A II. világháborút követő kommunizmus évei alatt több pap és hívő halt mártírhalált Magyarországon és a szomszédos országokban. Ebben a cikkben bemutatok néhányat közülük. Természetesen az Egyház döntésére bízom, hogy ezek az emberek valóban mártírok-e vagy sem.
Macalik (vagy Maczalik) Győző, Gyulafehérvár titkos segédpüspöke (1890-1953)
1890 március 1-jén született Nagyszebenben. A római Gregoriana Pápai Egyetemen tanult, majd 1916-ban az ausztriai Innsbruckban szentelték pappá. Teológiai doktorátusát 1917-ben szerezte meg.
Márton Áron, Gyulafehérvár érseke a kommunisták egyik fő célpontja volt, ezért különböző embereket nevezett ki, hogy vezessék helyette az érsekséget arra az esetre, ha ő nem tudná ezt megtenni. Valóban bebörtönözték és hosszú éveken át házi őrizetben tartották. Az egyik ember, aki ideiglenesen igazgatta az egyházmegyét, Macalik volt.
1950. június 30-án Macalikot a pápa kérésére Cisar érsek Bukarestben titokban püspökké szentelte. Neki kellett volna Gyulafehérvár segédpüspökeként szolgálnia és az egyházmegyét igazgatnia, amikor Áron nem volt képes rá. Ez a felszentelés azonban a kormány tudomására jutott, és augusztusban letartóztatták. Évekig tárgyalás nélkül tartották börtönben, ahol egészségi állapota megromlott, és 1953 augusztusában meghalt.
Freesz József, pap (1903-1951)
április 2-án született Budapesten. 1931-ben szentelték pappá, tanulmányait Spanyolországban folytatta.
Freesz 1942-ben az Egyházközségi Munkásszakosztály (EMSZO) katolikus szervezet országos igazgatója lett. A Magyar Katolikus Lexikon szerint az EMSZO „egyházközségek keretében működő csoport a munkások támogatása, valláserkölcsi és hazafias nevelése, a plébánia életébe való bevonása, valamint gazdasági és szociális érdekeik védelme céljából”. Kulturális és szabadidős tevékenységeket is szerveztek a munkások számára.
Az EMSZO náciellenes tevékenysége miatt a második világháború alatt Freesz célponttá vált. A Gestapo 1944-ben megpróbálta letartóztatni a lakóhelyén, de mivel máshol tartózkodott, nem sikerült.
A háború után az új kommunista vezetés nehezen tudta volna betiltani az EMSZO-t, mivel az aktívan a nácik ellen dolgozott, így egy ideig folytatni tudták a tevékenységüket, jelentős nehézségek árán.
1948-tól kezdve többször is beidézték a budapesti titkosrendőrség központjába, ahol kihallgatták és kínozták, követelve, hogy hagyjon fel a munkások körében végzett evangelizációs munkájával. 1951. november 24-én halt meg egy budapesti kórházban, hivatalosan veseelégtelenség miatt, valójában azért, mert a titkosrendőrség agyonverte.
Debreczeni Sixtus OCist, ciszterci pap (1917-1954)
Debreczeni Imre néven született Székesfehérváron 1917. október 10-én, egy ikertestvérpár egyikeként. Ciszterci gimnáziumba járt és cserkész lett. A ciszterci rendbe 1935-ben lépett be. 1942-ben tett fogadalmat, felvette a Sixtus nevet, és pappá is szentelték ikertestvérével együtt.
A háború után az egri ciszterci templom plébánosa lett. Kórust szervezett, és előadásokat tartott lelkiségről és egyháztörténetről. A plébánia az ő vezetése alatt virágzásnak indult.
1951-ben a kormány nyomására lemondott plébánosi állásáról. Eltiltották papi szolgálatának folytatásától, és attól, hogy elhagyja Egert. Kertészként talált munkát, és titokban elkezdte megszervezni a fiatalok hitoktatását.
1953-ban kétszer is megpróbálták teherautókkal elgázolni, de megmenekült. 1954. február 21-én egy idős férfi és unokája meglátogatása után hazafelé tartott, amikor a járdán a titkosrendőrség egyik autója elütötte. A helyszínen meghalt. Az autó elütött és megölt egy református lelkészt is, aki éppen arra járt.
A gyilkosság a mai napig nem teljesen tisztázott. A baleset helyszínén 2014-ben emléktáblát helyeztek el..
Hajdú Gabriella, orsolyita apáca (1915-1963)
Hajdú Erzsébet néven született 1915. január 8-án. Tizennyolc éves korában jelentkezett az orsolyita rendbe. A Gabriella nevet 1934-ben vette fel. Néhány év franciaországi tartózkodás után visszatért Kolozsvárra egyetemi tanulmányai miatt. Örök fogadalmat tett 1939-ben.
A háború után Nagyváradon dolgozott tanárként. Az iskolák államosítása után, 1950-ben szüleihez költözött Marosvásárhelyre, ahol sekrestyésként dolgozott és titokban katekézist tartott gyerekeknek.
1961-ben letartóztatták illegális vallási könyvek kölcsönzése miatt, és Nagyváradon börtönbe került. Egészsége megromlott, és 1963 áprilisában a börtönben meghalt.
Boldoggá avatási eljárása 2003-ban indult el.
Bokor Sándor, pap (1915-1972?)
Brassóban született 1915. július 15-én. A gimnázium után papnevelő intézetbe lépett, 1938-ban szentelték pappá. 1947-ben a romániai Máramaros megyei Erzsébetbánya plébánosa lett. Halálának körülményei nem teljesen tisztázottak. 1972-ben behívták a titkosrendőrségre, ahonnan soha nem tért vissza. Négy hónappal később Szovjet-Ukrajnában a Dunából halásztak ki egy holttestet, akit Bokorként azonosítottak.
Mikla Pál , pap (1883-1945)
1883-ban született szlovák apa és magyar anya gyermekeként. 1925-től Ecser plébánosa volt. 1945 áprilisában a közeli Gyömrő községben egy helyi kommunistákból és kommunista szimpatizánsokból álló banda gyilkos akciót szervezett. Néhány helyi figyelmeztette, hogy meneküljön el Ecserből, de ő ragaszkodott ahhoz, hogy a híveivel maradjon. Miklát 1945. április 16-án agyonlőtték, és holttestét egy árokban hagyták.
Farkas Endre, ügyvéd (1886-1958)
Mindszenty bíboros édesanyja Farkas Endre hithű katolikus ügyvédet bízta meg védelmével. A bíróság ezt nem engedélyezte, és a a Grősz-féle kirakatperben Farkast összeesküvéssel vádolták. Nyolc év börtönre ítélték, és a börtönben halt meg.
Források
A cikkhez az egyik fő forrásom a Tomka Ferenc magyar katolikus pap által írt „Halálra szántak – mégis élünk!” című könyv volt. (Szent István Társulat, 2005).
Maczalik
Bejegyzés a Magyar Katolikus Lexikonban
PDF a Gyulafehérvári Érsekségről Márton Áron vezetése alatt
Freesz
Bejegyzés a Magyar Katolikus Lexikonban
Debreczeni
Bejegyzés a Magyar Katolikus Lexikonban
Cikk a Magyar Kurírban a halálának 70. évfordulóján
Hajdú
Cikk a Magyar Kurírban a halálának 50. évfordulóján
Bokor
Mikla
Farkas
Bejegyzés a Magyar Katolikus Lexikonban
Eger, Magyarország. István a Flickr-en, a CC-BY-NC-ND licenc alatt, itt.