Megosztottság a hitben: A Zsinati/Szinodális Egyház miért nem a Katolikus Egyház

Nulla ismertetőjegy 1. fejezet

Templomromok. Amy W. képe az Unsplash-en, Unsplash-licensz, itt.

Ez a cikk egy cikksorozat első része, melyet S. D. Wright brit katolikus újságíró, a WMReview portál főszerkesztője írt néhány hónapja. Wright ebben a sorozatban bemutatja, hogy a „Zsinati/Szinodális Egyház” (az a szervezet, amely a II. Vatikáni Zsinat óta a „Katolikus Egyház”-nak adja ki magát) nem lehet a Katolikus Egyház, mivel hiányzik róla a négy ismertetőjegy, amelyet ismerünk a Hiszekegyből: egy, szent, katolikus, apostoli.

A cikksorozat eredeti címe: “‘Zero Marks’ – Why the Conciliar/Synodal Church is not the Catholic Church” és eredetileg egy Thomas Crean nevű pap cikkére készült válaszul, melyben megpróbálta a szedevakantizmust megcáfolni. Ebben az első cikkben Wright az egység ismertetőjegyét tárgyalja.

Az első rész eredeti címe “Disunited in Faith: Why the Conciliar/Synodal Church is not the Roman Catholic Church (‘Zero Marks’ Ch. I)“.

Mi az egység?

Az Egyház egy a hitben, a kormányzásban és az istentiszteletben. Az, hogy „egy Egyház” van, nem csupán azt jelenti, hogy Krisztusnak csak egy igaz Egyháza van. Ez valójában az Egyház egyedisége; ha az egyediséget tekintenénk ismertetőjegynek, az körkörös érvelés lenne, mivel bármely szekta állíthatná magáról, hogy Krisztus egyetlen Egyháza.

Ehelyett az egység tulajdonság azt jelenti, hogy az Egyház belsőleg és külsőleg is egy, vagyis egységes.

Az Egyház jogilag és ténylegesen is egy. Jogilag abban az értelemben egy, hogy Krisztus az Ő igaz Egyházának megadta a hatalmat, hogy követelje és érvényesítse azt az egységet, amellyel megajándékozta.¹ De ez az egység tulajdonság csak annyiban látható, amennyiben külsőleg is megnyilvánul: ezért az egység annyiban ismertetőjegy, amennyiben tényleges egységről van szó.

Krisztus imája a passiója előtt azt jelzi, hogy hatékonyan akarta Egyháza számára azt az egységet, amely megkülönbözteti, mint az Ő Egyházát:

„De nem csupán értük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavuk által hinni fognak bennem, hogy mindnyájan egyek legyenek; ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egyek legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.”

„A dicsőséget, amelyet nekem adtál, átadtam nekik, hogy egyek legyenek, ahogyan mi egyek vagyunk. Én őbennük, te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek. Ismerje meg ebből a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, mint ahogy engem szerettél.” (János 17,20-23, kiemelés hozzáadva)

Louis Billot bíboros ezt az imát, amelyről azt mondta, hogy tévedhetetlenül be kell teljesülnie², kifejezetten összekapcsolja az Egyház ismertetőjegyeivel:

„[E]zt az egységet Krisztus esdi ki, hogy küldetésének jele és az igaz Egyház ismertetőjegye legyen. […]

„Ezért ez az egység – azonkívűl, hogy kifejezetten egy látható és nyilvánvaló valóságba lett helyezve – nem lehet semmilyen hamis egyházé. Hiszen ezt az egyedülálló szeretet megnyilvánulásaként kéri, amellyel az Atya szereti az Egyházat, mintha a Fiút és menyasszonyát egyetlen szeretetben ölelné magához.

„Hasonlóképpen ennek állandó érvként kell szolgálnia, amely a világ előtt dicséri Krisztus küldetését.”³

Billot ezt az egységet így is jellemzi: „az a legfőbb tulajdonság, amellyel [Urunk] örökre fel akarta ruházni Egyházát”.⁴

Az Egyházat általában három szempontból tekintik szükségszerűen és láthatóan egységesnek:

A kormányzás terén
Az istentisztelet terén
A hit terén.

Vizsgáljuk meg az Egyház egységének e három formáját.

A kormányzás egysége (amelyet közösségnek vagy társadalmi szeretetközösségnek is neveznek), ahogy Salaverri fogalmaz, „az akaratok összhangja, amelyek az Egyház legfőbb vezető hatalma alatt ugyanazon társadalmi cél elérése érdekében működnek”.⁵

Az Egyház kormányzásának tárgyalását az Egyház apostoliságáról – a négy tulajdonság közül a negyedikről – szóló fejtegetésünkre halasztjuk. Addig is álljon itt Billot bíboros magyarázata arról, hogy a kormányzás egységének szerepe és létjogosultsága hogyan biztosítja a hit és a szeretet egységét:

„A kormányzás egysége valójában az az elv, amely a másik kettőt létrehozza és megőrzi – amelyek közül az egyik az értelemre [hitre], a másik pedig az akaratra [szeretetre] vonatkozik.”⁶

Ebben a fejezetben látni fogjuk, hogy a Zsinati/Szinodális Egyház állítólagos „kormányzati egysége” egyáltalán nem hoz létre értelmi/hitbeli egységet; hit nélkül pedig nem létezhet szeretet.⁷

Az istentisztelet egysége, hogy ismét Salaverrit idézzem, „az áldozat megünneplésében, valamint a szentségek és a liturgikus cselekmények gyakorlásában megnyilvánuló harmónia, az Egyház legfőbb megszentelő hatalma alatt”.⁸

Az egység ismertetőjegyét nem akadályozzák a különböző liturgiai rítusok (pl. a bizánci rítus stb.), mivel ezek mind ugyanazon hit kifejeződései. Ahogyan Berry atya, egy teológus, írja:

„[A] szentségek, az áldozat, az ima és az istentisztelet egyéb cselekedetei nem csupán megkövetelik a hit – mégpedig az egész világon tanított egyetlen hit – külső megvallását, hanem valójában maguk is a hit külső megvallásai.”⁹

Jelen értekezés fő hangsúlya valóban a Zsinati/Szinodális Egyház hitbeli megosztottságára fog irányulni – de álljunk meg egy pillanatra, és vizsgáljuk meg, vajon állíthatja-e magáról, hogy az istentisztelet terén egységes.

Látunk-e látható „harmóniát az áldozat ünneplésében” a Zsinati/Szinodális Egyházban? A liturgia az egyik legvitatottabb kérdés abban a környezetben – vannak csoportok, amelyek vagy a hagyományos római rítusok, vagy a Novus Ordo rítusok eltörlését követelik, elzárkóznak az egyik vagy a másik rítus szerinti szertartásokon való részvételtől, és sértő jelzőkkel illetik egymást.

Ráadásul az istentisztelet fő formájában az áldozat nem is látható: a liturgia áldozati jellegét pedig a mise az eredeti Institutio Generalis-ban megadott meghatározása óta következetesen lefokozzák:

„Az úrvacsora vagy a mise az Isten népének szent gyülekezete [synaxis], amely egy pap elnökletével összegyűlik az Úr emlékének megünneplésére. Éppen ezért Krisztus ígérete elsősorban az Egyház ilyen helyi gyülekezetére vonatkozik: »ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.« (Mt 18,20).

Ahogyan az 1969-es „Ottaviani Intervenció” fogalmazott mind e meghatározásról, mind magáról a szertartásról:

„Nyilvánvaló, hogy a Novus Ordo „megszállottan” hangsúlyozza a mise „vacsora” és „megemlékezés” jellegét a keresztáldozat vértelen megújítása helyett! Az Instrukció azon kifejezése is pontatlan, miszerint a mise „a szenvedésről és a feltámadásról való megemlékezés”. A mise valójában az egyedülálló áldozatról való megemlékezés, amely magában is megváltó erejű, míg a feltámadás az a gyümölcs, amely az áldozat eredménye.”¹¹

Az Institutio Generalis-t bizonyos mértékben „pontosították”, részben a hívek tiltakozásainak köszönhetően.¹² De bár a meghatározás megfogalmazásán javítottak, a Novus Ordo rítusban továbbra is fennáll a „megszállottan hangsúlyozott” eltávolodás a szentmise áldozati jellegétől. Más szavakkal: a Novus Ordo áldozati jellegét – enyhén szólva – legalábbis nehéz érzékelni.

Egyáltalán nem látunk túl sok „szentségek és a liturgikus cselekmények gyakorlását”. A II. Vatikáni Zsinat idején katolikusok tömegei hagytak fel teljesen vallásuk gyakorlásával, és napjainkban is hasonlóan nagy számban vannak olyanok, akik bár katolikusnak vallják magukat, ritkán vagy soha nem vesznek részt szentmisén. Sok, magát katolikusnak valló ember életének egyszerűen nem része a bűnbocsánat szentsége – amelyet gyakran csak rövid időintervallumokban vagy kizárólag kérésre szolgáltatnak ki. A tanítás, a gyakorlat, a fegyelem és az felügyelet jelenlegi állapota miatt a zsinati/szinodális lelkipásztorok által kiszolgáltatott keresztségek érvényességében is nehéz megbízni, különösen a kétes vagy akár érvénytelen kiszolgáltatásra utaló videófelvételek elszaporodása fényében. Még ha el is mondható, hogy a Zsinati/Szinodális Egyház megőrzi az istentisztelet egységét, ez az egység legalábbis elhomályosult.

Végül, mivel az istentisztelet egysége a hit és a szeretet egységének kifejeződése, egyértelmű, hogy egy olyan testület, amely hitben megosztott, sem az istentiszteletben, sem a szeretetben nem lehet egységes.

A hit egysége arra vonatkozik, hogy az Egyház ugyanazt a tant tanítja, hiszi és vallja. Ám a belső hit csak annyiban nyilvánul meg, amennyiben külsőleg megvallják; így az egység ismertetőjegyei közé csupán a hit tanítása és megvallása tartozik.

Manapság úgy tűnik, hogy sokan az egységet pusztán az egyházkormányzati egységre szűkítik le, de az egység fent említett három megnyilvánulási formája közül a teológusok hagyományosan a hit egységét tekintették a legalapvetőbbnek. Billot nem csupán a szóban forgó négy tulajdonság közül a „fő tulajdonságnak” nevezte az egységet, hanem azt is kijelentette, hogy ez a „fő tulajdonság” elsősorban a hit külső megvallásában áll:

„Ez az egység elsősorban abban áll, hogy közösen valljuk ugyanazt a hitet, amelyet a szociális tanítóhivatal tanít.”¹³

Máshol kijelenti, hogy a hit egysége „az egység ismertetőjegyének legfontosabb aspektusa”, és hogy a „közösség egysége” (vagy a kormányzás egysége) ezt feltételezi.¹⁴

A hit egysége, mint a legfontosabb szempont

XIII. Leó pápa így tanított:

„Az emberek e benső és tökéletes egyetértésének alapja pedig szükségkép az elmék megegyezése és összehangzása, amelyből természetszerűleg fakad az akaratok megegyezése és a cselekedetek egyformasága. S ezért isteni végzése szerint azt akarta, hogy egyházában a hit egysége uralkodjék, amely hit az első erény ama kötelékek közt, melyek az embert az Istenhez fűzik s innen van, hogy híveknek neveztetünk. »Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség« mert valamint egy az Úr és egy a keresztség, úgy az összes, bárhol élő keresztényeknél egy hitnek kell lennie.”¹⁵

Ebből a következő következtetéseket vonja le:

„Az egyház eme parancsokra támaszkodva és kötelességének tudatában semmire sem fordított nagyobb buzgalmat és igyekezetét, mint arra, hogy a hitnek épségét minden tekintetben megőrizze. Ezért lázadóknak tekintette s kizárta magából mindazokat, akik tanításának bármely pontjára nézve nem értettek egyet vele. […]

Ezt tartotta mindig az egyház, mégpedig a szentatyák egyhangú ítéletének megfelelőleg, akik szerint a katolikus közönségnek nem tagja és az egyháztól megvált az, ki a hiteles tanító hivatal által előadott tantól csak legkevésbé is eltért.”¹⁶

Éppen ezért határozzák meg az Egyházat „a hívők gyülekezeteként”, és ezért erősíti meg XII. Piusz pápa, hogy az Egyházhoz való tartozás többek között az „igaz hit megvallásától” függ.¹⁷ Ez az oka annak is, hogy az eretnekség – legalábbis ha nyilvánosan megnyilvánul – a három bűn egyike, amely elválasztja az embert az Egyház testétől.¹⁸

Mint korábban megjegyeztük, Billot azt tanítja, hogy a hit egysége elsősorban az Egyház tanítóhivatalának (vagy tanítói tekintélyének) gyakorlásától függ:

„[E]lőször is megállapítást nyer, hogy itt olyan egységről van szó, amely a nyilvános tanítóhivataltól függ, mint saját elvétől, mert ezt követeli meg a társadalmi egység természete.”¹⁹

Ez az egység tehát ebben az elsődleges értelemben abban nyilvánul meg, hogy minden hívő ténylegesen és láthatóan aláveti magát a tanítóhivatal tanító tekintélyének.²⁰

Továbbá kifejti, hogy másodlagos értelemben – bár számunkra talán ez nyilvánvalóbb, mint Isten Egyházának feltűnő jele – a katolikus vallás valamennyi dogmájának az összes hívő általli egységes, külső megvallásán keresztül nyilvánul meg:

„Másodszor megállapítható, hogy itt olyan egységről van szó, amely minden hitbeli kérdésre kiterjed, és nem csupán bizonyos úgynevezett »alapvető« tételekre – miközben a fennmaradó, nem alapvető tételekkel kapcsolatban ellentmondó és egymással ütköző hitvallások léteznek –, mert ez ellentétes a hit természetével, amelyre az egységet alapozzák.”²¹

A hit egysége egyben ennek a tulajdonságnak mint ismertetőjegynek a legszembetűnőbb aspektusa is. Bármely közösség egységes lehet egy tekintély elismerésében vagy a rituális szokások betartásában – de az Egyházon kívül egyetlen közösség sem mutatott még soha olyan hitbeli egységet, mint az Egyház. Berry atya a következőképpen írja le ezt az egységet, annyira magától értetődőnek tekintve, hogy semmiféle bizonyításra nincs szükség:

„A hitvallás egysége a tanítás egységének természetes következménye; csupán egy logikai következmény, amely inkább magyarázatra, mintsem bizonyításra szorul..”²²

Még a tanítás egységének „természetes következményeként” is a hitvallás egységét nyilvánvaló, feltűnő ténynek tekintették, amely elegendő ahhoz, hogy megkülönböztesse az igazi Egyházat a hamis igényt támasztóktól. Ezt mindenhol magától értetődőnek tekintik, legyen szó a tanítóhivatal dokumentumairól, teológiai tankönyvekről vagy a gyermekek oktatására szolgáló katekizmusokról. Az utóbbiak példájaként az 1649-es Douay-katekizmus tömör összefoglalást ad arról, miben áll a hitvallás egysége:

„Minden tagja egy evangéliumi törvény szerint él, ugyanazon legfőbb fejnek engedelmeskedik, és a legkisebb tételig ugyanazt a hitet vallja, valamint ugyanazokat a szentségeket és Áldozatot alkalmazza.”²³

Ezen ismertetőjegy feltűnő jellegét M.J. Rhodes szépen fejezi ki:

„Bár test szerint talán teljesen idegenek egymás számára, és világi helyzetük tekintetében akkora szakadék választja el őket egymástól, amekkora csak ember és embertársa között lehetsége, mégis egy és ugyanaz a hit, egy és ugyanaz az erkölcsi törvény, ugyanazok a szentségek, valamint ugyanaz a hit ezekkel a szentségekkel kapcsolatban; egyetlen lélek, egyetlen szív és egyetlen hang jellemzi őket az Egyház minden tanítását és parancsolatát illetően. Ez az egység, és ez isteni; nem pusztán emberi véletlen vagy találmány. Isten ujjáról van szó, amely visszafordítja Bábel zűrzavarát. Ez Isten egyetlen Egyházának egysége az egész világon; és ez az Egyház egysége már több mint tizennyolc és fél évszázada.

Ez egy olyan kérdés, amelyre figyelni kell, és egy olyan próba, amelyet alkalmazni kell, mert egy ilyen egység hiánya Isten hiányát jelenti.”²⁴

Mint nyilvánvaló, a hit e látható egysége, mind a tanításban, mind a hitvallásban, nem egy ideál, vagy valami, amit különböző időpontokban el lehet érni vagy elveszíteni.²⁵ Szükségszerű tulajdonság, az érzékek számára látható, annyira figyelemre méltó, hogy az Egyház egyik ismertetőjegyének számít, és olyannyira elengedhetetlen, hogy hiánya azt jelenti, hogy az adott közösség nem az Egyház.

Hogyan homályulhat el az egység ismertetőjegye – vagy hogyan hiányozhat ez a tulajdonság

Az egység ismertetőjegyének mindhárom aspektusa elhomályosulhat akcidensszerűen, miközben az egység mint tulajdonság (sőt, mint látható jegy is) továbbra is fennáll, olyan tényezők hatására, mint például:

Azok a személyek, akik jóhiszeműen tévednek vagy zavarban vannak már eldöntött kérdésekben, feltéve, hogy ténylegesen és láthatóan alávetik magukat a Szentszék legfőbb hatalmának²⁶
Heves viták olyan kérdésekről, akár tanbeli kérdésekről is, amelyeket még nem döntöttek el véglegesen, vagy nem érik el a dogma és az isteni kinyilatkoztatás szintjét
Több pápajelölt fellépése vagy más hasonló válsághelyzetek, mint például a Nagy Nyugati Egyházszakadás idején²⁷
A Szentszék vagy különböző egyházmegyei székek hosszabb ideig tartó betöltetlensége, amelynek során az adott hatóságok alá tartozók meg vannak fosztva az Egyház hitbeli egységét fenntartó hatalom tényleges gyakorlásától²⁸

Előfordulhat az is, hogy ezt a láthatóságot elhomályosítja az a tény, hogy az Egyház tartózkodik attól, hogy minden egyes nyilvános eretnek ellen határozott lépéseket tegyen. De, ahogy Berry mondja:

„Közismert tény, hogy az Egyház mindig is a legszigorúbb egységet követelte meg a hitvallás terén; azokat, akik megtagadták akár egyetlen tanítás megvallását is, eretnekekként ítélték el, akik már megszűntek az Egyház tagjai lenni.”²⁹

Az ilyen nyilvános eretnekek már láthatóan elszakadtak az Egyháztól. Erre a lehetséges ellenvetésre alább még visszatérünk.

Ezen tényezők bármelyike által okozott akcidensszerű elhomályosítás ellenére az Egyház továbbra is egységes maradna, méghozzá láthatóan is.

Az egység tulajdonsága azonban nyilvánvalóan hiányzik – és nem csupán elhomályosult –, ha olyan jelenségek léteznek, amelyek összeegyeztethetetlenek magával az egység tulajdonságával. Vegyük figyelembe Billot bíboros összehasonlítását az Egyház szentségének és egységének ismertetőjegyei között, amely kiemeli, hogy alapvetően lehetetlen, hogy egy hitben megosztott test Egyház legyen:

„A tagok szentsége, amelyről itt beszélünk, közvetlenül az egyéneket érinti, és közvetve e személyek révén tulajdonítható a szentség annak a közösségnek, amelynek látható elvei és közvetítői hozzájárulnak e kegyelmi élet létrehozásához.

Az egység azonban közvetlenül magával a közösséggel kapcsolatos, amelyben megszünteti a hitvallásbeli megosztottságot. Továbbá, az Egyházban lévő gonoszok nem akadályozzák meg, hogy szentek is jelen legyenek benne, akik igazolják annak valódiságát. Ám ha eretnekek lennének az Egyházban, azok formálisan megszüntetnék a közösség oszthatatlanságát, ami az egység definíciójának lényege.”³⁰

Ha az Egyház külső hitvallásában szükségszerűen egységes, akkor egy olyan testület, amely nem egységes ilyen módon – vagy ahol akár több vallást is vallanak határain belül –, már e tény révén is bizonyítja, hogy nem az Egyház.

A Zsinati/Szinodális Egyház és az egység

Crean atya és más, hasonlóan gondolkodó személyek azt szeretnék elhitetni velünk, hogy az önmagát Zsinati/Szinodális Egyháznak nevező szervezet az „örökké látható Egyház”. Ez a testület azonban láthatóan megosztott a hit tekintetében.

Híveinek jelentős hányada nyíltan elutasítja azt, amiről tudja, hogy az Egyház tanítása, és semmibe veszi a római tanítóhivatal gyakorlatát és tekintélyét.

Vessünk egy pillantást a Pew Research 2019-es „Mit tudnak az amerikaiak a vallásról” című felmérésének eredményeire. A megkérdezett amerikai katolikusok mindössze 31%-a vallotta, hogy hisz a transzszubstanciáció dogmájában – a többi 69% pedig azt állította, hogy „az áldozáskor használt kenyér és bor »Jézus Krisztus testének és vérének szimbólumai«”.³¹

Image from Pew Research Center (fair use)

Ez utóbbi csoportnak közel egyharmada, a megkérdezettek több mint 22%-a, kijelentette, hogy tisztában van az Egyház tényleges tanításával, mégis elutasítja azt. A felmérés azt is kimutatta, hogy még a minden héten misére járó válaszadók 37%-a sem fogadja el az Egyház tanítását e kérdésben.

Image from Pew Research Center (fair use)

Egy ilyen felmérés három alapvető csoport létezését tárja fel:

1. Azok, akik hisznek ebben a dogmában, és ezt a hitet kinyilvánítják

2. Azok, akik nem hisznek ebben a dogmában vagy nem vallják azt, de jóhiszeműen tévedhetnek, és továbbra is engedelmeskedhetnek a tanítóhivatalnak

3. Azok, akik tudatosan és nyíltan elutasítják mind a dogmát, mind az azt hirdető tanítóhivatalt.

Ennek ellenére ezeket az embereket általában katolikusoknak és a Katolikus Egyház tagjainak tekintik.

A Pew Research Center egy másik, 2002-es felmérése megdöbbentő megosztottságot tárt fel az abortusz kérdésében. A magukat katolikusnak vallók közül csupán 53% tartotta erkölcsileg helytelennek az abortuszt.³² A válaszadók 76%-a állította, hogy az abortusznak bizonyos esetekben legálisnak kell lennie; 13% szerint minden esetben legálisnak kell lennie. Csak 10% mondta, hogy minden esetben illegálisnak kell lennie.³³ . [sic]

A Pew Research Center 2021-es felmérése szerint az amerikai katolikus válaszadók 36%-a tartja erkölcsileg helytelennek a halálbüntetést.³⁴

Pew Research Center (fair use)

Crean atya maga is helyesen állapította meg:

„Azt állítani, hogy a halálbüntetés eredendően gonosz, nyilvánvalóan eretnekség, mivel összeegyeztethetetlen a Szentírással. Ezért minden olyan katolikustól, aki nyilvánosan ezt az álláspontot képviseli, meg kell tagadni a szentáldozást a latin Egyházi Törvénykönyv 915. kánonja szerint.”³⁵

Bár Crean atyának igaza van abban, hogy azoktól, akik ezt az álláspontot képviselik, meg kell tagadni a szentáldozást, a kérdés nem csökkenthető le pusztán bűn kérdésére. A mi szempontunkból az elsődleges kérdés a hitben megnyilvánuló hatalmas és nyilvánvaló megosztottság.

További probléma az a tény, hogy XIV. Leó, amikor Chiclayo püspöke volt, nyilvánosan úgy mutatta be Ferenc tanítását, mint amely „a halálbüntetés abszolút kizárását”³⁶ jelenti – és ezt az ötletet számos más alkalommal is megismételte.³⁷

Joggal tehetjük fel tehát a kérdést, hogy Crean atya vajon kötelességének érezné-e, hogy megtagadja a szentáldozást attól az embertől, akit pápának tart – és nem csupán a nyilvános bűn állapota miatt, hanem azért is, mert „nyilvánvalóan eretnek” állítást fogalmaz meg. Jogunkban áll azt is megkérdezni, hogy a Zsinati/Szinodális Egyház hogyan lehet ilyen körülmények között láthatóan egységes a hitben.

További felmérések, amelyek rávilágítanak a Zsinati/Szinodális Egyház megosztottságára

2025-ben a Pew Research Center egy újabb felmérése még megdöbbentőbb eredményeket tárt fel. Bár már önmagukban is rosszak azok az adatok, amelyek azokra az amerikai katolikusokra vonatkoznak, akik heti rendszerességnél ritkábban járnak szentmisére, de íme a heti rendszerességgel misén résztvevők körében mért eredmények:

72%-uk szerint az Egyháznak engedélyeznie kellene a fogamzásgátlást (ellentétben azzal, amit Crean atya VI. Pál Humanae Vitae című enciklikája „tévedhetetlen és megváltoztathatatlan tanításának” nevezett.³⁸)
71%-uk támogatta a mesterséges megtermékenyítést
59%-uk támogatta, hogy áldozhassanak az élettársi kapcsolatban élők
54%-uk támogatta a női diakónusok intézményét
41%-uk támogatta a női papságot
46%-uk támogatta, hogy a papok áldják meg az azonos nemű párokat
31%-uk támogatta, hogy az Egyház ismerje el az azonos nemű „házasságokat”.³⁹

Pew Research Center (fair use)

Eddig az amerikai katolikusok körében végzett felméréseket néztünk meg. Egyesek felvethetik, hogy máshol eltérőek lehetnek az eredmények, és hogy például az afrikai válaszadók körében nagyobb arányban jelenik meg az igaz hit, és így az egység jele is; mások ugyanezt állíthatják olyan csoportokról, mint a Szent Péter Papi Testvériség. Felhozható az az érv, hogy a hit egységén belüli folytonosságuk azt bizonyítja, hogy a Zsinati/Szinodális Egyház továbbra is egységes.

Ez a kifogás alaptalan. Anélkül, hogy tagadnánk az ilyen csoportok folytonosságát a hit egységén belül, emlékezzünk vissza Billot bíboros összehasonlítására a szentség és az egység ismertetőjegyek között: a hit egysége a közösségre vonatkozik, ezért értelmetlen azt sugallni, hogy azt a közösség egy része tartja fenn a világ egy másik részén. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy először is tagadjuk, hogy ez a test megosztott lenne, majd további bizonyítékot szolgáltatunk arra, hogy az mégiscsak megosztott.⁴⁰ Ennek eredményeként az amerikai katolikusok radikális megosztottsága önmagában is elegendő ahhoz, hogy jelezze a Zsinati/Szinodális Egyház egészének megosztottságát: hiszen az amerikai katolikusok is részei ennek a közösségnek.

2014-ben azonban a Bendixen & Amandi International globális felmérést végzett a magukat katolikusnak vallók körében, amelyből kiderült, hogy ezek az eredmények korántsem korlátozódnak az USA-ra – és hogy az afrikai válaszadók jelentős része is láthatóan megosztott.⁴¹

Az Univision 2014-es, „A római katolikusok körében végzett globális felmérés” című kutatása

A 2024-es felmérés a következő eredményeket hozta.

Válás és újraházasodás: A válaszadók 58%-a elutasította az Egyház tanítását, miszerint az elvált és újraházasodott személyek bűnben élnek, és meg kell vonni tőlük a szentáldozást. Csupán a szentmiséken „gyakran” részt vevők 45%-a értett egyet az Egyház tanításával.

A „gyakran” misére járók közül csupán 45% értett egyet az Egyház tanításával. Kontinensekre lebontva, ezt a tanítást elutasították:

az afrikai válaszadók 19%-a
az ázsiai/csendes-óceáni válaszadók 46%-a
az európai válaszadók 75%-a
a latin-amerikai válaszadók 67%-a
az észak-amerikai válaszadók 60%-a

Abortusz: A válaszadók 65%-a elutasította az Egyház abortuszra vonatkozó tanítását. Elutasították:

a Kongói Demokratikus Köztársaságból származó válaszadók 40%-a
az ugandai válaszadók 35%-a
a Fülöp-szigeteki válaszadók 27%-a

Fogamzásgátlás: a válaszadók 78%-a (és a szentmiséken „gyakran” részt vevők 72%-a) támogatta a fogamzásgátlók használatát. Ide tartozott:

az európai válaszadók 86%-a
az afrikai válaszadók 44%-a
a latin-amerikai válaszadók 91%-a
az amerikai válaszadók 79%-a
a Fülöp-szigeteki válaszadók 31%-a.

Női papság: A válaszadók 45%-a elutasította az Egyház tanítását a nők pappá felszentelésével kapcsolatban. Ide tartozott a szentmiséken „gyakran” részt vevők 37%-a, valamint:

az európai válaszadók 64%-a
az észak-amerikai válaszadók 59%-a
a latin-amerikai válaszadók 49%-a
az ázsiai/csendes-óceáni válaszadók 21%-a
az afrikai válaszadók 17%-a

Homoszexuális házasság: A válaszadók 30%-a elutasította az Egyház tanítását az azonos neműek házasságáról. Ez magában foglalta:

a lengyel válaszadók 15%-át
a filippínó válaszadók 14%-át

Itt egy példa a felmérés vizuális elemzésére:

Univision / Bendixen & Amandi (fair use)

A fenti eredmények azt mutatják, hogy bár olyan országokban, mint Lengyelország, a Fülöp-szigetek vagy az afrikai országok, többen vannak azok, akik nagyobb mértékben elfogadják az Egyház tanításait a fenti területeken, mégis jelentős számban vannak azok is, akik nem így gondolják. Az sem nyújthat túl nagy vígaszt, hogy az afrikai válaszadók 99%-a ellenzi az azonos neműek házasságát, mivel ez csupán egy kérdés a sok közül – amelyekben a válaszok sokkal változatosabbak.

Ezen felmérés emellett már több mint 10 éves, és észszerűen feltételezhetjük, hogy azóta nőtt azok száma, akik elutasítják az Egyház tanításait.

Továbbá mindannyian rendelkezünk elegendő személyes tapasztalattal és anekdotikus bizonyítékkal ahhoz, hogy tudjuk: ez a jelenség – ahogyan azt fentebb meghatároztuk – mindenütt jelen van a Zsinati/Szinodális Egyházban, bárhol is található az. Példaként: még a Catholic Match nevű nemzetközi katolikus társkereső ügynökség is lehetővé teszi felhasználói számára, hogy kiválasszák, hat bizonyos dogma közül melyiket fogadják el, és lehetővé teszi más felhasználók számára, hogy kereséseiket ezeknek a dogmáknak a követése vagy elutasítása szerint szűrjék.

Maga Crean atya is tanúskodik a hitben való megosztottságról. Ő volt a harmadik aláírója a 2019-es „A katolikus egyház püspökeihez címzett nyílt levél”-nek, amely Ferencet „az eretnekség kánonjogi bűnével” vádolta.⁴² Ez a levél hét dogmatikai pontot tartalmazott, például az Amoris Laetitia-val kapcsolatos kérdéseket, valamint azt, hogy Isten állítólag a vallások sokféleségét akarja, ezek dogmatikai státuszának és Ferenc ezektől való eltérésének bizonyítékaival.

Még ha figyelmen kívül hagyjuk is a Ferenc pápa és az aláírók közötti nézeteltérést, az is nyilvánvaló, hogy azokat az eretnekségeket, amelyekkel vádolták őt, a zsinati/szinodális egyházon belül is rengetegen vallják, és a Nyílt Levél további bizonyítékot szolgáltat erre (pl. a Buenos Aires-i püspökökkel kapcsolatban).

A hitbeli megosztottság és annak forrása

Mi a forrása ennek a megosztottságnak? Amint azt már e szakasz elején is érintettük, az Egyház látható hitbeli egysége ugyanúgy vonatkozik tanítására, mint hitvallására, nem utolsósorban azért, mert az Egyház tanítása az, ami a hitvallást okozza. Így a láthatóan megosztott hitvallás elsősorban a következőkből fakad: a) a Zsinati/Szinodális Egyház hierarchiáján belüli tanításbeli megosztottság – mind egymás között, mind pedig néha saját tanításukon belül is –, amelyet pedig b) a „hatalommal való tanítás” elmulasztása (vagy visszautasítása) okoz. Romano Amerio így írt 1985-ben:

„A külső tény az Egyház széthúzása, amely a püspökök egymás közötti, valamint a pápával való megosztottságában nyilvánul meg. Az [ezt a megosztottságot] előidéző belső tény a pápai tekintélyről való lemondás, azaz annak működésképtelensége, amelyből minden más tekintélyről való lemondás is származik. […]

Nincs olyan pápai dokumentum, amelyhez a világ püspökségei ne foglalnának állást, és nyomukban, bár tőlük függetlenül, a teológusok és a laikusok is ugyanezt teszik, egymásnak ellentmondva. Így rengeteg dokumentum születik, amelyek rendezetlen sokféleséget mutatnak, és amelyekben a tekintély megsokszorozódik, és ezáltal semmissé válik.”⁴³

Erre a „belső tényre” később visszatérünk ebben az elemzésben. A „külső tény” azonban annyira nyilvánvaló, hogy példákra nincs szükség. Mindazonáltal megemlíthetnénk:

A Kanadai Katolikus Püspöki Konferencia válaszát VI. Pál Humanae Vitae című enciklikájára (a „Winnipeg-i Nyilatkozat”) – valamint más hasonló konferenciákét is⁴⁴
A Német Püspöki Konferencia „Színodális útját”
A Fiducia Supplicans és az Amoris Laetitia fogadtatását különböző püspöki konferenciák részéről

Ezek a példák jelentős gyújtópontok, de még ezeket is figyelmen kívül hagyva sem létezik látható hitbeli egység olyan személyek között, mint Tomash Peta, Asztana (Kazahsztán) püspöke, és olyanok között, mint John Stowe, Lexington (Kentucky) püspöke. Nem lehet hitelesen azt állítani, hogy ez a két „tábor” ugyanazt a tanítást hirdeti.⁴⁵

A Zsinati/Szinodális Egyházon belüli megosztottság olyan mértékű, hogy olyan személyek, mint Roberto de Mattei,⁴⁶ Linus Clovis atya⁴⁷ és mások is elismerték, hogy annak struktúráján belül különböző vallások léteznek – és mégis ezeknek a „különböző vallásoknak” a híveit e testület tagjainak tekintik, akik jó hírnévnek örvendenek.

Egyszerűen nem hihető az a feltételezés, hogy a Zsinati/Szinodális Egyház – azaz azoknak az embereknek a közössége, akik jelenleg XIV. Leót ismerik el vezetőjüknek, és jó viszonyban vannak vele – rendelkezne akár az Isten által számára szánt egység tulajdonságával, akár annak külső megnyilvánulásával, az egység ismertetőjegyével. Tagjai nem egységesek abban, amit hitvallásuk szerint vallanak; sőt, az eltérő véleményű tagok közül sem mindenki tesz úgy, mintha azt vallaná, amit az Egyház tanít; és nem is mondható el róluk, hogy mindannyian alávetnék magukat az állítólagos tanítóhivatalnak. Ugyanez vonatkozik arra is, amit a hierarchiája tanít.

Bár de Mattei és Clovis atya a Ferenc alatti helyzetre utaltak, az új vallás már korábban, a II. Vatikáni Zsinattal kezdődött. Ezt a tézist itt fejtettem ki és védtem meg.

Mit jelent VALÓJÁBAN XIV. Leó „teljes elkötelezettsége” a II. Vatikáni Zsinat iránt?

Következtetések az egység tulajdonságáról

Amit leírtam, az nem az egység elvének akcidens elhomályosítása. Ez biztosan nem oldható meg azzal az állítással, hogy a jogi egység a Zsinati/Szinodális Egyházban is fennmarad a római pápához való egységes alávetettség révén:

Először is, mert az egység hiányának okai alapvetőbbek, mint a akcidensszerű elhomályosításra hozott példák (azaz nem a tanítás bonyolult vagy homályos pontjaira, sőt még a tévedhetetlenség másodlagos tárgyára sem vonatkoznak).
Másodszor, mert nincs ilyen egységes alávetés az állítólagos római pápának a tanító, kormányzó és megszentelő hatalma alá; a Zsinati/Szinodális Egyház számos tagja nyíltan figyelmen kívül hagyja ennek az (állítólagos) hatalomnak a gyakorlását az (állítólagos) pápák részéről.
Harmadszor, mert sokan nyíltan elutasítják azt az elképzelést, hogy a római pápának hatalma lenne ilyen ügyek rendezésére, és ő lenne az az elv, amely alapján még a jogos megosztottság is rendezhető lenne.

Ezt a problémát azzal sem lehet megoldani, hogy azt állítjuk: még normális időkben sem azonosította és foglalkozott az Egyház minden egyes nyilvános eretnekkel, így azok továbbra is katolikusként mutatkozhattak be, és ilyennek is tekintették őket.

Először is: az, hogy nem foglalkozunk egy bizonyos számú nyilvános eretnekkel, nem hasonlítható össze azzal a radikális megosztottsággal, amelyet a Zsinati/Szinodális Egyházban tapasztalunk, és amelyet éppen az a hatalmas számú nyilvános eretnek okoz, akik katolikusnak vallják magukat, és akiket ennek megfelelően kezelnek. Továbbá a Katolikus Egyház álláspontja szerint a nyílt eretnekek már azelőtt megszűnnek az Egyház tagjainak lenni, hogy a hatóságok intézkednének velük szemben.⁴⁸ Ennek megfelelően az a bizonyos számú látható nem-katolikus, aki katolikusnak adja ki magát, nem ássa alá az Egyház látható egységét, mert nyilvános eretnekségük miatt már eleve nem minősülnek tagoknak.

De éppen ezt az elvet tagadják azok, akik azt állítják, hogy a Zsinati/Szinodális Egyház a Katolikus Egyház. Ezért nem hivatkozhatnak rá a Zsinati/Szinodális Egyház látható hitbeli megosztottságának magyarázataként.⁴⁹

Frank Sheed, egy 20. századi apologéta, író és kiadó, a következőket mondta, ami egyrészt azt bizonyítja, hogy ez a kifogás a II. Vatikáni Zsinat előtt nem vonatkozott komolyan az Egyházra, másrészt pedig azt, hogy a jelenlegi megosztottság elegendő annak bizonyításához, hogy a Zsinati/Szinodális Egyház nem ugyanaz az Egyház:

„Volt egy hatalmas tanításhalmaz, amelyhez az Egyház határozottan elkötelezte magát.

A katolikusok tudták ezt. Ha nem fogadták el, egyszerűen kiléptek. Hivatalosan ez az álláspont továbbra is. Az összes zsinati dokumentum ebből indul ki; sem a pápa, sem a hierarchia egyetlen nyilatkozata sem tér el ettől. Mégis, a dolgok már nem ugyanazok. Valóban hitválság van, bár a Vatikáni Zsinat nem tárgyalta ezt. Ennek két fő eleme van. A kilépés folytatódik, talán még gyorsuló ütemben is. Az új jelenség az, hogy egyre több katolikus tartja magát szabadnak abban, hogy eltérjen a pápától és a zsinattól, de nem lép ki az Egyházból.

[…] Nem tudjuk megjósolni a jövőt: a hitehagyás árvízzé duzzadhat, és az Egyház mindenütt meggyengülhet – sőt, valóban jelentősen megfogyatkozhat. Újra kellene gondolnia megváltó működését. Mégis ugyanaz az Egyház maradhatna.

Ha viszont elfogadja soraiban azokat az embereket, akik tagadják azokat a tanításokat, amelyek mellett elkötelezte magát, akkor nem maradna ugyanaz.”⁵⁰

Máshol is így írt:

„[V]annak olyan nézetek is, amelyeket elítélés nélkül terjesztenek, és amelyek elfogadása valóban azt jelentené, hogy az Egyház már nem lenne ugyanaz az Egyház.”⁵¹

Ma mindkét szempontból ez a helyzet.

Röviden: nem azzal szembesülünk, hogy nehéz igazolni az egység ismertetőjegyét, hanem az egység tulajdonsága hiányának igazolásával. És ahogy Romano Amerio megállapította:

„Mivel egy dolog egysége a létezésének jele, létezésének állapotát az egységének mértéke alapján lehet megítélni, amennyiben az egységet biztosító elv gyengülésével a dolog darabokra hullik. Az Ens et unum convertuntur [létezni és egynek lenni ugyanaz; egy tomisztikus elv, a szerk.] elv az erkölcsi lényekre nem kevésbé igaz, mint a fizikaiakra. Egy molekula megszűnik létezni azoknak az atomoknak a szétesésével, amelyekből állt. Egy állat megszűnik létezni abban a pillanatban, amikor sejtjeinek tömege elveszíti azt az életfontosságú kapcsolatot, amely egy organizmussá tette.

Ugyanígy egy erkölcsi entitás is elveszíti létezését, amikor elveszíti saját egységét. Az Egyház olyan emberek sokaságából áll, akik egymás között osztatlanok, és minden más csoporttól elválasztottak, és amennyiben közösség, azaz Egyház, egy. Ezt az egyetlen Egyházat egy egyesítő elv tartja fenn, amelyen keresztül az egyének egy társadalom tagjaivá válnak, vagyis egy olyan egész részeivé, amelyben az egyének egységként léteznek. Az Egyházat alkotó közösség létszintje az egységének szintjéből határozható meg.

Jelenlegi körülmények között azonban egysége három tekintetben megszakadt: a tanítás, az istentisztelet és a kormányzás tekintetében.”⁵²

A következtetés nyilvánvaló. Ez a radikális megosztottság már önmagában – amely egy elengedhetetlen tulajdonság hiányát bizonyítja – elegendő ahhoz, hogy megállapítsuk: a Zsinati/Szinodális Egyház nem a katolikus egyház. Crean atya „örökké látható egyháza” rendelkezhet ugyan látható struktúrákkal, de ezek nem egyértelműen a Katolikus Egyházéi – éppen ellenkezőleg.

Számos cikket tettünk közzé erről a témáról:

A katolikusok anglikanizálódása – mi vagyunk-e a „high-church szárny”?
Az Egyház látható egysége I. – arról, mit jelent hinni az „egy”, szent, katolikus és apostoli Egyházban
Az Egyház látható egysége II. – További gondolatok arról, mit jelent az, hogy az Egyház „láthatóan” egy
Az Egyház látható egysége III. – Az Egyház saját egységéről szóló tanításainak összeegyeztetése a jelenlegi válsággal
Megjegyzések az eretnekség természetéről a Katolikus Egyház egységének fényében
Hogyan van az Egyház „láthatóan egyesülve a hitben” a 20. századi egyháztan-mester, Billot bíboros szerint?
Miért olyan döntő fontosságú a „hit egysége” az Egyház láthatóvá tételéhez Billot bíboros szerint?
Krisztus imája és az Egyház egysége – Billot bíboros
Az Egyház hitbeli egysége – Szalézi Szent Ferenc
Szent Mórus Tamás: Az eretnekek saját meguktól lépnek ki a Katolikus Egyház egységéből
XIV. Leó: „Egyek vagyunk! Már most azok vagyunk!” Igaz – de nem úgy, ahogyan azt gondolta
Egy oldalkápolna a Zsinati/Szinodális Egyházban – De Blignières atya javaslata

Mellékesen megjegyezzük, hogy nyilvánvaló az is, hogy egy radikálisan megosztott társaság nem állítható, hogy „egyetemesen és békésen ragaszkodik” állítólagos vezetőjéhez, mint közvetlen hitbeli irányadóhoz. Erről még van szó itt:

Tényleg létezik-e Ferenc pápát illető „általános és békés elfogadottság”?

Összefoglalva: a vitát itt is befejezhetnénk, mivel már egyetlen negatív tulajdonság hiánya is elegendő a tézis bizonyításához.

Folytassuk azonban a többi tulajdonság és ismertetőjegy vizsgálatát, amelyeket Crean atya szintén figyelmen kívül hagyott.

Lábjegyzetek

1 Salaverri, n. 1155.

2 „[K]risztus ezen kérését nem lehetett hatékonyságától megfosztani, és ezért azt olyan törvénynek kell tekinteni, amely meghatározza azokat a szükséges tulajdonságokat, amelyekkel az igazi Egyház feltétlenül fel van ruházva.

És amennyire tudjuk, ezt a tényt eddig senki sem tagadta.”

Louis Cardinal Billot, Tractatus de Ecclesia Christi, Tomus Prior, Prati ex Officina Libraria Giachetti, Filii et soc, 1909, p 146. Translated with DeepL from the French translation by l L’Abbé Jean-Michel Gleize SSPX, published as L’Église I – Sa divine institution et ses notes, Courrier de Rome, Versailles, 2009, n. 208. [Translations from Gleize’s edition marked accordingly].

3 Billot 159-60. https://archive.org/details/tractatusdeeccle01bill/page/158/mode/1up

4 Billot, 156 o. (Gleize, n. 225).

5 Salaverri, n. 1154.

6 Billot 146. o. (Gleize n. 208) https://archive.org/details/tractatusdeeccle01bill/page/146/mode/1up

“But the unity of communion in the society of believers presupposes the unity of faith, which, as pertaining most especially to the present mark, demands a somewhat fuller explanation, and for this reason was reserved for the last place. In the first place, this unity is considered, no differently from the preceding ones, as consisting in a visible fact — namely, in an exterior profession — which indeed of itself and in the majority of cases is necessarily conjoined with internal faith itself, although per accidens and in fewer cases it can exist without it. Next, the unity of which we now speak is a unity that is not fortuitous, not casual, but stable, having a proportionate and perpetual principle, and consequently a unity not merely of fact but also of right. And because in every society the unifying principle must be said to reside in the social authority, it is already apparent that this stable unity of faith depends by the nature of the thing upon the magisterium of those who have been sent to teach all nations, to preach the Gospel to every creature — in a word, to govern and administer the kingdom of God upon earth. Third, the unity of which we speak is of such a kind that it bears upon the entire complex of matters of belief taken absolutely as a whole, although in different ways, according to the diverse condition of the objects which are supposed to have been already sufficiently proposed in the proximate rule of faith, or not. And indeed the unity of faith must follow the condition of faith itself. Now it pertains to the essential nature of theological faith that it believe without discrimination all and each of the things revealed by God, because the motive which is the divine authority is equally applied to all and each of them. And therefore if it is rejected with respect to any one of the things revealed, by that very fact it is rejected with respect to the rest, nor is it possible that you truly believe God revealing that He is one and triune, if perchance you do not believe Him when He reveals that Abraham had two sons, and so on for other matters. But indeed it will also be most evident to everyone that an act of faith cannot be elicited in the same manner both toward those things which have already been explicitly proposed as comprehended within the scope of revealed truths, and toward those things which, although objectively pertaining to the deposit of revelation, have not yet become known to us as such. For the former are a determinate object of faith both in themselves and with respect to us; whence it comes about that our faith must also bear upon them in a determinate manner. The latter, however, are determinate indeed in themselves, but not yet with respect to us; and therefore they can in no way be an object of explicit faith, except only in desire and in the preparation of the mind — namely, when a sufficient proposal concerning them shall have been made. All these things, I say, flow openly from the essential nature of divine faith; and whatever is said concerning unity must necessarily be consonant with them, since this unity is nothing other than a property of faith itself as considered in the multitude of the society of believers. Now therefore, if you hold well to what was noted above, and what is also urged by evident reason — namely, that the proposal of revealed truths which suffices for a common faith in the society cannot descend except from the social authority — you will easily see that the unity of faith of which we now speak ultimately implies this and nothing else: that all should agree in a determinate confession of all articles already proposed by the authority of the magisterium, and should show themselves prepared for a unanimous confession, equally determinate and explicit, concerning whatever other revealed truths, as soon as these happen to be explicitly proposed and defined by the aforesaid magisterium, to which in matters of faith all profess themselves subject.”

148.-50. o., https://archive.org/details/tractatusdeeccle01bill/page/148/mode/1up

7 Jelenleg, ebben a rendkívül szokatlan időszakban, amelyben élünk, a hitbeli egység vagy a szociális felebaráti szeretet, amely azok között fennmarad, akik katolikusnak nevezik magukat, elsősorban annak köszönhető, hogy ragaszkodnak a zsinat előtti tanítóhivatalhoz és az Egyház kormányzásához, nem pedig a VI. Pál és utódai által felállított állítólagos hierarchiához.

8 Salaverri, n. 1154.

9 Berry, 54. o.

Rev E. Sylvester Berry, The Church of Christ: An Apologetic and Dogmatic Treatise, p. 54. Mount St Mary’s Seminary, 1955, published now by Wipf and Stock Publishers, Eugene, Oregon, 2009.

10 Translation taken from Fr Anthony Cekada, Work of Human Hands, p. 106. SGG Resources, West Chester, OH. Institutio Generais Missalis Romani, 1969. IGMR available here: https://archive.ccwatershed.org/media/pdfs/13/08/22/15-12-23_0.pdf

11 Short Critical Study of the Novus Ordo Missae (The Ottaviani Intervention), Ch. II. https://lms.org.uk/ottaviani-intervention.

12 Cekada, 148.-157. o.

13 Billot, 146. o. (Gleize, n. 208).

14 „[A] közösség egysége a hívők közösségében a hit egységét feltételezi. Ez az egység ismertetőjegyének legfontosabb aspektusa, és egy kicsit bővebb magyarázatot igényel.”

Billot 148, Gleize n. 212

15 XIII. Leó pápa, Satis Cognitum enciklika, n. 6.

16 Ibid., n. 9

17 XII. Piusz pápa, Mystici Corporis enciklika, n. 22.

18 “Ugyanis nem minden bűn, nem is minden súlyos bűn választja el természeténél fogva az embert az Egyház Testétől, amint azt a szakadárság, eretnekség és hittagadás teszi.”

Ibid. n. 23.

19 Billot, p. 150. Elérhető itt: https://archive.org/details/tractatusdeeccle01bill/page/150/mode/1up

20 Máshol már kifejtettük, hogy azok, akiket a Katolikus Egyház pápáinak tekintenek, valamint a hierarchiájuk szinte teljes egészében törvénytelenek – ezért olyan szövegek, mint Billot műve, első ránézésre nehézséget jelenthetnek számunkra. Ez azonban nem így van.

Ahogyan azt már a fejezet szövegében is utaltunk rá, a hagyományos hit és életmód szerinti katolikus valláshoz való továbbra is fennálló ragaszkodás elsősorban annak köszönhető, hogy a katolikusok ragaszkodnak ahhoz, amit a II. Vatikáni Zsinat előtt kaptak; a II. Vatikáni Zsinat után következő dolgok pedig egyszerűen vagy a) összezavarják ezeket az embereket, vagy b) csak a korábbiak fényében fogadják el őket.

Ennek következtében mélyen ellentmondásos lenne, ha bármely „sedeplenista” [a „szedevakantista” ellentéte] tradicionalista – vagy akár egy „konzervatív” – ilyen kifogást emelne ellenünk: lehetetlen, hogy azt állítsák, hogy a katolikus valláshoz való ragaszkodásuk VI. Pál és utódai „nyilvános tanítóhivatalától függ” „mint saját elvétől, mert ezt követeli meg a szociális egység természete”. Egy ilyen kifogás egyszerűen csak mély önismeret-hiányt tükröz.

Ezen esszé más részeiben számos hivatkozást adunk, amelyek elmagyarázzák, hogyan marad fenn az Egyház egysége a Szentszék üressége idején, részben azért, mert „megőrzik Péter székével való közösség egységét még annak üressége idején is, tekintettel a várt utódra, aki biztosan el fog jönni”, (Franzelin, 223. o.), részben pedig a már hatályban lévő törvény (és a fortiori a tanítás) folyamatos betartásának köszönhető.

21 Ibid., 150-1. o. A bekezdés így folytatódik:

“As regards, however, this very distinction between fundamental and non-fundamental articles, note carefully that it can be understood in two ways. First, on the part of the subject matter alone: namely, inasmuch as among the objects of revelation, certain ones implicitly contain others, or are such that every individual believer must be expressly instructed concerning them, for the reason that it does not suffice for them to be believed by that confused faith whereby one believes in general whatever God has revealed; rather, they must be distinctly known in themselves, by a necessity either of means or at least of precept.

“Certain other objects, however, are such that explicit knowledge of them is not strictly necessary for salvation, and which therefore can be unknown without prejudice to the spiritual life, provided the mind is prepared to believe them also explicitly, once a sufficient proposal has been made. And in this sense, the aforementioned distinction is reasonably admitted, all the more so because it is impossible that all things revealed by God be distinctly known, especially by each and every one of the faithful.

“In this sense, those things contained in the Creed could be called fundamental, and much more so those two things which the Apostle enumerates in Hebrews 11:6, since in them the whole doctrine of faith is in a certain manner rooted.

“But in an altogether different sense, the distinction between fundamental and non-fundamental articles was invented by the Protestants – namely, on the part of the authority or the obligation of believing – as though among revealed truths there were certain indifferent ones, concerning which each person would be free to hold whatever opinion he pleased, so that contradictory confessions would in no way be prejudicial to the truth of the faith and its unity.

“And in this way, the distinction is manifestly impious and absurd, because it utterly overthrows the authority of God and erects into a principle the legitimacy of heresy, which is nothing other than eclecticism in the matter of revealed doctrine. To these points many other considerations could still be added, which however will find a more opportune place in what follows.”

Az az egységfogalom, amelyet manapság sokan elfogadnak – vagyis az egység néhány „alapvető” dogma köré építve –, pontosan az, amit Billot „nyilvánvalóan istentelennek és abszurdnak” ítél.

22 Berry, 98. o.

23 Henry Turberville, The Douay Catechism or An Abridgement of the Christian Doctrine, published 1649. In Tradivox II, Sophia Institute Press, 2021, Q3 p 132

24 M.J. Rhodes The Visible Unity of the Catholic Church Maintained against Opposite Theories Vol I, p. 35. Longmans, Green, London, 1870.

Ne feledjük, hogy Berry atya a következőket is írta:

„Mielőtt az anglikán állítások vizsgálatába kezdenénk, meg kell jegyezni, hogy egy ilyen vizsgálat valójában felesleges, mivel az anglikán egyház köztudottan hiányos egy másik, az egyházra jellemző alapvető tulajdonság tekintetében; hiányzik belőle a tanítás egysége, és ezért nem lehet Krisztus igazi egyháza, még akkor sem, ha rendelkezne a katolicitással és az apostolicitással, ahogyan azt állítják.”

Ugyanez az elv vonatkozik a Zsinati/Szinodális Egyházra is, amelynek hívei az utóbbi két ismertetőjegyet tulajdonítják neki, miközben nyilvánvalóan hiányzik belőle az előbbi.

Berry, 99. o.

25 Billot ismét így ír:

„Ez az egység nem ingadozó, nem múló, nem csupán tény; hanem szilárd, örök, minden tekintetben stabil, és a végsőkig megingathatatlanul tartós, az alábbi mondásnak megfelelően: »Hogy tökéletessé váljanak«, azaz beteljesedjenek, »egyben — τετελειωμένοι εἰς ἕν«.”

Billot, 159. o. https://archive.org/details/tractatusdeeccle01bill/page/159/mode/1up

26 Az ilyen esetekről, valamint arról, hogy azok inkább elhomályosítják, mintsem megsemmisítik a hit látható egységét, Victor White OP atya 1941-ben a Blackfriars című lapban a következőket írta:

„Van valami hibás abban a könnyelmű feltételezésben, miszerint a katolikusok és a nem katolikusok, az Egyház tagjai és az Egyházon kívüliek közötti különbség mindig nyilvánvaló lenne. Természetesen vannak olyanok, akik egyértelműen azok, és vannak olyanok, akik elég egyértelműen nem azok. […]

Természetesen az Egyház látható, és láthatósága tagjainak és szervezetének láthatóságán alapul. De a határok nagyon elmosódottak.”

Billot bíboros ezt a szempontot tovább fejtette ki, kifejezetten az Egyház láthatóságára hivatkozva:

„Ez a láthatóság az egész csoportra vonatkozik, mint egy egységre, és nem az egyes személyekre külön-külön […] Hiszen ez a láthatóság természetesen nem követeli meg, hogy senkiről se legyen kétség afelől, hogy az illető az Egyház tagja-e vagy sem, hanem elegendő, ha a többségükről bizonyosság van; és itt arra a bizonyosságra gondolok, amely erkölcsi bizonyosság, és az emberek között a gyakorlatban elegendő.”

Victor White OP, ‘Membership of the Church’, Blackfriars, September 1941, Vol. 22. No. 258 (September 1941), 455-470. o., 457. o.

Louis Cardinal Billot, Tractatus de Ecclesia Christi, Tomus Prior, Prati ex Officina Libraria Giachetti, Filii et soc, 1909, 282. Quoted in English in White, 456.

27 Salaverri áttekintést ad arról, hogyan kell értelmezni ezt a helyzetet az Egyház hitbeli és kormányzási egységének fényében:

1278. Scholium. On the Western Schism (1378-1417).[7]

The history of this unfortunate so-called Schism in our time is now folly clear. According to it, the Catholic Church seems to have been divided from the year 1378 to 1409, into two factions, namely the Roman and the Avignon, to which, from the year 1409, was added a third faction, namely, of Pisa. Therefore, for 38 years the unity of government in the Catholic Church seems to have been lacking.

In the light of History it can be conceded that this disastrous period of 38 years surely was a brief and sad evident period of confusion in the unity of the Catholic Church.[8]

1279. In order to solve the difficulty arising from this situation, three main solutions are proposed by Theologians:

There were several factions in the Church, I distinguish. One of which was legitimate, namely, the Roman, but the others were schismatic, and therefore separated from the unity of the Church, conceded; all of which are legitimate and persevering in the unity of the Church, denied. Thus more or less Straub.[9]

There were in the Church several factions. I distinguish. All legitimate, denied; one of which, namely the Roman, was legitimate, but the others were schismatic, I subdistinguish: materially, conceded; formally, denied. Thus De Groot and De San.[10]

1280. There were in the Church several factions. I distinguish. All legitimate, denied; one of which, namely the Roman, was legitimate, but the others schismatic, I subdistinguish: with formal schism, denied; with purely material schism, again I subdistinguish: with real and proper schism, that is, with a firm and absolute will of not obeying the true Pontiff, denied; with apparent schism and in the improper sense, that is, with an undecided and conditioned will of not obeying a doubtful Pontiff or one about whom it is not certain that he is the true Pontiff, again I subdistinguish: with such a schism whereby the visibility of unity was obscured, conceded; whereby the visibility itself of unity was destroyed, denied. Thus more or less Dorsch.[11] The same position is found more developed by D’Herbigny.[12]

All these solution presuppose as already proven historically that the legitimate one, of the two or three contenders, is the one who succeeded and lived in Rome, as is certain from the works which we just cited in note 7.

1281. The so-called Western Schism cannot be said to be a formal and proper schism, because, according to the ancient notion of schism which St. Thomas has transmitted to us in his Summa, more than a hundred years before the beginning of the so-called Western Schism; he says that in the proper sense “schismatics are those who refuse to submit to the Sovereign Pontiff, and to hold communion with those members of the Church who acknowledge his supremacy.”[13] Now at that time no one refused to submit to the Sovereign Pontiff, and in fact everyone was trying to find out who really was the legitimate Sovereign Pontiff, so that they could be obedient to him. Therefore there was not a voluntary separation from unity, but merely a disagreement concerning a question of fact, namely, whether this man or that man was the true Sovereign Pontiff. This controversy surely obscured the visibility of unity, but it by no means destroyed it, because it openly revealed the desire for unity common to all. It was like the situation in a Kingdom, during a struggle and civil war among factions disputing about the legitimate successor, when no one says that the Kingdom itself is divided or that the visibility of unity has disappeared; rather, the situation is that the various factions of one and the same Kingdom are fighting over the legitimacy of the person who should legally be ruling over them.

1282. Rightly, therefore, the well-known Protestant historian, Ferdinand Gregorovius, concluded: “A temporal Kingdom caught up in such difficulties would certainly perish; but the organization of the ecclesiastical Kingdom was so wonderfully perfect and the idea of the Primacy so indestructible, that this Schism, surely the most serious of all, did nothing else but demonstrate the indivisibility of the Church.”[14]

1283. Actually, however, unity in faith and worship was evident. The unity of government was also present, because the legitimate Pontiff exercised the power of government:

1. By himself, as is clear, in the part of the faithful that was obedient to him;

2. Through his own delegates, in other parts of the faithful, which, given the common error then or the positive and probable doubt, obeyed others whom they thought to be legitimate. For, from the earliest antiquity this principle has been observed in the Church: In a common error or in a positive or probable doubt, the Church supplies jurisdiction (CIC 209 [1917]).[15] Therefore the true Sovereign Pontiff in those circumstances, by supplying jurisdiction, exercised his own proper power of government also through Pontiffs, Bishops and Priests of the other factions, as through his own delegates.

Ezenkívül Salaverri ugyanebben a kérdésben a következő ellenvetésre is válaszol:

1067. 3. At least during the so-called Western Schism (1378-1417), there were factions or schismatic sects, several of which belonged to the same Church of Christ. Therefore schism does not ipso facto separate from the body of the Church.

Response. I deny the supposition, namely, that it was a schism separating people from the Body of the Church. For, during those controversies, when all were trying to discover who in fact really was the legitimate successor of St. Peter so that all might give him the obedience due to him, there was no formal schism or one coming from an attitude of secession; in fact there was not even a material schism in the proper sense, as we shall explain at length in the scholium attached to thesis 31, n.1278-1283.

1139. Objections. A. Against the unicity of the Church. Contrary factions are not opposed to social uniqueness, while contending with the administration and being governed by mutually independent powers. But various groups of Christians are contrary factions, while contending with the administration of the Church and being governed by mutually independent powers. Therefore various groups of Christians are not opposed to the social uniqueness of the Church.

I distinguish the major. Such factions are not opposed to the social uniqueness, if only de facto, but not by right (de iure) they are independent in government, I bypass the major; if not only de facto, but also by right they are constituted with an independent government, denied. I also distinguish the minor. Various groups of Christians are contrary factions, and not only de facto, but also by right constituted with an independent government, conceded; they are contrary factions and only de facto, but not by right are they constituted with an independent government, denied. And under the given distinctions, I deny the consequent and the consequence. In the distinction above of the major, I said that I “bypass,” because I do not want to spend time on this general question, although really the State, while civil wars are going on, and the Church, during the time of the so-called “Western Schism” seem to us to have had factions only de facto, but not by right, with an independent government, which then were not opposed to the social uniqueness of the States or of the Church.

1284. 8. At least at the time of the so-called Western Schism, from the year 1378 to 1417, the unity of the Catholic Church was divided into several factions. Therefore if at one time it was not one, it never was the true Church.

I distinguish the antecedent. It was divided into several factions, all of which were legitimate, denied; of which one, namely the Roman, was legitimate, but the other schismatic, I subdistinguish: with formal schism, denied; with purely material schism, again I subdistinguish: with a real and proper schism, or with an obstinate will of not obeying the true Supreme Pontiff, denied; with a schism in the improper sense, or with an undecided and conditioned will of not obeying a doubtful Pontiff, again I subdistinguish: and with such apparent schism the visibility of the unity of the Church was obscured, conceded; the visibility itself was removed, denied. There is an explanation of these distinctions below in the scholium, n. 1278-1283.

28 Az I. Vatikáni Zsinat a pápaságról a következőket tanítja:

„Ezt az igazság és a megingathatatlan hit ajándékát tehát Isten adományozta Péternek és e szék utódainak, hogy mindenki üdvösségéért betölthessék magasztos tisztségüket, és hogy Krisztus egész nyáját távol tartsák a tévedés mérgező táplálékától, és a mennyei tanítás táplálékával táplálják őket. Így elhárul a szakadás veszélye, és az egész egyház megőrződik az egységben, és alapjára támaszkodva szilárdan állhat a pokol kapui ellen.”

(Pastor Aeternus)

Ugyanez vonatkozik – kisebb mértékben – a püspökökre is a saját egyházmegyéikben, akik a pápaságnak alávetve és azzal egységben kormányoznak.

29 Berry, 99. o.

30 Billot, De Ecclesia, 1909, 146. o.

31 Pew Research Center, ‘Just one-third of U.S. Catholics agree with their church that Eucharist is body, blood of Christ’, 2019. augusztus 5. Elérhető itt: https://www.pewresearch.org/short-reads/2019/08/05/transubstantiation-eucharist-u-s-catholics/

32 Pew Research Center, ‘2. Social and moral considerations on abortion’, America’s Abortion Quandary. 2022. május 6. Elérhető itt: https://www.pewresearch.org/religion/2022/05/06/social-and-moral-considerations-on-abortion/

33 Pew Research Center, America’s Abortion Quandary, 2022. május 6. Elérhető itt: https://www.pewresearch.org/religion/2022/05/06/americas-abortion-quandary/

34 Pew Research Center, Unlike other U.S. religious groups, most atheists and agnostics oppose the death penalty, 2021. június 15. Elérhető itt: https://www.pewresearch.org/short-reads/2021/06/15/unlike-other-u-s-religious-groups-most-atheists-and-agnostics-oppose-the-death-penalty/

35 Itt található a tweet:

Elérhető itt: https://x.com/crean_fr/status/1751710878536265933

36 Mons. Robert F. Prevost OSA, Diocesan Bulletin N. 10, February 2021, pp 12-13. Addressed here.

37 Például:

[linkek]

Ezt megismételte 2025. májusi megválasztása után többször is.

38 Fr Thomas Crean OP, Concerning Humanae Vitae, 2011. július 22. Elérhető itt: http://www.christendom-awake.org/pages/thomas-crean/cath-herald-hv-letters.htm

39 Pew Research Center, Most U.S. Catholics Say They Want the Church To Be ‘More Inclusive’, 30 April 2025. Available at: https://www.pewresearch.org/religion/2025/04/30/most-us-catholics-say-they-want-the-church-to-be-more-inclusive/

40 Ez nyilvánvalónak kellene lennie, de azok számára, akiknek nem az:

Képzeljünk el egy kört, amely a zsinat előtti Katolikus Egyházat jelképezi. Ez egyetlen alakzatként egységes. Ezt a kört nem lehet felosztani – még úgy sem, hogy egy kisebb kört rajzolunk bele –, és azt állítani, hogy az egyik része továbbra is fenntartja a teljes alakzat egységét a többi rész számára, anélkül, hogy ezzel elismernénk, hogy a kör egészében fel van osztva.

De éppen ez a lényege annak, amit állítanak, ezért ez egyáltalán nem cáfolat vagy magyarázat. Egyszerűen nincs értelme azt mondani, hogy egy rész folytathatja a hit egységét az egész számára: vagy el kell ismerni, hogy az Egyház legalább a kisebb rész mértékére redukálódik (némi homályossággal a széleken), vagy azt, hogy az Egyház megosztott a hitvallásában (és a tanításában). De ez tarthatatlan, ergo, stb.

41 Global Survey of Roman Catholics, 2014. Az ábrák a következő dokumentumokból lettek kivéve:

https://bendixenandamandi.com/wp-content/uploads/2018/06/UNIVISION-Catholic-Poll-Executive-Summary.decryptedKLR.pdf

https://web.archive.org/web/20140301224420/http://www.univision.com/interactivos/openpage/2014-02-06/la-voz-del-pueblo-matriz-1

https://web.archive.org/web/20140226213614if_/http://univision.data4.mx/resultados_catolicos/eng/ENG_catholic-survey.pdf

42 Fr Thomas Crean OP et al., Open letter to the bishops of the Catholic Church, 2019 nagyhete. Elérhető itt: https://s3.documentcloud.org/documents/5983408/Open-Letter-to-the-Bishops-of-the-Catholic.pdf

43 Romano Amerio, Iota Unum – A study of the changes in the Catholic Church in the XXth century, pp. 143, 147. Sarto House, Kansas City MO, 1996.

44 Canadian Bishops’ Statement on the Encyclical ‘Humanae Vitae’ (“The Winnipeg Statement”), 1968. szeptember 27. Elérhető online: https://isidore.co/misc/Res%20pro%20Deo/Modernism/modernism/winnipeg.html

45 Peta püspök például négy másik személlyel együtt kiadott egy dokumentumot „Declaration of the truths relating to some of the most common errors in the life of the Church of our time” címmel – amely nyilvánvalóan arra irányul, hogy nyilvánosan elutasítsák Ferenc tanítását, mivel az szakít a katolikus tanítással és ellentmond annak.

Cardinals Burke and Pujats, Archbishops Peta and Lenga, Bishop Schneider, Declaration of the truths relating to some of the most common errors in the life of the Church of our time. 2019. május 31. Elérhető itt: https://onepeterfive-wp.s3.amazonaws.com/wp-content/uploads/2019/06/Declaration_Truths_Errors_final_version_clean.pdf

46 „Csak egy Katolikus Egyház létezik, amelyben manapság zavaros és széttagolt módon élnek egymás mellett különböző és egymással ellentétes teológiák és filozófiák. Helyesebb lenne bergoglói teológiáról, bergoglói filozófiáról, bergoglói erkölcstanról, és – ha úgy tetszik – bergoglói vallásról beszélni…”

Roberto de Mattei, Love for the Papacy & Filial Resistance to the Pope in the History of the Church, 138. o., Angelico Press, New York, 2019.

47 „Magától értetődő, hogy a Katolikus Egyház és az Antiegyház jelenleg ugyanazon a szentségi, liturgikus és jogi térben léteznek egymás mellett. Ez utóbbi, miután megerősödött, most arra törekszik, hogy magát az igazi egyházként tüntesse fel, annak érdekében, hogy a hívőket még hatékonyabban bevezesse – vagy kényszerítse – egy világi ideológia híveivé, terjesztőivé és védelmezőivé.”

Fr Linus Clovis, ‘The Catholic Church and the anti-Church currently co-exist in the same sacramental, liturgical and juridical space’, Voice of the Family, 2017. május 22. Elérhető itt: https://web.archive.org/web/20250317220520/https://voiceofthefamily.com/the-catholic-church-and-the-anti-church-currently-co-exist-in-the-same-sacramental-liturgical-and-juridical-space/

48 Berry írta:

„Közismert tény, hogy az Egyház mindig is a legszigorúbb egységet követelte meg a hitvallás terén; azokat, akik még egyetlen tanítás megvallását is megtagadták, eretnekekként ítélték el, akik már nem voltak az Egyház tagjai.”

Vö. még Van Noorttal, aki arra utal, hogy miért nem lehetnek a materiális eretnekek az Egyház tagjai:

„[H]a a nyilvános, materiális eretnekek az Egyház tagjai maradnának, Krisztus Egyházának láthatósága és egysége megsemmisülne. Ha ezeket a tisztán materiális eretnekeket a kifejezés szigorú értelmében a Katolikus Egyház tagjainak tekintenénk, hogyan lehetne egyáltalán meghatározni a »Katolikus Egyházat«? Hogyan lehetne az Egyház egy test? Hogyan vallana egy hitet? Hol lenne a láthatósága? Hol az egysége? Ezek és más okok miatt nehezen látunk bármiféle belső valószínűséget abban a véleményben, amely lehetővé tenné, hogy a jóhiszemű nyilvános eretnekek az Egyház tagjai maradjanak.”

Berry, 99. o.

Mgr. G. Van Noort, ‘Christ’s Church’, Dogmatic Theology II, 242. o. Newman Press, Maryland 1957.

49 Ami a „határesetek” lehetőségét illeti, vö. a fent idézett Victor White OP atyával.

50 Frank J. Sheed, Is It the Same Church? 156. o. és következők. Pflaum Press, Dayton Ohio, 1968. Lásd itt: https://www.wmreview.org/p/sheed-is-it-the-same-church

51 Sheed., 189. o.

52 Amerio, 715. o.

Christianfaith.info

Megosztottság a hitben: A Zsinati/Szinodális Egyház miért nem a Katolikus Egyház – S.D. Wright