. Az ember a keresztségben és a bérmálásban is megkapja Őt, különböző értelemben. Az Apostolok Cselekedetei 8. fejezetében Fülöp, a diakónus, keresztelt Szamáriában. Amikor az apostolok ezt megtudták, Péter és János odamentek, és “rájuk tették hát a kezüket”. Az apostolok püspökök voltak, Fülöp pedig csak diakónus volt, ezért nem végezhette a kézrátételt. Már itt láthatjuk, hogy a keresztség és a “kézrátétel” két külön dolog. A Zsidókhoz írt levél 6. fejezetének elején írja: „Ezért mellőzzük Krisztus tanításának az elemi részleteit, és térjünk át a tökéletesebb dolgokra. Ne ismételjük újra az alapvető igazságokat: a holt cselekedetekből való megtérést, az Istenbe vetett hitet, a keresztségről, a kézföltételről, a halottak feltámasztásáról és az örök ítéletről szóló tanítás megalapozását.” (SZIT) A kereszténység alapvető dolgairól készít itt a szerző egy hat elemes listát. A keresztség és a kézföltétel két különböző szentség. A szerző itt a keresztény élet rövid történetét alkotja meg: bűnbánat, hit, keresztség, kézrátétel, halottak feltámadása és ítélet. A “kézrátétel” a Bibliában a bérmálás másik elnevezése.