A nyár folyamán egy új cikksorozatot teszek közzé Christian Preparedness Guides („keresztény felkészültség útmutatók”) címmel arról, hogy mit tehetünk katolikusként rendkívüli időkben.
Mit tegyek, ha szükségkeresztségre van szükség?
Hogyan kössek házasságot, ha a hierarchia kétséges (pl. nincs érvényes plébános, akihez lehetne fordulni)?
Hogyan készüljek fel beteg személy hozzátartozójaként a betegek kenetét kiszolgáltató pap látogatására?
Hol találhatok és tölthetek le katolikus dokumentumokat és könyveket?
Ebben a cikksorozatban a „Gemeinden ohne Seelsorger” („Lelkipásztor nélküli gyülekezetek”) című könyvből merítek, amelyet a paderborni érsekség 1874-ben adott ki egyházi jóváhagyással. Ebből a könyvből már korábban is közöltem részleteket.
Ebben a bevezető cikkben megemlítek néhány olyan alapelvet, amelyek rendkívüli időkben is érvényesek.
Katolikus papok
Ebben a cikksorozatban a „pap” szó alatt olyan érvényesen felszentelt katolikus papot értek, aki nem eretnek vagy szakadár. Az 1917-ben kiadott régi Egyházi Törvénykönyv kifejezetten kimondta a 188.4 kánonban, hogy: „Bármely hivatal megüresedik minden nyilatkozat nélkül, hallgatólagos lemondással, amelyet maga a törvény is elismer, amint egy klerikus: […] nyilvánosan eltér a katolikus hittől.” A jelenlegi Kánonjogi Kódex ennél homályosabb, de a 194. § 1. pontjában kimondja: „Magának a jognak az alapján van elmozdítva egyházi hivatalából: […] aki a katolikus hitet vagy az egyház közösségét nyilvánosan elhagyta”. A „Lelkipásztor nélküli gyülekezetek” című könyv tömören fogalmaz: „Vallási ügyekben való közösség eretnekekkel és skizmatikusokkal, azaz az Egyháztól eretnekség vagy skizma miatt elszakadtakkal szigorúan tilos.”
Protestáns istentiszteletek
Katolikusoknak tilos protestáns istentiszteletekre járni. Kivételt képez a pusztán passzív részvétel nyomós okból, például keresztelőn, esküvőn vagy temetésen. Az aktív részvétel, vagyis az együtt éneklés és imádkozás mindig tilos. Ez azt jelenti, hogy ha valaki olyan vidéken él, ahol nincs mise, de vannak protestáns templomok, akkor otthon kell maradnia ahelyett, hogy protestáns istentiszteletre menne.
Nyilván ez azt is jelenti, hogy a katolikusok nem kereszteltethetik meg gyermekeiket protestáns lelkészekkel, és nem köthetnek házasságot előttük.
A szentségek
Mielőtt elkezdenénk ezt a cikksorozatot, meg kell említenünk néhány dolgot. A hét szentség közül a keresztség a legfontosabb szentség, és szükség esetén bárki kiszolgáltathatja (861. kán. 2. §).
A házasságkötés esetében a házastársak egymásnak szolgáltatják ki a szentséget, a pap pedig csak az Egyház képviselője, ezért a püspök által felhatalmazott laikusok is asszisztálhatnak a házasságkötéseknél, „[a]hol nincs se pap, se diakónus” (1112. kán. 1. §).
Az egyházi rend szentségét csak püspök szolgáltathatja ki (1012. kán.). A gyónást (965. kán.) és a betegek kenetét (1003. kán. 1. §) csak pap szolgáltathatja ki, és természetesen az Eucharisztiát (900. kán. 1. §) is csak pap celebrálhatja. A bérmálást a püspök, vagy az az illetékes hatóság általa felhatalmazott pap szolgáltathatja ki (882. kán.).
A gyónás és a házasság olyan szentségek, amelyek egy másik elemet is tartalmaznak: a joghatóságot. Ami a gyónást illeti, a 966. kánon és az azt követő kánonok kifejtik, hogy a papnak rendelkeznie kell gyóntatási felhatalmazással. Ami a házasságot illeti, a 1108. kánon 1. §-a kifejti, hogy: „Csak azok a házasságok érvényesek, amelyeket a helyi ordinárius vagy a plébános vagy a kettő közül valamelyik által megbízott pap vagy diakónus közreműködésével és két tanú előtt kötöttek”. A részleteket egy későbbi cikkben fogom kifejteni.
Amikor az egyházi szertartásokról van szó, egyértelmű különbséget kell tenni. Szentmisét például csak pap celebrálhat. Igeliturgiát laikusok is ünnepelhetnek.
A 230. kán. 3. §-a kifejti: „Ahol az egyház számára szükséges, a szolgálatra rendelt személyek hiányában a világiak is gyakorolhatják ezek bizonyos feladatait, még akkor is, ha nem lektorok vagy akolitusok: gyakorolhatják az ige szolgálatát, vezethetik a liturgikus imádságot, kiszolgáltathatják a keresztséget és áldoztathatnak, a jog előírásainak megfelelően.”
És: „Ha szent szolgálatot teljesítő személy hiányában vagy más súlyos okból lehetetlenné válik az eucharisztikus ünneplésben való részvétel, igen ajánlatos, hogy a hívők részt vegyenek a plébániatemplomban vagy más szent helyen a megyéspüspök előírásai szerint tartott igeliturgián, ha van ilyen, vagy töltsenek kellő időt imádsággal egyénileg, a családban vagy alkalmasint több családból álló csoportban.” (1248. kán. 2. §)
Katolikus dokumentumok, cikkek és könyvek letöltése
Ebben a cikksorozatban arról is fogok írni, hogyan lehet nagy mennyiségű katolikus dokumentumot, köztulajdonban lévő könyveket és egyéb forrásokat megtalálni és hatékonyan elmenteni.
A sorozat első cikke a házasságkötésről fog szólni olyan időkben, amikor nem áll rendelkezésre jogos plébános.