A Faith of Our Fathers (Atyáink hite) című könyvből. James Gibbons bíboros könyve 1917-ből, itt.
De azt fogjátok mondani, hogy a tévedhetetlenség túl nagy kiváltság ahhoz, hogy az emberre ruházzák. Erre azt válaszolom: Nem ruházta-e Isten régen az apostolait sokkal nagyobb hatalommal? Megáldotta őket a csodatétel, a prófécia és a sugalmazás ajándékával; ők voltak azok, akik közvetítették Isten kinyilatkoztatását, amelynek a pápák csupán őrzői. Ha Isten az embert a kinyilatkoztatott Igéjének szócsövévé tudta tenni, akkor lehetetlen lenne számára, hogy az embert annak tévedhetetlen őrzőjévé és értelmezőjévé tegye? Hiszen bizonyára nagyobb az az apostol, aki nekünk adja az ihletett Igét, mint a pápa, aki megőrzi azt.
Ha Megváltónk láthatóan közöttünk maradt volna, nem lenne szükség értelmezőre, mivel Ő maga magyarázta volna nekünk az evangéliumát; de mivel visszavonta látható jelenlétét tőlünk, teljesen észszerű volt, hogy kijelöljön valakit, aki elmagyarázza nekünk az Ő Igéjének jelentését.
Egy protestáns püspök a pápai tévedhetetlenség ellen tartott prédikációja során a következőket mondta: „Ami engem illet, nekem van egy tévedhetetlen Bibliám, és ez az egyetlen tévedhetetlenség, amire szükségem van.” Ez az állítás, bár első pillantásra hihetőnek tűnik, egy pillanatig sem állja ki a kritika próbáját.
Nézzük meg, uram, hogy egy tévedhetetlen Biblia elegendő-e önnek. Vagy tévedhetetlenül biztos abban, hogy az ön értelmezése helyes, vagy nem.
Ha Ön tévedhetetlenül biztos benne, akkor magának, és természetesen a Szentírás minden olvasójának is olyan személyes tévedhetetlenséget tulajdonít, amelyet a pápától megtagad, és amelyet mi csak neki tulajdonítunk. Minden embert a saját pápájává tesz.
Ha nem tévedhetetlenül biztos abban, hogy megérti az egész Biblia valódi jelentését – és ez egy kiváltság, amelyet nem követel magának –, akkor kérdem én, mi haszna van önnek a Biblia objektív tévedhetetlenségének tévedhetetlen értelmező nélkül?
Ha Isten, ahogy állítod, nem hagyott hátra tévedhetetlen értelmezőt az Ő Igéjének, akkor gyakorlatilag nem vádolod-e Őt azzal, hogy ésszerűtlenül cselekszik? Hiszen nem lenne-e a legésszerűtlenebb tőle, ha kinyilatkoztatta volna az igazságát az embernek anélkül, hogy hagyott volna neki eszközt annak pontos jelentésének megállapítására?
Nem redukálod-e Isten szavát egy csomó ellentmondásnak, mint a Sybil levelei, amelyek minden kérdező kívánságainak megfelelő válaszokat adtak?
A több mint száz keresztény szekta közül, amelyek jelenleg ebben az országban léteznek, nem mindegyik tekinti a Bibliát a tekintélyének mércéjének, és nem von le belőle minden tag más jelentést, mint a szomszédja? Nos, Isten szemében a Szentírásnak csak egy jelentése lehet. Nem ez a sokféle értelmezés a ti elvetek keserű gyümölcse: „Nekem elég a tévedhetetlen Biblia”, és nem hirdeti-e ez egy hiteles és tévedhetetlen értelmező abszolút szükségességét? Azt mondod, igyak az élet vizéből; de mi haszna van ennek a víznek a kiszáradt ajkaimnak, ha te magad is elismered, hogy az értelmezésed során megmérgezhető?
Milyen kielégítő és ésszerű ezzel szemben a katolikus tanítás ebben a kérdésben!
E rendszer szerint Krisztus minden kereszténynek azt mondja: Íme, gyermekem, itt van Isten Igéje, és vele együtt hagyok neked egy tévedhetetlen értelmezőt, aki megmagyarázza neked annak rejtett jelentését, és tisztázza minden nehézségét.
Íme, itt van az örök élet vize, de én létrehoztam egy csatornát, amely ezeket a vizeket minden édességükben, tévedés nélkül eljuttatja hozzád.
Itt van az én egyházam írásbeli alkotmánya. De kineveztem fölé egy legfőbb bíróságot, annak a személyében, „akinek a mennyek országának kulcsait adtam”, aki megőrzi ezt az alkotmányt sértetlenül, és nem engedi, hogy az emberek egymásnak ellentmondó véleményei darabokra tépjék. És így gyermekeim egyek lesznek, ahogy én és az Atya egyek vagyunk.