Christian Preparedness Guides 2. rész
A keresztség a legfontosabb szentség, és minden más szentség előfeltétele. A keresztség által a megkeresztelt a Katolikus Egyház tagja lesz, és minden bűne és a bűnért járó büntetés eltörlődik. Ebben a cikkben csak néhány részletet fogok megemlíteni erről a szentségről és annak felvételéről.
„A szent keresztség az egész keresztény élet alapja, a lelki élet ajtaja (vitae spiritualis ianua) és kapu a többi szentségekhez. A keresztség által megszabadulunk a bűntől, és mint Isten fiai születtünk újjá, Krisztus tagjai leszünk, betestesülünk az Egyházba és részeseivé váltunk az Egyház küldetésének: [4] »Így történik, hogy helyesen és találóan határozzuk meg a keresztséget úgy, hogy a víz által és a szóban az újjászületés szentsége.«” (KEK 1213)
Annyira fontos, hogy Urunk Jézus Krisztus, amikor feltámadása után az apostolokhoz szólt, a következő küldetést adta Egyházának:
„Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére” (Mt 28,19)
Normális körülmények között a szentség kiszolgáltatója püspök, pap vagy diakónus. Mivel azonban a keresztség a legfontosabb szentség, Isten megadta nekünk a lehetőséget, hogy akkor is megkaphassuk, ha nincs pap.
Laux atya a kiváló „Mass and the Sacraments” („Mise és a szentségek”) című tankönyvében így ír: „Szükség esetén bárki, akár eretnek vagy pogány is, érvényesen keresztelhet, feltéve, hogy az Egyház által előírt módon keresztel, és azzal a szándékkal, hogy azt tegye, amit az Egyház tesz.” [kiemelés eltávolítva] (15. o.)
A szentség kiszolgáltatása egyszerű. Az azt végző személynek háromszor tiszta vizet kell öntenie a keresztelendő fejére, és ezt kell mondania:
„N., én megkeresztellek téged az Atya, és a Fiú, és a Szentlélek nevében.” (ld. KEK 1240)
Az érvényes kereszteléshez tehát csak annyi szükséges, hogy vizet öntsünk (a személy fejére), kimondjuk a szavakat, és szándékunkban álljon a keresztelés feladása.
Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy a címzett már megkeresztelkedett-e, feltételes keresztelést végezhetünk. Egy lehetséges formula kezdődhet így: „Ha nem vagy megkeresztelve…”.
A Didakhé, a legkorábbi keresztény könyv, amely 70-ből származik, már lefektette a keresztelés alapelveit:
„A keresztségre vonatkozóan pedig, így kereszteljenek: miután mindezeket előtte elmondtátok, élővízben kereszteljetek az Atya és Fiú és Szentlélek nevére. Ha nem áll rendelkezésre élő víz, keresztelj más vízben; ha lehet hidegben, ha nem, melegben. Ha egyik sem áll rendelkezésre, háromszor önts vizet a fejre, az Atya és Fiú és Szentlélek nevére” (Didakhé 7,1)
Természetesen fontos a csecsemők megkeresztelése is, mivel eredendő bűnüket le kell mosni:
„Van kisgyermeked? Ne hagyd, hogy a bűnnek esélye legyen, hanem szenteld meg őt gyermekkorától fogva; már legkorábbi korától fogva szenteld meg őt a Szentlélek által” (Szent Gergely Nazianzeni, 40. beszéd a keresztségről 17 [381]) (forrás).
A „Lelkipásztor nélküli gyülekezetek“ című könyvből
VII. „Ha nincsenek hívő, az Egyházhoz hűséges papok, kereszteltessétek meg gyermekeiteket hívő laikusokkal.” (Paderborn püspöke)
[…]
Szent Egyházunk tanítása szerint a laikus személy – legyen az férfi vagy nő, katolikus vagy nem katolikus, keresztény vagy nem keresztény – által helyesen elvégzett keresztelés érvényes, szükség esetén megengedett, sőt kötelező. A szentség érvényes kiszolgáltatásához azonban három dolog szükséges:
1) hogy a megfelelő anyagot és
2) hogy a megfelelő formát használják,
3) hogy szándékában álljon az, amit az Egyház tesz.
1. A keresztség anyaga a megáldott keresztvíz, ennek hiányában a szenteltvíz (*), ha pedig egyik sem áll rendelkezésre, akkor a közönséges, tiszta, természetes víz. […]
2. A forma, azaz a szavak, amelyekkel keresztelnek, a következők: „Én megkeresztellek téged az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében.”. Semmit sem szabad kihagyni. […]
Az anyagnak és a formának megfelelően kell kapcsolódnia egymáshoz. Egy és ugyanazon személynek kell kiöntenie a vizet és kimondania a szavakat. Érvénytelen lenne, ha az egyik személy csak a vizet öntené, a másik pedig a keresztelési formulát mondaná. A kiöntésnek és a szavak kimondásának egyszerre kell történnie, hogy a kettő egyetlen cselekményt alkosson. Ha először a vizet öntenék ki, majd egy észrevehető megszakítás után mondanák el a szavakat, a keresztség érvénytelen lenne.
3. A szándék. A keresztést végzőnek szándékában kell állnia, hogy azt tegye, amit az Egyház tesz. Ezt a szándékot nem kell kifejezetten a cselekmény pillanatában felébreszteni, hanem elegendő, ha az már előzetesen felébredt, és továbbra is fennáll. A keresztség szentségének kiszolgáltatására irányuló akarat önmagában elegendő, mivel ez magában foglalja a szándékot, hogy azt tegye, amit az Egyház tesz.
A keresztség szertartása.
[…] A keresztapa vagy keresztanya tartja a gyermeket a keresztelés alatt, míg a másik keresztszülő a jobb kezét a gyermekre helyezi. A keresztelő fogja a keresztelő-, szentelt- vagy természetes vizet tartalmazó edényt, abból háromszor kereszt alakban a gyermek fejére önt, és a kiöntés közben egyszer lassan, tisztán és figyelmesen kimondja a szavakat:
„N. (itt megadja a gyermek nevét), én megkeresztellek téged az Atya † (itt önt ki először) és a Fiú † (itt önt ki másodszor) és a Szentlélek † nevében” (itt önt ki harmadszor).
A három kiöntés és a kereszt alak nem szükséges az érvényességhez, de az Egyház előírja. A víznek a fej vagy a homlok bőrét kell érintenie és le kell folynia. Ha ez keresztvíz vagy szenteltvíz, akkor felfogják egy edénybe és a tűzbe öntik.
[…] Nagyon helyénvaló, hogy a keresztségi szövetséget minden jelenlévő megújíthatja ebből az alkalomból. Gondosan fel kell jegyezni a gyermek nevét, a születés napját és óráját, a szülők nevét és lakóhelyét, a keresztelés napját, a keresztelendő nevét és a keresztszülők nevét.
[…] Keresztszülőnek csak olyan személyeket lehet választani, akik (a szülők távollétében) teljes garanciát nyújtanak a gyermek erkölcsi és vallási nevelésére. Ha alapos kétség merül fel afelől, hogy a keresztséget érvényesen végezték-e el, azt feltételesen meg kell ismételni: a gyermeket a szokásos módon megkeresztelik, de a következő szavak hangzanak el: „N., ha még nem vagy megkeresztelve, megkeresztellek téged az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében”. [Itt nem tudtam megtalálni a feltételes keresztség pontos formuláját magyarul – A szerk.]
[…]