1950-ben az olasz fizikus Enrico Fermi (1901-1950) az Egyesült Államokban élt. Egy nap, amikor tudóstársaival ebédelt, a földönkívűliekre terelődött a beszélgetés, és ő feltette a kérdést: „Hol vannak mind?”
Valóban. Amennyiben ‒ ahogy azt sok, földönkívűliek létezésében hívő ember gondolja ‒léteznek fejlett földönkívűli civilizációk a galaxisban, akkor miért nincs semmi rájuk utaló jel? A Fermi kérdése óta eltelt 75 évben a technológia drámai fejlődésen ment keresztül, de még ma sincs bizonyíték idegen űrhajókra, szondákra vagy idegen kommunikációra. Vannak olyan projektek is, mint a SETI (Search for Extraterrestrial Intelligence, Földönkívüli Intelligencia Keresés), amelyek az űrből érkező jeleket figyelik, de eddig még nem jártak sikerrel.
Fermi kérdése hamarosan Fermi-paradoxonként vált ismertté. Valójában ez nem paradoxon, mert nem logikai ellentmondás. Pontosabban inkább dilemmának kellene nevezni.
Ez a cikk nagy részben Stephen Webb fizikus 2002-ben megjelent „If the Universe is Teeming with Aliens… Where Is Everybody?” („Ha az univerzum tele van földönkívűliekkel… akkor hol vannak mind?”) című könyvén alapul.
Nincsenek földönkívűli űrhajók
Sehol sem találhatók földönkívüli űrhajók. Igen, néha vannak homályos pontok az égen, amelyeket „UFO”-knak neveznek, de sehol sem található kézzelfogható bizonyíték földönkívüli űrhajókra.
Akik hisznek a földönkívüliekben, általában azt is hiszik, hogy vannak olyan földönkívüliek, akik elég fejlett technológiával rendelkeznek ahhoz, hogy űrhajókkal utazzanak a Földre. Sokan közülük úgy vélik, hogy az 1947-es roswell-i eset óta eltelt évtizedekben UFO-k repültek az égen, és sok közülük lezuhant.
Mindazonáltal nincsenek konkrét, kézzelfogható bizonyítékok arra, hogy idegen űrhajók lennének a Földön. A földönkívüliek létezésében hívők különböző megoldásokat javasolnak erre a dilemmára.
Az egyik megoldás az „interdikciós forgatókönyv”. E feltételezés szerint a földönkívüliek nem látogatják meg a Földet, mert az emberek még nem érték el egy bizonyos fejlettségi szintet. Ez az elképzelés a nagyközönség számára leginkább a Star Trek „első irányelveként” ismert, amely megtiltja a Föderációnak, hogy kapcsolatba lépjen olyan civilizációkkal, amelyek még nem találták fel a warp-hajtóművet. Egy másik hasonló elképzelés szerint a Földet soha senki nem látogatja meg, mert az egy afféle nemzeti park a galaxisban, és a földönkívüliek nem akarnak beavatkozni az ökoszisztémába és annak „primitív” lakóiba.
Logikusan gondolkodva, a megoldások egyik fő problémája annak a feltételezése, hogy minden földönkívülinek ugyanazok a szándékai. De ami még fontosabb, a megoldások nem magyarázzák meg, hogy az emberek miért nem fogtak még földönkívüli kommunikációt.
Webb megjegyzi: „Van valami nem kielégítő abban a megközelítésben, amelyben nem számít, milyen alaposan keresünk, nem számít, milyen alaposan kutatunk, az ETC-k [földönkívüliek] hiányát egyszerűen azzal magyarázzuk, hogy ők nem akarják, hogy lássuk őket.” (48. o.)
Ha a fénysebességnél gyorsabb utazás valóban lehetetlen, akkor a földönkívüliekkel való „első kapcsolatfelvétel” még valószínűtlenebbé válik. Ez a téma azonban nem tartozik ennek a cikk tárgykörébe. Elég csak megnézni Michio Kaku elméleti fizikus „Physics of the Impossible” című bestseller könyvét, hogy lássuk, a csillagközi utazás olyan rendkívül elrugaszkodott ötleteken alapul, mint például a „negatív energia” vagy a féreglyukak.
Amennyiben azt feltételezzük, hogy a fénysebességnél gyorsabb űrutazás lehetetlen, és az univerzum több milliárd éves, ahogyan azt az evolúcióban hívők gondolják, akkor egy civilizáció még mindig kolonizálhat, csak lassabban. Webb egy egyszerűsített példát használ: ha a fénysebesség tizedével (0,1c) történő űrutazás lehetséges, és minden létrehozott kolónia annyi időt vár, amennyi az utazáshoz szükséges volt, hogy új hajókat indítson, akkor végighaladna egy „kolonizációs hullám” a galaxison 0,05c sebességgel.
Vannak ennél bonyolultabb elméletek is. Az egyik ilyen magyarázat például a „perkolációs elmélet” néven ismert tudományos elképzelést használja. A „perkoláció” latin szó, amelynek jelentése „áramlás”. (74. o.)
Ennek az elképzelésnek a hívei a következő feltételezésekkel élnek: az űrutazás lehetséges, de nehéz; a kolonizált bolygók függetlenné válnak; a már kolonizált világok megszállása lehetetlen; és minden idegen civilizációnak vagy van hajlandósága más bolygók gyarmatosítására, vagy nincs. Egyfajta kolonizálási vonalat javasolnak, amelyben a szomszédos bolygók lakottak.
Más szavakkal, a galaxisban van egy lakott bolygókból álló halmaznak, és a Föld éppen ezen a halmazon kívül található. Ez megint csak nem magyarázza meg, hogy miért nincsenek idegen kommunikációra utaló jelek.
Nincsenek földönkívűli szondák
Ahogy Webb rámutat, egy fejlett civilizációnak nem kell feltétlenül ember vezette űrhajókat küldenie. Az önreplikáló robotok használata sokkal biztonságosabb és költséghatékonyabb, mint élőlényeket küldeni csillagközi utazásokra.
Az önreplikáló szondát először John von Neumann vetette fel, akit sokan a számítógép feltalálójának tartanak. Ő „önreprodukáló automatának” nevezte azt. Ronald Bracewell ausztrál professzorvolt az első, aki ilyen szondákat javasolt csillagközi utazásokhoz, ezért ezt az ötletet Bracewell-szondának is nevezik.
Hol vannak az ilyen szondák maradványai?
Nincs földönkívűli kommunikációra utaló jel
Az a tény, hogy nincsenek földönkívűli kommunikációra utaló jelek, még inkább mutatja, hogy nincsenek földönkívűliek, mint az, hogy nem láttunk űrhajókat. Még ha a csillagközi utazás lehetetlen is, akkor is el kellene érje valamilyen típusú földönkívűli kommunikáció a Földet, mivel az elektromágneses hullámok fénysebességgel terjednek. Mivel a fizika mindenhol ugyanaz, minden idegen civilizáció rájönne, hogy az elektromágneses spektrum hullámainak használata a legjobb módja a kommunikációnak.
A rádiójeleknek keskeny sávú jeleknek kell lenniük, mivel a szélessávú jelek könnyen összetéveszthetőek a háttérzajjal. Mivel a rádióhullámok az elektromágneses spektrumban 3 kHz és 3 THz között vannak, a keresés nehéz, de vannak elkötelezett földönkívüli-hívők, akik elvállalták ezt a feladatot. Egy másik lehetséges kommunikációs módszer a gamma sugarak, amelyek magasabb frekvenciájúak.
Az elmúlt hetven évben volt néhány projekt, amely földönkívűli jelek után kutatott az űrben. A legismertebb ezek közül a SETI (Search for Extraterrestrial Intelligence, Földönkívüli Intelligencia Keresése) projekt. Eddig azonban még nem észleltek semmilyen jelet.
Egyesek azzal érvelnek, hogy az idegenek talán nem is akarnak kommunikálni. Más szavakkal: „mindenki hallgat, senki sem sugároz”.
Daniel O’Connor mérnök és katolikus író rámutat, hogy mióta Guglielmo Marconi 1897-ben először közvetített rádióadást, számtalan kommunikáció történt elektromágneses hullámok segítségével, amelyek a világűrbe jutnak. „A nővéreddel folytatott beszélgetésed a kedvenc receptekről, miközben a 90-es évekbeli Nokia telefonodat tartod a kezedben? Most éppen a Gamma Pavonis bolygóiba csapódik – a Pavo csillagképben, amely az éjszakai égbolton látható –, miután már számtalan más naprendszert is maga mögött hagyott. Továbbra is csend van. 1934-ben (jóval a SETI előtt) az ohiói Cincinnati WLW rádióállomása 500 000 wattos adást kezdett sugározni. Ezek a rendkívül erős jelek már közel egy évszázada száguldanak az űrben, és ugyanígy több ezer naprendszert árasztanak el a Földről érkező hírekkel. És még ez is eltörpül a Föld által azután kibocsátott jelek mellett. Bizonyára minden olyan »földönkívüli civilizáció«, amilyet a mai ufológusok elképzelnek, képes lenne megfejteni – és válaszolni – az ilyen hatalmas távolságból érkező jelekre. Ezt még a SETI vezetője, Dr. Seth Shostak is elismeri. 2003-ban megjegyezte, hogy már évtizedek óta »visszavonhatatlanul jelzünk más csillagrendszereknek a létezésünkről«”. (The First and Last Deception, 43. o.) Rámutat arra is, hogy az amatőr rádióoperátorok képesek olyan rádiójeleket sugározni, amelyek a Hold felszínéről visszaverődve eljutnak a Földön egy távolm élő emberhez. Ezt a technikát „Föld-Hold-Föld” (EME) kommunikációnak vagy „moonbounce”-nak nevezik.
Teljesen logikus feltételezni, hogy a földönkívűliek, miután elértek egy bizonyos fejlettségi szintet, hasonlóan kommunikálnának elektromágneses hullámok segítségével, és űrszondákat küldenének ki.
Egyéb megoldások
A Fermi-paradoxonra léteznek egyéb megoldások is, amelyek kevésbé veszélyesek hitünkre nézve, de mindazonáltal merész elképzelések.
Egyesek szerint léteznek földönkívűli civilizációk, de mivel az űr a (képzeletbeli) „Big Bang” óta tágul, mindannyian a láthatárunkon kívül vannak, ezért nem láthatjuk őket.
Mások azt állítják, hogy minden civilizációt elpusztít a nukleáris háború vagy egy gonosz mesterséges intelligencia, mielőtt elérne egy bizonyos fejlettségi szintet.
A nyilvánvaló megoldás
Webb a könyve végén így ír: „Az egyetlen megoldás a Fermi-paradoxonra, amely számomra értelmes, az, hogy egyedül vagyunk”.
A nyilvánvaló megoldás az, hogy nincsenek földönkívűliek, és hogy az egész fizikai univerzumot Isten nekünk, embereknek, teremtette. Ugyanaz az Isten, aki elküldte egyetlen Fiát, hogy meghaljon értünk a kereszten. Ő annyira szeretett minket – nem pedig valami földönkívűlieket, akikről soha nem beszélt nekünk.