Christian Preparedness Guides 1. rész
A Christian Preparedness Guides („Keresztény Felkészültségi Útmutatók”) című új cikksorozatomat a házasság szentségével kezdem. A házasság a Katolikus Egyház hét szentségének egyike, és nyilvánvalóan alapvető fontosságú a társadalom és az Egyház számára.
Mivel a jelenlegi helyzet példátlan, és én csak egy laikus vagyok, ebben a cikkben arra szorítkozom, hogy az Egyházi Törvénykönyvet idézem, hozzáteszek néhány magyarázatot, és közlök egy részletet az 1874-ben a németországi Paderbornban egyházi jóváhagyással kiadott „Lelkipásztor nélküli közösségek” („Gemeinden ohne Seelsorger“) című kiváló könyvből. A könyv nagy részét már korábban közzétettem az oldalamon. A könyv ötleteket ad a katolikusoknak, hogyan folytassák a hitéletet, ha nincs pap, vagy nem áll rendelkezésre törvényes pap.
Az Egyházi Törvénykönyv
Három idetvágó bekezdést szeretnék idézni az Egyházi Törvénykönyvből.
„A házasságot a jogképes feleknek törvényesen kinyilvánított beleegyezése hozza létre, amelyet semmilyen emberi hatalom sem pótolhat.” (1057. kánon 1. §)
Ez a kánon kifejti azt a tényt, hogy a két házastárs beleegyezése az érvényes házasság fő összetevője. Bár rendes körülmények között pap vagy diakónus jelenléte szükséges (lásd 1108. kánon), nem a pap az, aki a szentséget kiszolgáltatja a két félnek.
A 843. kánon 1. §-a, amelyre már korábban hivatkoztam és újra hivatkozni fogok, kimondja: „A szent szolgálatot teljesítők nem tagadhatják meg a szentségeket azoktól, akik megfelelően kérik őket, kellőképpen felkészültek rájuk, és jogilag nincsenek eltiltva felvételüktől.” (843. kán. 1. §)
Más szóval, egy pap nem akadályozhatja meg, hogy házasságot kössön egy férfi és egy nő, aki érvényesen házasságot tud és akar kötni. Más sem akadályozhatja meg őket: sem a kormány, sem a szüleik, sem senki más. A házasság természetes jog. Ez azt jelenti, hogy a pap nem mondhatja például: „nos, egy vírus terjed, ezért az összes esküvőt elhalasztjuk”.
A következő kulcsfontosságú kánon az egyházjogban a 1116. kánon:
„Ha nem lehet jelen vagy nem közelíthető meg súlyos nehézség nélkül a jog szerint illetékes közreműködő, akkor a valódi házasságot kötni szándékozók érvényesen és megengedetten megköthetik házasságukat, csupán tanúk jelenlétében:
- halálveszély esetén;
- halálveszély nélkül is, ha észszerűen előrelátható, hogy a körülmények egy hónapon belül nem változnak.”
Más szóval, a katolikusok házasságot köthetnek tanúk előtt, ha nincs pap, és ez a helyzet valószínűleg több mint egy hónapig fog tartani.
A „Lelkipásztor nélküli közösségek” című könyvből
[…]
A házasságkötés lényege a házastársak kölcsönös, kényszer nélküli és megfontolt beleegyezésében áll, hogy házasságot kössenek egymással. Ahhoz azonban, hogy a házasság érvényes legyen, a házasságot az Egyház által az érvényességhez előírt feltételek betartásával kell megkötni. […] Az úgynevezett polgári házasság nem egyházilag érvényes házasság, hanem pusztán polgári hatályú. Az Egyház a házasságkötéshez elvárja a következőket:
1) hogy a menyasszony és a vőlegény között ne legyen házassági akadály, vagy ha van ilyen akadály, akkor azt előbb egyházi felmentéssel megszüntessék;
2) hogy a menyasszony és a vőlegény saját papjuk és két tanú jelenlétében kinyilvánítsák kölcsönös beleegyezésüket a házasságkötésbe.
[Ezután következik egy hosszú magyarázat a házasságkötés különböző akadályairól. Egyes akadályok lehetetlenné teszik a házasságot, mint például a már meglévő házasság vagy a vérrokonság; más akadályok miatt a házasság meg nem engedett, de érvényes lesz (pl. egyszerű tisztasági fogadalom vagy a más felekezethez tartozás). Ez utóbbiak alól az Egyház felmentést adhat].
[…]
- A plébánosnak [vagy püspöknek] a helyi plébánosnak [vagy püspöknek] kell lennie; ez akkor van így, ez akkor van így, ha a jegyespár legalább egyik tagja az ő plébániája területén él. Ha a pap nem tud lelkipásztori ellátást nyújtani, de mégis könnyen elérhető (utazással), a jegyespár hozzá mehet.
- A püspök vagy a plébános engedélyével a házasságot más pap előtt is meg lehet kötni.
- Nem köthető egyházilag érvényes házasság olyan pap előtt, akit nem az Egyház, hanem csak a világi hatóságok neveztek ki plébánossá.
Amíg ez egyáltalán lehetséges, római katolikus papot kell felkeresni. […]
De mi van akkor, ha egész vidékek maradnának pap nélkül, és papot még utazással sem lehetne elérni? Erre is van tanács. Fontos okokból a pápa eltekinthet a tridenti zsinat rendelkezésének alkalmazásától, és engedélyezheti, hogy érvényes házasságot lehessen kötni pap jelenléte nélkül.
A fent említett francia forradalom idején a házasságok egyházi szentesítése ott teljesen lehetetlen volt. A papok nagy részét elűzték, sokukat megölték, és csak néhányan bujkáltak még itt-ott. […] 1793-ban VI. Pius rendeletet adott ki, amelyben kijelentette: „Mivel az ottani hívek többségének egyáltalán nincs törvényes plébánosa, az általuk tanúk előtt, plébános jelenléte nélkül kötött házasságok érvényesek és jogosak lesznek, amennyiben semmi más (azaz a házasságkötés akadálya) nem áll az útjukban, amint azt a Tridenti Zsinat Értelmezőinek Kongregációja többször is kimondta”.
A pápa által itt említett Kongregáció (S. Congregatio Cardinalium Concilii Trid. Interpretum) például 1602. szept. 26-án kijelentette: „Ha egy plébániatemplom üres, azaz plébános nélkül van, és ugyanígy a székesegyház is püspök és káptalan nélkül van, akiknek hatalmukban áll egy másik papot delegálni (azaz felhatalmazni) a házasságkötésre, és ha nincs senki más se, aki a plébánost vagy a püspököt helyettesítené, akkor a házasságkötés a plébános jelenléte nélkül is érvényes, feltéve, hogy a zsinati rendelkezéseket betartják, ahol lehet, azaz legalább két tanú jelen van. Ha a plébános vagy a püspök jelen van, de mindketten, anélkül, hogy meghatalmazottat neveztek volna ki, az eretnekektől való félelem miatt rejtve maradnak, úgy, hogy valójában nem lehet tudni, hol vannak; vagy ha ugyanezen félelem miatt az egyházmegyén kívül tartózkodnak, és egyiküket sem lehet biztonságosan elérni (si non sit tutus accessus): akkor a tridenti forma nélkül (plébános nélkül) kötött házasság érvényes, feltéve azonban, mint mondottuk, hogy két tanú jelen van.”
A „helyettes” kifejezés itt minden olyan papot jelent, akit a plébános (a plébánia esetében) vagy a püspök (az egész egyházmegye esetében) felhatalmazott a házasságok megáldására. A Szent Kongregáció által meghatározott eset tehát csak akkor merülne fel, ha a házastársak nem találnának törvényes római katolikus papot. Feltételezi továbbá, hogy a házasságkötésnek nincs akadálya, vagy azt korábban diszpenzációval feloldották.
[A jelenlegi Egyházi Törvénykönyv szerint a plébános vagy püspök diakónust is megbízhat.]
[…] (eredeti cikk)