Jónás könyve egy jól ismert bibliai könyv, amelyben Isten elküld egy Jónás nevű prófétát, hogy jövendölje meg Asszíria fővárosának, Ninivének, a pusztulását a sok elkövetett bűn miatt. Jónás nem szeretné, hogy Ninive lakói megtérjenek és elkerüljék Isten büntetését. Jónás megpróbál elmenekülni hajón egy messzi városba. Az úton azonban vihar tör ki, ezért a hajósok sorsot vetnek, hogy ki miatt történt a veszedelem. A sors Jónásra esik, aki bevallja a matrózoknak, hogy a vihar miatta tört ki. A matrózok bedobják a tengerbe, és egy nagy hal (vagy bálna) lenyeli. Három nap múlva az Úr szól a halnak, az kiveti Jónást a partra. Jónás ezután elmegy Ninivébe, prédikál, és az emberek megtérnek.
Sok modern bibliakommentár azonban abból indul ki, az Egyház 2000 éves hagyományával szemben, hogy ez a bibliai könyv csak egy fiktív történet.
A Szent István Társulat Magyarországon népszerű bibliafordítása, melyet a magyar püspökök jóváhagytak a 70-es években, a következőket állítja:
„A könyv ábrázolásmódja azonban elárulja, hogy a szerző nem történeti közlést akar nyújtani a próféta sikeres működéséről, hanem más szándék vezeti.” (1031)
Más szándék?
„A szerző halmozza a csodálatos eseményeket. Például amikor Jónás a tengerre száll, nyomban hatalmas vihar tör ki, s azonnal vége lesz, amikor a vízbe dobják; a cethal gyomrában a próféta három napot tölt, s a hal egyenesen a megfelelő partra veti ki; vagy a ricinusbokor gyors növekedése és elszáradása. A szerző úgy írja le ezeket, mintha magától értetődőek lennének és a hívő mindennapi életéhez tartoznának.”
Amint a cikkben látni fogjuk, ezek az ellenvetések pontosan ugyanazok, amivel a pogányok gúnyolták a keresztényeket Jónás könyvével kapcsolatban a korai Egyház idejében és amelyekre Szent Ágoston reagál. A hitetlen kommentáríróknak nyilván eszükbe se jut, hogy a szerző valós eseményeket ír le, azért ír úgy, „mintha magától értetődőek lennének”.
„Az elmondottak alapján Jónás könyvének műfaja prófétanovella, amelynek célja elbeszélés formájában adott tanítás.”
Valóban? Az Egyház 2000 éven keresztül másképp gondolta.
Nagyon fontos megemlíteni, hogy Jézus kifejezetten utalt Jónásra, amikor megjövendölte saját halálát és feltámadását:
„A gonosz és parázna nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás próféta jelét. Mert amint Jónás a cethal gyomrában volt három nap és három éjjel, úgy lesz az Emberfia is a föld szívében három nap és három éjjel.” (Mt 12,39-40)
És amikor az utolsó ítéletről beszélt:
„A ninivei férfiak föltámadnak majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és el fogják ítélni azt, mert ők megtértek Jónás igehirdetésére; és íme, nagyobb van itt, mint Jónás.” (Mt 12,41)
Lukács evangéliumában is előfordul egy hasonló passzus:
„Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Mert amint Jónás jel volt a niniveiek számára, az Emberfia is az lesz ennek a nemzedéknek. Dél királynője felkel majd az ítéleten e nemzedék embereivel, és elítéli őket, mert ő eljött a föld széléről, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét, és íme, nagyobb van itt Salamonnál. A ninivei férfiak felállnak majd az ítéleten e nemzedékkel, és elítélik, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; és íme, nagyobb van itt Jónásnál.” (Lk 11,30-32)
Nincs utalás arra, hogy Jónás fiktív személy lett volna.
Vessünk csak egy pillantást egy régebbi bibliakommentárra, amely valóban katolikus volt. George Haydock (1774‒1849) egy brit pap volt, aki Észak-Angliában működött. Nem azonos Tiszteletreméltó George Haydock pappal, aki a 16. században mártírhalált halt.
Haydock újra kiadta a 16. század óta az angolnyelvű katolikusok közt használt Douay-Rheims bibliát, és írt hozzá kommentárt. Ezt írja bevezetőnek Jónás könyvéhez:
„Jonás II. Jeroboám uralkodása alatt prófétált, amint azt a 2 Királyok 14:25-ből megtudjuk, akinek azt is megjövendölte, hogy sikerrel fogja helyreállítani Izrael összes határait. Gát-Heferből származott, a Zebulon törzséből, és következésképpen Galileából; ami cáfolja a farizeusok állítását (János 7,52), hogy Galileából soha nem származott próféta. Jövendölt és saját személyében előrevetítette Krisztus halálát és feltámadását, és az egyetlen próféta volt, akit a pogányokhoz küldetett prédikálni. (Challoner) — Így utalnak a mi vallásunk leghihetetlenebb rejtélyére és a pogányok hivatására. (Calmet) — Utóbbiak megmenekülnek, ha megbánják bűneiket, mint Ninive. (Worthington)”
Semmi utalás nincs arra, hogy Jónás egy kitalált személy lenne. Ami az egyes fejezetek után található kommentárokat illeti, ott is csak az található, hogy Haydock komolyan veszi a történet minden részét.
A bálnával kapcsolatban Haydock ezt írja (2. fejezet 1. vers):
„Ezt a kifejezést azonban bármelyik nagy tengeri szörnyetegre alkalmazzák. Mégis, nem igazán fontos, hogy milyen halfajról van szó, feltéve, hogy a csoda létezését elfogadjuk. (Calmet) — A pogányok kigúnyolták. (Szent Ágoston, ep. 102. q. 6. 30.) — Mégis hittek sok hasonló természetűben, hivatkozva Isten mindenhatóságára. (Szent Jeromos).”
Ami Jónás Ninivében eltöltött háromnapi prédikációját illeti, ezt írja (3. fejezet 3. vers):
„Néhány ókori történész számításai szerint Ninive kerülete körülbelül ötven mérföld volt, így az összes főutcát és nyilvános helyet bejárni három napos utazást jelentett. (Challoner) — Diodorus (iii. 1.) szerint Ninive hossza 150 stadion vagy furlong [nyolcadmérföld az angol-amerikai rendszerben] hosszúságú volt. Ezért a város kerülete 480 furlong lehetett, és mivel minden furlong 125 öt láb hosszú lépést tartalmaz, a város kerülete „60 olasz mérföld (körülbelül 50 angol mérföld)” lett volna, ami azt jelenti, hogy egy embernek három napba telt, hogy bejárja a főutcákat. (Worthington) — Ninive „sokkal nagyobb volt, mint Babilon.” (Strabo xvi.) — Héberül „Isten nagy városa” stb., ami hatalmas méretét jelzi.”
Szent Jeromos 4. századi püspök, egyháztanító és egyházatya volt, aki lefordította latinra a Bibliát. Az ő „Vulgata” bibliafordítása a Katolikus Egyház hivatalos latin bibliája. Egyik műve egy kommentár volt Jónás könyvéhez.
A bevezetésben kéri Jónás közbenjárását:
„Először Jónás értelmezését veszem elő: imádkozom, hogy ő, aki a Megváltó egy előképe, és az Úr feltámadását vetítette előre azzal, hogy három napot és éjszakát töltött a bálna gyomrában (Mt 12,40), nekünk is megadja az eredeti buzgalmát, hogy méltók legyünk a Szentlélek eljövetelére.”
Tovább így ír:
„Tisztában vagyok vele, hogy vannak olyanok, akiknek hihetetlennek tűnik, hogy egy ember három nap és három éjszaka sértetlenül maradhatott egy bálna gyomrában, ahol hajótörmelékek kerülnek emésztésre. Ezek között biztosan vannak hívők és hitetlenek egyaránt. Ha hívők, akkor sokkal nagyobb mértékben kénytelenek lesznek hinni.”
Utána felsorol más bibliai csodákat, például a három férfi épségben maradását a tüzes kemencében Dániel könyvében vagy a Vörös-tenger szétválasztását.
Ha a bibliai csodák egyikét 20. és 21. századi „szakértők” aláássák, akkor ezzel aláássák a hitet a többiben is.
Szent Ágoston, egy másik egyházatya, egyháztanító, püspök egyik levelében (102. levél) válaszolt egy papnak, válaszolt egy papnak, akit egy kereszténység iránt érdeklődő pogány kérdezett Jónásról. Itt van belőle néhány idézet:
„Erre azt válaszolom, hogy vagy az isteni hatalom által véghezvitt összes csodát hihetetlennek kell tekinteni, vagy nincs ok arra, hogy ne higgyünk ebben a csodában. Krisztus feltámadását a harmadik napon sem hinnénk el, ha a keresztény hit félne a pogányok gúnyolódásától. Mivel azonban barátunk nem ezen az alapon kérdezte, hogy hihető-e, hogy Lázár a negyedik napon feltámadt, vagy hogy Krisztus a harmadik napon feltámadt, nagyon meglepődtem, hogy Jónás történetét hihetetlennek tartotta; hacsak nem gondolja, hogy könnyebb egy halottat feltámasztani a sírjából, mint egy élő embert életben tartani egy tengeri szörny hatalmas gyomrában.
„De talán ellenzőink lehetetlennek tartják elhinni ezzel az isteni csodával kapcsolatban, hogy a hasban lévő meleg, nedves levegő, amelyben az étel feloldódik, olyan mérsékelt hőmérsékletű lehetett, hogy megőrizze egy ember életét. Ha ez így van, akkor mennyivel nagyobb erővel mondhatják hihetetlennek, hogy a három fiatalember, akiket a gonosz király a kemencébe vetett, sértetlenül sétáltak a lángok között! Ha tehát ezek az ellenzők nem hajlandók elhinni az isteni csodáról szóló elbeszéléseket, akkor más érveléssel kell őket megcáfolni. Ebben az esetben ugyanis nem az a feladatuk, hogy kiemeljenek egyet, akit kifogásolnak, és hihetetlennek minősítenek, hanem minden olyan elbeszélést hihetetlennek kell nyilvánítaniuk, amelyben hasonló vagy még figyelemreméltóbb csodákról van szó.”
„Ami azt a kérdést illeti, hogy mit vetített előre az, hogy a tengeri szörny a harmadik napon élve visszaadta a prófétát, akit lenyelt? Miért kérdezik ezt tőlünk, amikor Krisztus maga adta meg a választ, mondván: »A gonosz és parázna nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás próféta jelét. Mert amint Jónás a cethal gyomrában volt három nap és három éjjel, úgy lesz az Emberfia is a föld szívében három nap és három éjjel.« (Máté 12:39-40)? […] Ahogy Jónás a hajóról a bálna gyomrába került, úgy került Krisztus is a keresztről a sírba, vagyis a halál mélységébe. És ahogy Jónás ezt azokért szenvedte el, akiket a vihar veszélyeztetett, úgy Krisztus is azokért szenvedett, akiket a világ hullámai hánytorgatnak. És ahogyan először az a parancs adatott, hogy Jónás hirdesse Isten igéjét a niniveieknek, de Jónás prédikációja csak azután jutott el hozzájuk, hogy a bálna kiöklendezte őt, úgy a prófétai tanítás is korán szólt a pogányokhoz, de csak Krisztus feltámadása után jutott el hozzájuk.”
„Bárki szabadon előállhat egy másik értelmezéssel Jónás próféta szimbolikus történetében rejtőző összes többi részlettel kapcsolatban, ha az összhangban van a hit szabályaival,; de nyilvánvaló, hogy a bálna gyomrában töltött három napot nem szabad másként értelmezni, mint ahogyan azt maga a mennyei Mester saját maga kinyilatkoztatta az evangéliumban, a fent idézett módon.”
Feltevődik a kérdés, kinek hiszünk inkább: két szent egyházatyának vagy 21. századi bibliaszakértőknek?