Amikor az úgynevezett „Ferenc pápát” (Jorge Bergoglio ellenpápát) állítólag megválasztották, sok szó esett arról, hogy ő lesz az első jezsuita pápa.
Van azonban egy probléma: a jezsuiták, más szerzetesekhez hasonlóan, három szokásos fogadalmat tesznek – tisztaság, szegénység, engedelmesség –, és egy különleges fogadalmat, amellyel a mindenkori pápa szolgálatába ajánlják magukat. A következőket is megígérik: „Azt is megígérem, hogy soha nem törekszem és nem vágyom semmilyen prelátusságra vagy méltóságra a Társaságon kívül; és legjobb képességem szerint soha nem járulok hozzá a megválasztásomhoz, hacsak nem kényszerít erre az engedelmesség azzal szemben, aki bűn terhe alatt megparancsolhatja nekem”.
Jó kérdés, hogy ez hogy fér össze a pápasággal. Meglepő módon (vagy talán nem meglepő módon) mély hallgatás van ebben a kérdésben.
Felfedeztem egy alkalmat, amikor Bergogliónak feltették ezt a kérdést. 2023. február 2-án Bergoglio találkozót tartott jezsuitákkal a Kongói Demokratikus Köztársaságban. A jezsuiták feltehettek neki kérdéseket. A La Civiltà Cattolica honlapján megtalálható a beszélgetés. Az egyik kérdés a következő volt:
„Ön jezsuitaként fogadalmat tett, hogy nem törekszik tekintélyt parancsoló szerepekre az egyházban. Mi késztette arra, hogy elfogadja a püspökséget, majd a bíborosi tisztséget, végül a pápaságot?
Amikor ezt a fogadalmat tettem, komolyan gondoltam. Amikor felajánlották, hogy legyek San Miguel segédpüspöke, nem fogadtam el. Aztán felkértek, hogy legyek egy észak-argentínai terület püspöke, Corrientes tartományban. A pápai nuncius, hogy bátorítson az elfogadásra, azt mondta, hogy ott vannak a jezsuita múlt romjai. Azt válaszoltam, hogy nem akarok a romok őrzője lenni, és visszautasítottam. Ezt a két kérést a fogadalmam miatt utasítottam vissza. Harmadszorra jött a nuncius, de már a generális, Kolvenbach atya által aláírt meghatalmazással, aki beleegyezett abba, hogy elfogadjam. Buenos Aires segédpüspöki tisztségéről volt szó. Ezért az engedelmesség szellemében fogadtam el. Ezután kineveztek városom koadjutor érsekévé, 2001-ben pedig bíborossá. Az utolsó konklávéra egy kis aktatáskával érkeztem, hogy azonnal visszatérjek az egyházmegyébe, de maradnom kellett. Hiszek a jezsuita sajátosságban ezzel a fogadalommal kapcsolatban, és mindent megtettem, hogy ne fogadjam el a püspökséget.”
Más szóval Bergoglio nem válaszol a pápasággal kapcsolatos kérdésre. Vajon miért?