Idézetek Bergogliótól (ún. „Ferenc pápa”)

English     Deutsch

Bergoglio azt állította, hogy az olasz abortuszpárti politikus Emma Bonino Olaszország egyik „elfeledett nagy személyisége”. (link)


2016. június 16-án Bergoglio az egyházmegye pasztorális kongresszusa előtt tartott beszédében azt állította, hogy a „mi szentségi házasságaink” „nagy többsége” érvénytelen. A Vatikán úgy változtatta meg az átiratot, hogy a „nagy többség” helyett, ami a videón is hallható, „egy részé”-t írt. Hozzátette: „Sok hűséget láttam ezekben az együttélésekben, és biztos vagyok benne, hogy ez egy igazi házasság, a hűségük miatt egy igazi házasság kegyelmével rendelkeznek.” (link, link)


Bergoglio 2016-ban az egyik repülőn tartott sajtótájékoztatón azt állította: „Úgy gondolom, hogy Luther Márton szándékai nem voltak tévesek. Ő egy reformer volt. Lehet, hogy egyes módszerei nem voltak helyesek. […] Korrupció volt tapasztalható az egyházban, volt világiasság, ragaszkodás a pénzhez, a hatalomhoz… és ez ellen tiltakozott. […] És ma lutheránusok és katolikusok, protestánsok, mindannyian egyetértünk a megigazulás tanában. Ebben a kérdésben, ami nagyon fontos, nem tévedett.” (link)


2016. január 18-án Bergoglio a Santa Marta kápolnában tartott reggeli szentmisén ezt mondta:

„Azok a keresztények, akik makacsul kitartanak amellett, hogy »ez mindig is így volt«, ez az ösvény, ez az út – ők vétkeznek: a jóslás bűnét követik el. Olyan, mintha csak találgattak volna: »Ami már elhangzott, és ami nem változik, az a fontos; amit hallok – magamból és a bezárt szívemből –, az fontosabb, mint az Úr szava.« Az önfejűség a bálványimádás bűne is: az a keresztény, aki önfejű, vétkezik! A bálványimádás bűne. »És mi az út, Atyám?« Nyisd meg a szívedet a Szentlélek előtt, ismerd fel, mi az Isten akarata.” (link


Bergoglio azt állította, hogy a halálbüntetés mindig igazságtalan, amivel ellentmond az Ó- és az Újszövetségnek, valamint az Egyház 2000 éves hagyományának. 2018. december 17-én tartott beszédében azt mondta: „Az elmúlt évszázadokban, amikor hiányoztak a társadalom védelmére rendelkezésünkre álló eszközök, és az emberi jogok fejlődésének jelenlegi szintjét még nem értük el, a halálbüntetéshez való folyamodás néha logikus és igazságos következményként jelent meg. Még a pápai államban is folyamodtak ehhez az embertelen büntetési formához, figyelmen kívül hagyva az irgalom elsőbbségét az igazságossággal szemben. […] A tanítás harmonikus fejlődése azonban szükségessé teszi, hogy a Katekizmusban tükröződjön, hogy az elkövetett bűncselekmény súlyosságától függetlenül az Egyház az Evangélium fényében azt tanítja, hogy a halálbüntetés mindig elfogadhatatlan, mert az a személy sérthetetlenségével és méltóságával szembemegy.” (link)

Az egyház 2000 éve fenntartja, hogy a halálbüntetés néha megengedhető. Ez a tanítás a Rómabeliek 13,3-4 és ApCsel 25,11-en alapszik. 


A 2019. január 2-i általános kihallgatásán Bergoglio azt mondta: „És milyen gyakran látjuk azt a botrányt, hogy emberek templomba járnak, és egész nap ott vannak, vagy minden nap elmennek, és aztán úgy élnek, hogy gyűlölnek másokat, vagy rosszat mondanak az emberekről. Ez egy botrány! Jobb, ha nem mennek templomba ha úgy élnek, mintha ateisták lennének.” (link)

A vasárnapi templomba járás az Egyház egyik parancsolata. (lásd KEK 2042-2043)


2019. december 20-án Bergoglio meglátogatott egy római iskolát, és válaszolt egy diák kérdésére: „Egy nem hívővel az utolsó dolog, amit tennem kell, hogy megpróbálom meggyőzni. Soha. Az utolsó dolog, amit tennem kell, az a beszélgetés. A hitemnek megfelelően kell élnem. És az én bizonyságtételem lesz az, ami felkelti a másik kíváncsiságát, aki azt kérdezi: »De miért csinálod ezt?«. És ez az a pont, ahol beszélhetek. De figyelj, soha, de soha nem szabad az evangéliumot prozelitizmussal előbbre vinni. Ha valaki azt mondja, hogy Jézus tanítványa, és prozelitizmussal jön hozzád, az nem Jézus tanítványa. Nem szabad prozelitizálni, az Egyház nem a prozelitizálásból növekszik.” (egész beszéd olaszul; link egy angol cikkhez)


2021 januárjában Bergoglio kiadta a „Spiritus Domini” motu propriót, amelyben megváltoztatta az Egyházi Törvénykönyv 230. kánonjának 1. §-át, hogy lehetővé tegye a női lektorok és akolitusok alkalmazását. (link) Az 1Kor 14,33-35 és az 1Tim 2,11-12 tiltja, hogy nők beszéljenek a templomban, illetve hogy férfiakat tanítsanak. 


2020-ban Bergoglio azt mondta Evgeny Afineevsky rendező „Francesco” című dokumentumfilmjében: „Amit meg kell alkotnunk, az egy törvény a polgári együttélésről [a homoszexuálisoknak]. Így jogilag is lefedettek lennének. Én kiálltam ezért.” (link, link

A Hittani Kongregáció Ratzinger bíboros alatt 2003-ban egyértelműen kijelentette a „Megfontolások az azonos nemű személyek együttéléseinek törvényes elismertetésére irányuló törekvésekről” című dokumentumban:

„Amikor a homoszexuális együttéléseket törvényesen elismerik, vagy törvényileg egyenjogúnak tekintik a házassággal, és számára biztosítják a házasság sajátos jogait, kötelező ennek világos és határozott elutasítása. Az ilyen súlyosan igazságtalan törvény kihirdetésében vagy alkalmazásában való bármilyen formális együttműködéstől – s amennyire lehetséges, a törvény alkalmazásában a materiális együttműködéstől is – tartózkodni kell. Ebben a kérdésben mindenki megkövetelheti magának a lelkiismereti ellenállást.” (teljes szöveg


2015. május 29-én Bergoglio azt mondta egy súlyosan beteg gyermekek és családjaik előtt: „Gyakran gondolok a Szűzanyára, amikor átadták neki Fia halott testét, sebekkel borítva, leköpve, véresen és koszosan. És mit tett a Szűzanya? »Elvitte Őt?«. Nem, átölelte, megsimogatta. A Szűzanya sem értette. Mert abban a pillanatban eszébe jutott, amit az Angyal mondott neki: »Király lesz, nagy lesz, próféta lesz…«; és legbelül, bizonyára, a sebesült testtel a karjaiban, azzal a testtel, amely annyira szenvedett, mielőtt meghalt, legbelül bizonyára azt akarta mondani az Angyalnak: »Hazug! Becsaptak engem.« Ő sem talált választ.” (teljes szöveg)


2016. június 9-én Bergoglio a Santa Marta kápolnában tartott homíliájában azt mondta: „Ez a Katolikus Egyház egészséges realizmusa: az egyház soha nem tanít nekünk »vagy ezt, vagy azt«. Ez nem katolikus. Az Egyház azt mondja nekünk: »ez is, és az is« […] Nem katolikus azt mondani, hogy »vagy ez, vagy semmi:« Ez nem katolikus, ez eretnekség.”  (link)


2016 októberében, mielőtt a svédországi Lundba utazott volna a reformáció 500 éves évfordulójára, Bergoglio evangélikusokkal találkozott az audiencia teremben. Néhányan kérdéseket tehettek fel neki. Erre a beszélgetésre került sor:

„15 éves lány: A barátaim nem járnak templomba, mégis a barátaim. Rá kéne vegyem őt is a templomba járásra, vagy elég, ha jó barátunk maradunk?

Ferenc pápa: Az első kérdés, amely annak kapcsán merült fel, hogy a térségben a lakosság 80%-a nem vallásos: »Meg kell-e győznöm ezeket a barátokat – a jó barátokat, akik dolgoznak és boldogok – meg kell-e győznöm őket a hitemről? Mit kell mondanom, hogy meggyőzzem őket?« Figyelj, az utolsó dolog, amit tenned kell, az, hogy »beszélj«. Keresztényként, keresztényként kell élned: meggyőződéssel, megbocsátással és úton. Nem szabad meggyőzni őket a hitedről; a prozelitizmus a legerősebb méreg az ökumenikus út ellen.” (link)


Bergoglio a 2016. szeptember 1-jei, a teremtés gondozásáért tartott ima világnapjára írt üzenetében többek között ezt mondta: „Szembesülve azzal, ami otthonunkkal történik, az irgalmasság szentéve »mély belső megtérésre« (Laudato si’ enciklika, 217) hívhatja a keresztény hívőket, amit a bűnbocsánat szentsége különleges módon is támogat. Ebben a jubileumi évben tanuljuk meg kérni Isten irgalmát a teremtés ellen elkövetett bűnökért, amelyeket mostanáig nem tudtunk felismerni és megvallani; kötelezzük el magunkat, hogy konkrét lépéseket teszünk az ökológiai megtérés útján, ami megkívánja az önmagunkkal, a felebaráttal, a teremtéssel és a Teremtővel szembeni felelősségünk világos tudatosítását (vö. uo., 10; 229).

[…] 

A lelkiismeret-vizsgálat, a bűnbánat és bűneinknek az irgalomban gazdag Atya előtti megvallása elvezet az élet megváltoztatásának szilárd elhatározásához. Ennek pedig a teremtés iránt felelősebb konkrét viselkedéshez és magatartáshoz kell vezetnie, mint például egy megfontolt műanyag- és papírhasználathoz, a víz, az élelem és az elektromos energia pazarlásának elkerüléséhez, a hulladék szelektív gyűjtéséhez, gondos bánásmódhoz a többi élőlénnyel, a közösségi közlekedés használatához és a közlekedési eszközök megosztásához másokkal, és így tovább (vö. Laudato si’ enciklika, 211). Ne higgyük, hogy ezek az erőfeszítések túl kicsik a világ megváltoztatásához. Az ilyen cselekedetek »olyan jót hoznak létre e földön, amely mindig – ha olykor láthatatlanul is – igyekszik tovaterjedni« (uo., 212), és »olyan prófétai és szemlélődő életstílusra bátorítanak, amely a fogyasztáshoz való ragaszkodás megszállottsága nélkül képes a mélységes örömre« (uo., 222).” (teljes szöveg; link)


Bergoglio 2022. február 2-i audienciáján azt állította: „Mi tehát a »szentek közössége«? A Katolikus Egyház Katekizmusa kijelenti: »A szentek közössége az Egyház» (946. sz.). Milyen gyönyörű meghatározás ez! »A szentek közössége az Egyház«. Mit jelent ez? Hogy az Egyház a tökéletesek számára van fenntartva? Nem. Azt jelenti, hogy az az üdvözült bűnösök közössége. Az Egyház az üdvözült bűnösök közössége. Ez egy gyönyörű meghatározás. Senki sem zárhatja ki magát az Egyházból. Mindannyian megváltott bűnösök vagyunk. […]

Gondoljuk meg, kedves testvéreim, hogy Krisztusban senki sem választhat el minket igazán azoktól, akiket szeretünk, mert ez a kötelék egzisztenciális kötelék, erős kötelék, amely a természetünkben van; csak az egyes emberekkel való együttlét módja változik, de semmi és senki nem tudja ezt a köteléket megszakítani. »Atyám, gondoljunk azokra, akik megtagadták a hitet, akik hitehagyottak, akik az Egyház üldözői, akik megtagadták a keresztségüket: Ezek is otthon vannak?«. Igen, ezek is, még az istenkáromlók is, mindenki. Mi testvérek vagyunk. Ez a szentek közössége. A szentek közössége tartja össze a hívők közösségét a földön és a mennyben.” (teljes szöveg; link)

XII. Pius pápa Mystici Corporis című enciklikájában azt mondta, hogy „[a]z Egyház tagjai közé azonban valójában csak azokat kell számítanunk, akik az újjászületés fürdőjében részesültek és az igaz hitet vallják és sem önként ki nem vonták magukat szánalmas bukással a test szervezetéből, sem a törvényes tekintély nem zárta ki őket valami súlyos vétek miatt.” (teljes szöveg


Az Eucharisztiáról szóló 2022-es „Desiderio Desideravi” című dokumentumában Bergoglio azt állítja, hogy az Eucharisztia vételéhez csak a hit szükséges. Ezt írta: „5. A világ még nem tudja, de a Bárány menyegzős lakomájára (Jel 19,9) mindenki meghívást kap. A lakomára való bebocsátáshoz csupán a hit menyegzős ruhája szükséges, amely az Ő igéjének hallásából származik (vö. Róm 10,17).”  (teljes szöveg)

Ezzel szemben a Tridenti Zsinat a 11. kánonban, az „Eucharisztia legszentebb szentségéről szóló dekrétum”-ban tévedhetetlenül kimondta: „Ha valaki azt mondja, hogy a hit önmagában elegendő előkészület a legszentebb Eucharisztia szentségének vételére, az legyen anatéma.” (link)