Assisi Szent Ferenc, az Egyház történetének egyik legnépszerűbb szentje, 1226. október 3-án hunyt el, így idén emlékezünk meg halálának 800. évfordulójáról.
Ferenc, eredeti nevén Giovanni di Pietro di Bernardone, 1181 körül született egy nemesi családban Assisiben, és ugyanott halt meg. Assisi Umbria régióban található, amely Olaszország egyetlen, tengerparttal nem rendelkező régiója.
Assisi, Olaszország. Michael Jones képe, CC-BY-NC-SA 2.0, itt.
Szent Ferenc élete meglehetősen jól ismert, ezért nem kívánok részletesen foglalkozni vele, csupán néhány figyelemre méltó tényt említek meg. A szent két jól ismert középkori életrajzát használom forrásként. Az elsőt Celanói Tamás (Tommaso da Celano) írta, a másikat, amelynek címe „Szent Ferenc kis virágai”, pedig Ugolino Brunforte, mindketten ferences szerzetesek.
Találkozás az egyiptomi szultánnal
Szent Ferenc életéből az a esemény sért leginkább a mostani modern felfogásokat, amikor 1219-ben találkozott Al-Kamil egyiptomi szultánnal. Celanói Tamás így ír:
„Ezért megtérése tizenharmadik esztendejében újból Szíriába indult, ahol akkoriban kemény és szívós harcok folytak a keresztények és a pogányok közt. Nem félt egyetlen kísérő társaságában a szaracén szultán elé járulni. De ki tudná szóval elmondani, milyen elszántsággal lépett az uralkodó elé, milyen meggyőző erővel beszélt neki, s milyen ékesszólással és magabiztossággal felelt a keresztény hit gúnyolóinak? Mielőtt ugyanis a szultán elé jutott volna, katonái elfogták; de ő sem a szidalmaktól és verésektől nem ijedt meg, sem a kilátásba helyezett büntetésektől nem riadt vissza, sőt a fenyegető haláltól sem rettent meg. De ha így sokan ellenséges érzületet mutattak is iránta, és szidalmakkal is illették őt, maga a szultán a lehető legnagyobb előzékenységgel fogadta. Általában minden tőle telhető módon iparkodott kimutatni iránta érzett tiszteletét. Többek közt gazdag ajándékok felajánlásával megpróbálta a világ hiú javai felé fordítani lelkét. Mikor azonban meggyőződött róla, hogy a szent következetesen annyiba vesz mindent, mint a szemetet, igen elcsodálkozott rajta, és úgy tekintett fel rá, mint akinek nincsen párja az emberek között. Nagyon épült szavain, és örömest hallgatta őt. ” (59. o.)
Néhány bekezdéssel korábban Tamás azt írja, hogy Ferenc célja az volt, hogy „ott a szaracénok és más hitetlenek közt a keresztény hitet és a bűnbánatot hirdesse.” (58. o.)
Prédikálás a madaraknak
„Akkoriban történt, mikor, mint már említettük, tömegesen csatlakoztak a testvérekhez, hogy boldogságos Ferenc atyánknak a spoletói völgyön át vezetett az útja. Mikoron útközben egy Bevagna közelében fekvő helyre érkezett, ott a különböző madaraknak, főleg galamboknak, varjaknak és szarkáknak töméntelen sokaságát találta. Isten boldogságos szolgája, Ferenc, aki különben is könnyen hevülő természet volt, s aki az alsóbbrendű és oktalan teremtmények iránt is gyöngéd és bensőséges szeretettel viseltetett, amikor megpillantotta őket, társait az útfélen hagyva vidám orcával egyenesen feléjük futott. Mikor már eléggé megközelítette őket, és látta, hogy egyenesen várják őt, szokásos módon köszöntötte őket. Közben nem győzött csodálkozni, hogy a madarak nem kapnak szárnyra, mint máskülönben tenni szokták; ezért örömtől repeső szívvel és teljes alázattal kérte őket, hogy hallgassák meg Isten igéjét. Többek közt ezeket mondotta nekik: »Madártestvéreim, nagyon, de nagyon kell magasztalnotok és szeretnetek a ti Teremtőtöket, aki tollakat adott nektek a ruházkodásra, szárnyakat a repülésre és általában minden szükségessel ellátott benneteket. Minden más teremtmény fölött felmagasztalt titeket, és tartózkodási helyet a tisztaságos levegőben jelölt ki számotokra; azután lám sem nem vettek, sem nem arattok: ő legkisebb fáradozástok nélkül gondoz és elkormányoz benneteket.« E szavak hallatán a madarak, mint később ő maga és a kíséretében levő testvérek elbeszélték, a maguk természetének megfelelően igyekeztek kifejezést adni módfölötti örömüknek: nyakukat nyújtogatták, szárnyukat emelgették, csőrüket nyitogatták, és rászegezték szemüket. Ő pedig átmenvén közöttük eltávozék1, majd meg visszafordult, s közben ruhájával súrolta fejüket és testüket. Végül megáldotta őket, és a kereszt jelével engedélyt adott nekik, hogy elrepüljenek. Ezután a boldogságos atya társaival együtt tovább folytatta útját, s közben örült és hálálkodott Istennek, akit ím az összes teremtmények alázatos megvallással dicsőítenek.” (58. o.)
Szent Ferenc mozaikja egy krakkói templomban. Jan Mehlich képe, CC-BY-SA 2.5, itt.
És milyen témákról prédikált Ferenc? Kortársai természetesen arról is írtak, hogy mit prédikált az embereknek. Ugolino szerint Ferenc például ezt mondta:
„Ne hamarkodjátok el a dolgot, maradjatok csak itt; én majd előírom nektek, mit kell tennetek lelketek üdvéért” (36. o.)
Szerzetestestvéreihez így szólt: „Fiacskáim, nagy dolgokat fogadtunk, ám Isten még nagyobbakat helyezett számunkra kilátásba. Tartsuk meg, amit fogadtunk, és biztosan számíthatunk arra, hogy Ő teljesíti, amit ígért nekünk. Kurta e világnak gyönyörűsége, de örökké tartó a nyomában járó gyötrelem. Csekély a földi lét nyomorúsága, de határtalan a túlvilági boldogság” (39. o.)
Ugolino leírja, hogyan prédikált Ferenc egy városban, miután megszelídített egy farkast, és megparancsolta neki, hogy kövesse őt: „És miután az egész nép összegyűlt ott, Szent Ferenc szólásra emelkedett, és prédikálni kezdett. Többek között arról beszélt, hogy bűneink miatt Isten időnként megengedi az ilyen förtelmes csapásokat. Azt fejtegette továbbá, hogy sokkal veszedelmesebb a pokol tüze, amely örökké emészti a kárhozottakat, mint a farkas dühe, amely csak a testet pusztíthatja el. Mennyivel inkább kell tehát félni a pokol torkától, ha egy ilyen hitvány kis állat acsarkodása ennyi embert képes félelemben és rettegésben tartani.” (44-45. o.)
A betlehemek
Szent Ferenc arról is ismert, hogy ő vezette be a betlehemezés szokását. Halála előtt három évvel, egy Greccio nevű faluban élő betlehemet állított fel állatokkal, de színészek nélkül. Ferenc III. Honorius pápától kért és kapott engedélyt a betlehemi jelenetre.
A ma ismert, nem élő betlehemi jelenetek története az első, IV. Miklós pápa által 1288-ban megrendelt betlehemi jelenettel kezdődött.
Öröksége
Assisi Szent Ferencet Sienai Szent Katalinnal együtt Olaszország védőszentjévé nevezték ki. Szent Ferenc többek között a ferences rend, az állatok, számos város és egyházmegye, valamint a magányos halál ellni védőszent is.
San Franciscót, Kalifornia negyedik legnagyobb városát, a 18. század végén a spanyol telepesek Szent Ferencről nevezték el. Kaliforniában a 18. századtól kezdve működtek ferences missziók, amelyek célja az indiánok megtérítése volt.
Visszaélés Ferenc nevével
Az elmúlt évtizedekben nagyon elterjedt Assisi Szent Ferenc nevével való visszaélés. „Ártalmatlan szent”-nek mutatják be a klímaváltozás népszerűsítésére, és „középkori hippi”-ként ábrázolják.
Téves idézet
Az egyik legfelháborítóbb helytelen idézet ez a Szent Ferencnek tulajdonított mondás: „Hirdesd az evangéliumot, és ha szükséges, szavakkal.” Ezt az idézetet arra használják, hogy igazolják azt a hozzáállást, amely szerint fel kell hagyni az evangélium terjesztésével, és azt állítják, hogy a keresztények „tanúságtétele” elegendő.
Trent Horn, a Catholic Answers apologétája videót készített erről a témáról, és rámutatott, hogy ez a hamis idézet csak a 20. század végén jelent meg.
Felszabadítás-teológia
A „felszabadítás-teológia” egy 20. századi latin-amerikai mozgalom, lényegében marxizmus, egy nagyon vékony katolikus mázzal.
Leonardo Boff, egy brazil katolikus pap, aki elhagyta a papságot, írt egy könyvet „São Francisco de Assis: Temura e Vigor” címmel. Ebben azt állítja, hogy Ferenc az emberiség, különösen a szegények „teljes felszabadításának” mintaképe.
Boff „Ferenc pápa” nagy támogatója volt, és állítólag „Ferenc” felkérte őt, hogy adjon ötleteket „Laudato si” című enciklikájához.
„Ferenc pápa”
A szent nevével való legsúlyosabb visszaélés akkor történt, amikor az argentin Jorge Bergoglio „Ferenc pápa” lett.
„Ferenc” az éghajlatváltozásnak szentelt Laudato si című enciklikájában így fogalmazott: „Azt gondolom, Ferenc adja a legkiválóbb példát a törődésre azzal, ami gyenge, valamint az örömmel és hitelesen megélt átfogó ökológiára. Ő – akit a nemkeresztények közül is sokan szeretnek – a szent pártfogója mindazoknak, akik ökológiai tanulmányokat folytatnak és az ökológia területén dolgoznak.” (10)
Bergoglio számára Szent Ferenc az „átfogó ökológiát” jelenti, bármit is jelentsen ez.
„Különös figyelmet tanúsított Isten teremtett világa, a legszegényebbek és a legelhagyatottabbak iránt. Szeretett, és szerették őt öröméért, nagylelkű odaadásáért, mindenkit befogadó szívéért. Misztikus volt, zarándok, aki egyszerűen és csodálatos összhangban élt Istennel, másokkal, a természettel és önmagával. Rajta megfigyelhető, mennyire elválaszthatatlan egymástól a természetért való aggódás, a szegényekkel való igazságos bánásmód, a társadalmi elkötelezettség és a belső béke.” (10)
Mi a helyzet az evangélium hirdetésével? Szent Ferenc nem habozott figyelmeztetni hallgatóit a pokol tüzének nagyon is valós veszélyére.
Ami a nem keresztényeket illeti: a szultánra mély benyomást tett, amikor ez a szerzetes felkereste őt, és megpróbálta hirdetni az evangéliumot, tudva, hogy ezzel életveszélybe sodorja magát. Ugolino beszámolója szerint a szultán halála előtt megtért.